Taxner-Tóth Ernő: Kazinczy és kora (1750–1817) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1987)

Eredmények

Az ész minden! s ebből foly minden jó. Nints e nélkül virtus sem semmi boldogság. Azért betsüli minden józan nép Az ész szövétnekét gyújtó Minvervát, S annak minden munkás tolmátsait; Azért formálja a saját nyelvet, Azért avatja azt Paliász szentségébe: Mert a nélkül remellni sem meri, Hogy [a] józanság istenibb szavát, Az elbutult közösség meg foghassa. Tsak a magyar szunnyad mélly rögzésben, Midőn minden népek fel ébrendnek Az égi szent Pais villámjára, Nem fút versent a szent Olimpián, Tsak a győzők pálmájit bámulja . . . * Szóllj! és ne tsüggedj a jók pállyáján. A virtus hiddel nem hiú agyváz, Hanem boldogságunk védistene, Melly a méltó bért a jóknak megadja Még a tömlötzben s a kereszten is. Te is meg kóstolod szent nectárját Mint itt, mind Orczid s Rádaid keblén. (Kazinczy Ferenchez) Az episztola középpontjában álló erkölcs és romlás kérdései rég foglalkoztatják Berzsenyit. 1796 körül veti papírra A magyarokhoz (Romlásnak indult, hajdan erős magyar) szóló ódája első változatát, amelyet — többszöri kísérlet után - közel másfél évtizeddel később önt végleges formába. Kazinczy látja, hogy a fiatal Berzsenyi nem csupán Horatiust és Gessnert tanulmányozza, hanem a svájci szentimentális költészet jeles és divatos képviselőjét, Matthissont is. Ennek hatását is tükrözik Balaton című - ritkán emlegetett — vers: Jer te ki a szép Genfi tavat s szép Genfi virulmányt, Olly eleven színnel festéd s Eratódnak ölében A roppant Bernhárd farain mulatni szerettei Jer néz a Balatont, mikor a nap reggeli lángja Tükrözetén reszket s mikor a hold fénnyé alatt ég. Nézd a kék hegyeket mint állnak sorba körülte Mellyeken a Nectár tsorog és az öröm dala harsog. Itt meredek sziklák tetein sok régi erős vár Omladozó falain lebeg a múlt hajdani képe, S el nyeli a döbbent elmét a fényes élőkor. Itt a századokat látott vadomok feketednek Mellyek ezer meg ezer gőbölt kényünkre nevelnek A szilaj Arcasok heverészve legeltetik a nyájt S a kies estvéken nyögdetsel lassú furullya. Itt a sárga Mező s ki terült láp terjed előnkbe 69