Kerényi Ferenc: Petőfi és kora (1842–1849) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1993)

iL SZÁM. SZOMBAT AZ ALFÖLD). Mit nettem le zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodáltak, ámde nem szeretlek, S képzetem, hegyvölgyodtst nem járja. Lenn az alföld' tengereik vidékin, Ott vagyok honn, ott az én világom! Börtönéből szabadult sas lelkem, Ha a rónák' végtelenjét látom. Fclröpülük ekkor gondoláiban Tál a földön felhők' közelébe, 3 mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna' képe. Délibábos ég alatt kolompol Kts-Ku óságnak száz kövér gulyája; Deleléskor hossza gémii kútnál Széles vályú' kettős iga várja. Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok' kurjantása ballik, S pattogása hangos ostoruknak. A tanyáknál szellők* lágy Ölében Bingatsak a katószcAbúza, S a smaragdnak eleven szinével . • A kornyéket vígan koszorúzz^. Ide járnak szomszéd nádasokbul A vadludak esti szürkületben, És ijedve keinek légi útra, Hogyha a nád a széltől meglebben. A tanyákon túl a puszta' mélyén Áll magányos, dőlt kémén yü csárda ; tátogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra. A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul a ktrálydinnyés homokban,; * Oda fészket a visító vérese, Gyermekektől sem háborgatouan. Ott tenyészik a bús árvalányhaj, ' ** S kék virága a szamárkenyéroek, Hűs tövéhez déli nap' hevében Megpihenni Sarka gyíkok térnek. Messze, hol az ég a földet éri, A homályból kék gyümölcsfák' orma Méz, s megöltök, mint bálvány ködoszlop, Sgyegy város' templominak tornya. Szép vagy, alföld, legalább nekem step ! Itt ringatták bölcsőm', itt születtem, ili boruljon rim a szemfödél, itt Domborodjék a sir is fölöttem. PETŐFI Petőfi Sándor Az Alföld című versének első megjelenése. (Honderű, 1844. október 5.)