Miklóssy János: „Elzúgtak forradalmai...” (1849–1875) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1991)

1 Eötvös József Vachott Sándorné által válogatott kötete 1861-ből. szabadság érdekében a társadalom többsége feláldozza az egyenlőséget. Örök a szembenállás — konstatálja — az állam és az egyén között is, mert az állam célja a mind erőteljesebb központosítás, az egyéni szabadság érvényesülését pedig az önkormányzatra törekvés fejezi ki. Megmásul az egykori centralista állaspontja a központosított államhatalommal szemben is, mert az egy önkényuralmi vagy forradalmi próbálkozás esetén könnyebben válik a megszerzésre törekvő birtokává. Szépirodalmi munkái — a Tót lány az alföldön (1854), A téli vásár (1859), ^Novella (1861) nem érik el prózája reformkori szintjét. A feudalizmus avultságának avatott tollú bírálója most arra okít írásaiban, hogy a becsületes munka elnyeri méltó jutalmát. A társadalom valós ellentéteinek realista ábrázolása helyett illuzórikus-romantikus képet rajzol A nővérek (1857) című regényében is. Hamis népidillt, távolesőt a magyar valóságtól. A szépíróénál fontosabb közéleti szereplése. A '60-as évektől elnöke a Kisfaludy Társaságnak továbbá az Akadémiának. Jeles íróinkról, tudósainkról, Kazinczyról, Kölcseyről, Vörösmartyról, Körösi Csornáról, Szalay Lászlóról rajzolt portréi maradandó értékűek. A '60-as évek elejétől — áttérve a birodalmi egység téveszméjéről, a politikai realitásnak megfelelőbb dualizmus álláspontjára — aktív munkásává lesz az osztrák—magyar megegyezésnek. 1865-ben nézetei propagálására Politikai Hetilapot indít. Közoktatási miniszterként kapcsolódik be Andrássy Gyula kormányába, nevéhez fűződik az 1868-ban megalkotott híres népoktatási törvény. Pályája 1848-as kényszerű törését élete végéig nem tudta kiheverni.