Kerényi Ferenc: Petőfi és kora (1842–1849) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1993)

1847-ben már világosan megfogalmazott értékrenddel: a szabadság és az általa elérhető boldogság fogalmaival. A gondolat — áttéve a poézisből a politikai programba — ott olvasható/l kiskunokhoz választói röplapján is: a jövő Magyarországa lesz „az a dicső asztal, amelyhez majd odaül vendégeskedni a két földi istenség: a boldogság és szabadság." Az apostol legfontosabb eszmei gondolatmenetében, az ún. szőlőszem-hasonlatban pedig: Mi célja a világnak? Boldogság! s erre eszköz? a szabadság! Szabadságért kell küzdenem, Mint küzdtek érte oly sokan, Es hogyha kell, el vérzenem, Mint elvérzettek oly sokan! Az eszméért életét is feláldozó apostol ezúttal nem költő, művész, hanem politikus. Sorsa nem ível át a mesébe (János vitéz) és nem zárul idillel, mint a szintén önéletrajzi vonásokat mutató Bolond Istóké. Alakjában Petőfi azt az alaptételt kívánja szemléltetni, „a respublikának nem az a fő jelszava, hogy ,le a királlyal', hanem a ,tiszta erkölcs!'. Nem széttört korona, hanem megvesztegethetetlen jellem, szilárd becsületesség a respublika alapja. . ." A társadalmonkívüliségből felemelkedő Szilveszternek Petőfi nemcsak születésnapjának nevét adományozza, de számos más életrajzi eseményét is kölcsönzi (a világtörténet tanulmányozásától a hivatal iránti idegenkedéstől az ellene folytatott papi agitációig), felhasználta továbbá Táncsics életének mozzanatait (a cenzúra, a titkos nyomda, az érte járó beborul* Orlai Pétries Soma: Petőfi Sándor, 1848. Röhn Alajos: Jókai Mór, 1848. (Olajfestmény. 60x45,1 cm. PIM ltsz. 82.61.1.) (Litográfia. 18,7x14,7 cm. Cenner Mihály tulajdona.)