Kerényi Ferenc: Petőfi és kora (1842–1849) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1993)

A katona-költő dilemmáiból (1848—1849) ! Vahot Imre már szeptember 10-én, a Vörösmarty-vita kapcsán felszólította a költőt, hogy vonuljon táborba. (Az eset nem egyedülálló: hasonló kampány késztette Egressyt arra, hogy évi színházi szabadságát az óbecsei táborban töltse, önkéntesként szolgáló fia, a 16 éves Ákos oldalán. Tapasztalatairól forradalmi, népi háborút követelő röpiratban számolt be.) Költőnk sem tett másként: miután székelyföldi toborzókörútja az ottani román zendülés miatt meghiúsult (ennek irodalmi terméke A székelyekhez című, magával vitt vers és egy újságcikk), a Közlöny, a hivatalos lap 1848. október 16-án közölte Petőfi Sándor nemzetőrszázados kinevezését azonos rangban a 28. honvédzászlóaljhoz. Debrecenben állomásozó alakulatánál október 23-án kezdte meg szolgálatát. Miközben versekkel is válaszolt — szokása szerint — a kései hadbavonulás, majd a fia születésekor kért szabadság miatt őt kárhoztatóknak: Golyók sivítnak, kardok csengenek. . ., Hallod-e, szív, szívem! (1848. szeptember), Egész világ a harcmezőn. . . (1848. december). A politikai felvilágosító verseket most harcra mozgósító csatadalok váltották fel, közülük többet röplapon terjesztettek. Ebbe a versvonulatba illik — hogy csupán az ismertebbeket Petőfi Zoltán egynapos korában. Petőfi Sándor rajza, 1848. december 16. (Ceruzarajz. 28x23 cm. OSzK Kézirattára, Fond. VII. 47.)