Kerényi Ferenc: Petőfi és kora (1842–1849) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1993)

Petőfi matematika könyvének címoldala. (E könyvből tanult Pápán 1841—1842-ben. PIM ltsz. P. 91.) Element a. j ALGEBRÁÉ, sea Arithmeticae generalis, Adalberto Antonio Brcsztyenszly,! Brn.lililillO I'.,,.,, .„ ., AA.lt. el PWl Doe«.H, btL FtOllHlit j Ck>l... H Sciml. Pafc. Il.n; Collegium , et Jenwit Eeudiue J So(. Mi. lel Jl,i. U.V.. iririo 1 .„,„.,,„ I,r„. !,-..l ClI«. .!,.„, et Sedû Köb. de B«c»» T.,li Jsdle. .1,1«, »or< , in H. Ai.d J.„„. DluheKOl p»rae el adplj'eau. 1', .1.-, re P. O. 8. commodum suorum Auditorum A maga faragta ember, a tehetsége révén, önerejéből érvényesült költő emelte így ki az általa legfontosabbnak tartott életmozzanatokat. Mai szóval: az önmegvalósítás romantikus változatait. A katonáskodás a napóleoni háborúk lezárása óta ritkább életrajzi mozzanat íróéletrajzokban (csak Jósika Miklóséban játszik domináns szerepet) — itt hamvába holt kísérlet a világlátásra, amely a grazi helyőrségi kórházban végződött. A pápai kollégium 1841—1842-ben próbálkozás volt a tanulás folytatására, egyszersmind kettős menekülés: az addigi kudarcoktól, ideértve a vándorszínészi nélkülözéseket is, de a család felkínálta életformától is: Mindig biztattál, jó apám: Kövessem mesterségedet, Mondtad, hogy mészáros legyek. . . (Apám mestersége s az enyém, 1845) Legtovább a „költő vagy színész?" választással vívódott Petőfi, s a kérdés voltaképpen csak 1844. október 12-én este dőlt el, amikor a Nemzeti Színház Szökött /Wewö-előadásán, Egressy Gábor jutalomjátékán „Petőfi úr, műkedvelő, a jutalmazandó iránti szívességből a fennjelelt szerepben [Gémesi nótárius, majd „iparlovag", azaz életművész] fog fellépni." Az előadás kudarca, az elkövetett jókora „baki" („Julcsa kisasszony a vőlegény") azonban világossá tette, hogy a beérkezett költővel a színész Petőfi nem mérkőzhet.