Kerényi Ferenc: Petőfi és kora (1842–1849) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1993)

Predszláva: Majd meglátod. S te mit keressz itt? Saul: Fiad kéme vagyok. Predszláva: Fiam kéme vagy? Saul: Vagyis voltam. Isten megőrzött a honárulástól. Predszláva: S mi akart hazaárulóvá tenni? Saul: Szenvedélyem. Predszláva: Mily szenvedély? Saul: A bosszúvágy. A Felhők-korszakkal kapcsolatban még egy kérdést kell röviden érintenünk. Az újabb kutatás hajlik arra, hogy a Tigris és hiénában romantikus iróniát lásson, a Szigligeti Ede nevével fémjelezhető történelmi tragédia eszköztárának halmozásával és megkérdőjelezésével. Mi úgy látjuk: Petőfi epikai és drámai munkáinak lírai meghatározottsága, én-központúsága, adott esetben a Felhők ciklusának ícorszakoló szerepe bizonyítja, hogy nem iróniáról van szó, hanem sajátos helyzetről, amelyben az epikus és drámaíró Petőfi nem rendelkezik ezekben a műfajcsoportokban olyan formateremtő képességekkel, mint a lírában, így az addig, mások által felhalmozott eszköztárat és formakincset kénytelen használni. Indulatainak, eljárásának őszinteségéhez azonban nem fér kétség.