Kerényi Ferenc: Petőfi és kora (1842–1849) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1993)

Torsch Leo: Egressy Gábor. Nagy Ignác Színműtárának (1839) első kötetéből. (Litográfia. 32x24 cm. Színháztörténeti Múzeum, ltsz. 52.238.1.) Barabás Miklós: Petőfi Sándor, 1845. (Litográfia. 28,2x21,5 cm. P1M ltsz. 62.1234.) az utóbbi pártján állott, s a két párt a kávéházakban, baráti társaságokban is létezett. Petőfi színészi vonzódását Egressyhez könnyen megértjük, ha a színész 1839-ből való ábrázolását összehasonlítjuk Barabás Miklós metszetével, amely a költőt 1845-ben örökítette meg. Mindkettőről vékonypénzű, keskenymellű, érdekes arcú fiatalember néz ránk; híjával azoknak a tulajdonságoknak, (daliás termet, olvadékony hang, szép arc), amelyek Lendvay Mártont a magyar liberalizmus eszményi és eszményítő színészének szerepére alkalmassá tették. Természetesen Petőfi színészi talentuma nem mérhető össze Egresiével, de a legalábbis egyidőben éledő alakoskodó-színjátszó kedv és a költői véna komolynak hitelesíti a „színész vagy költő?" ma már furcsán hangzó dilemmáját.