Miklóssy János: „Elzúgtak forradalmai...” (1849–1875) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1991)

tó szellemi együttműködésére is számító előadásmód, a nem történelmi témától sugallt művekre jellemző (Agnes asszony, Bor vitéz). Az Agnes asszony az Arany költészetében búvópatakként fel-felbukkanó népballadai ihletés egyik remeklése. A sort e nemben az 1847-ben írt Szőke Panni és A varró leányok nyitja meg és az Oszikék-ciklus két nagy balladája, a Vörös Rébék és a Tengerihántás — mindkettő 1877-ben íródott — zárja. Ezek sötét tónusú, babonás paraszti világa a Sinka István balladáiéval tart közeli rokonságot. A '60-as évtized változásokat hoz Arany életében. Pestre költözik, a Kisfaludy Társaság igazgatójává választják. Lapot indít, a Szépirodalmi Figyelőt, „Isten földjének", a magyar költészetnek ellenőrzésére. Színvonalas folyóiratába még az évek óta nívósabb irodalmi orgánum hiányán siránkozó írók sem írnak. Hogyan olvassa akkor az ilyen kvalitású irodalmi szemlékre egyébként is gyér számban áhítozó nagyközönség. Nem jár jobban a Koszorúval sem. „Semmi vagy igen kevés kritika" — tanácsolja Tompa, s a már létező lapot még mindig „igen okosnak találja" — meg is szűnik rövidesen. Pestre kerülése után mozgalmasabbá válik Arany élete. A lapszerkesztés mellett megírja a Buda halálát (1863), egy trilógiának szánt elbeszélő költemény bevezető részét. Szerepet vállal az első teljes magyar Shakespeare-fordítás előkészítésében. A Szentivánéji álom, a Hamlet és a János király az ő fordításai. 1865-től titkára, majd 1870-től 1879-ig főtitkára az Akadémiának. A Buda halála témáját a hun mondavilágból meríti, a két királyi sarjadék, Buda és Attila viszálykodását meséli el, gazdag lélektani motivációtól kísérten. Jellemzési módja a moA Magyar Tudományos Akadémia épületére kiírt pályázat neogótikus terve, 1862. (Litográfia, Az Ország Tükre melléklete az 1862. febr. 15.-i számban)