Kerényi Ferenc: Petőfi és kora (1842–1849) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1993)

lélek. . . ) is revolucionér személyiségek, az erőszak s részben az idegen zsarnokság ellen lázadó, de Petőfi által egyszersmind erkölcsileg is magasra értékelt alakjai a történelemnek. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy — amint már Vajda Péter esetében láttuk — Kölcsey és Kazinczy életútjából a politikai mozzanatokat helyezi előtérbe: az előbbinél megyei szereplését, az utóbbinál pedig a szabadságért és nemzetért viselt hét évi börtönt. A magánérzelmek rendszerében kétségkívül a megtalált, igazi szerelem dominál, amelynek mélysége és szenvedélyessége „költői ábránd"-nak minősíti immár a korábbi kapcsolatokat. Az újra áttekinthetően ábrázolt, a házasság értelmes célja felé irányzott érzelem strófikus formákat ölt, és Petőfi gyakorta ismét a népdalok egyszerűségével fogalmaz, mint a Száll a felhő..., Ereszkedik le a felhő. . . vagy a Reszket a bokor. . . folklorizálódott soraiban. A távollét, a félreértések, a kétségek ugyanakkor rétegzettebbé, hullámzóbbá teszik a Júlia-verseket, mint amilyen — szerkesztettsége ellenére is — a Szerelem gyön gyei-ciklus volt. A mindig fontosnak tartott és ezért féltett barátság a GrófTeleky Sándorhoz írott episztolával gyarapodik; elsőként töri át a személyiség az osztálykorlátokat. Az igazi, eszmetársi felfedezés azonban Arany János barátsága lesz, amely a korábbi ismeretségi körből és a Tízekből kiválasztódó Tompa Mihállyal létrehozza a népiesség triászát (Petőfi levele Arany Jánoshoz, 1847. február 23-án). Az a tény, hogy Petőfi postáját ekkor nem lakására, hanem a Pillwaxba címezteti, jól jelzi, hogy a Tízek Társaságának 1846. novemberi felbomlása után is megmaradt költőnk körül egy „holdudvar", amely az irodalmi harcokban edzett személyes kapcsolatokat mindinkább eszmei-politikai szövetséggé alakította. Ez az a — rétegzett — baráti kör, amelyről a konzervatív Budapesti Híradó tárcája a Tigris és hiéna megjelenése kapcsán azt írta: „Petőfi, a lírikus ügyét pártüggyé tevék, s én éppen nem csodálnám, ha egy vörössapkás kör alakulna, melynek tagjai törvényökül szabnák, Petőfi munkáin kívül egyebet nem olvasni." Elmélyült és — ha nem is a fentiekhez hasonló versek, levelek dokumentációjával — folyamatossá vált családi lírája is: szülőinek nyújtott ismételt támogatása és a Karácsonkor (1846. december) sorai figyelmeztetnek erre. Mindezeken a motívumokon és témakörökön kívül, amelyek elválaszthatatlanul, szételemezhetetlenül forrnak össze Petőfi 1846 utáni lírájában, a „nemzeti költő" státusának belső tisztázását mutatja az ars poetica-versek megszaporodása, amely a férfi-magyar-költő hármasságbanjelenik meg a 24. születésnapján túlhaladó Petőfi új minőségű költészetében: a Ha férfi vagy, légy férfi. . ., Palota és kunyhó, A kutyák dala, A farkasok dala, A XIX. század költői, az Arany Jánoshoz és a Magyar vagyok két hónap, 1847 januárjának és februárjának verstermése. 1847. március 15-én megjelentek az Összes Költemények, nyitóversként a Szabadság, szerelemmel. Egy nappal később, az Ellenzéki Kör pártalakító, programformáló tanácskozásának estéjén a jelenlévők meghallgathatták az Ifjú Magyarország tegnapi vezérének, Kazinczy Gábornak kiváló rögtönző szónoklatát (akit fél év múlva apostol-elődjének köszönt Petőfi), valamint Egressy Gábor előadásában Az őrültet. Vörösmarty nyomtatásban ki nem adott Országháza című versét mondta el, Petőfi három költeményét; közülük az Országháza rezignált soraira leginkább A nép nevében válaszolt. Irodalmi vezérváltás volt ez az este, éppolyan jelentőségű, mint Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly kézfogása 1828-ban, a Bártfay László szalonjában. Akkor magánkörnyezet — most politikai fórum; akkor két stílusirányzat váltása — most a „nemzeti költő" státusának átruházása, egy évvel a forradalom előtt.