Kerényi Ferenc: Petőfi és kora (1842–1849) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1993)

Egy szép hölgy emléke), meg a felvidéki út biedermeier emlékkönyv-kapcsolatai helyett igazi társra vágyik. így kerül 1845 térképére Gödöllő, ahonnan ugyan csak egyetlen vers kelteződött, de ahol Mednyánszky Bertában, a Grassalkovich-herceg jószágigazgatójának szép, szőke lányában vélte Petőfi e társat megtalálni. A hozzá írott Szerelem gyöngyei ciklus 39 verse közül mindjárt a legelső, a Szép vidéknek szépséges leánya. . . kezdetű exponálja a vagyoni különbséget; az 1845 eleje óta fel-felvillanó ember- és világgyűlölet ellen a szerelem megváltásnak hathat; a távollét miatt pedig előtérbe kerül az önbemutatás. Az Arcképemmel. . . kezdetű versnek és a ciklus több darabjának tanúsága szerint nyoma sincs a korábbi italos-bohém önzsánerezésnek — itt a világgal is perben álló romantikus költőhazafi vallja be szegénységét, félénkségét, gyermekkori apró vétségeit, hogy a majdani hírnév ígéretével, a ,,tündérkirály "-lét esélyével (visszatér a János vitéz záróképe. . .), mesterségbeli tudásának bemutatásával teremtsen lelkében (és a cikluson belül) egyensúlyt. Noha Petőfi a Szerelem gyöngyeiben a strófikus dalformát részesíti előnyben, az összkép korántsem harmonikus. Egyetlen képnél maradva: a fa lehet a világgyűlölet jelképe, amelyet a szerelem óriása dönt le (Hol van oly nagy pusztaság. . .), lehet része a remény — konvencionális — zöld erdejének (Nőszerelmem. . .), de megjelenhet a ellenséges világ is „éktelen vadon"-ként (Vadonerdőa világ. . .). A szerelem első fellobbanása a villámgyújtotta fához hasonlítható (Mihelyest megláttalak. . .), a költő haragja „tölgyeket sújt" (Arcképemmel. . .), az érzelemtől túlcsorduló szív, „mint a fa, melynek ága / Alig birja dús gyümölcseit" (Elnémult a fergeteg. . .). A „szentegyház", amelyet a költészet metaforájaként ismerünk a későbbi Petőfitől, itt a szerelem tárgya, maga a lány (Száz alakba. . .). Egy másik vers — itt még csak a szerelem, kettejük vonatkozásában — a palota-kunyhó ellentétére épül: Alacsony kis ház az én lakásom: A tiéd magas, nagy palota. (Alacsony kis ház. . .) Általában is igaz tehát, hogy számos kép, ötlet a nagy, közismert versekből már a Szerelem gyöngyeiben felbukkan. Az említett kétféle, romantikus-mitikus és népdalszerű képalkotás egységére példának a ciklus talán legszebb verse lehet: Fa leszek, ha fának vagy virága. Ha harmat vagy: én virág leszek. Hannát leszek, ha te napsugár vagy. . . Csakhogy lényeink egyesüljenek. Ha, leányka, te vagy a mennyország: Akkor én csillaggá változom. Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy Egyesüljünk) én elkárhozom. (Fa leszek, ha. . .)