Taxner-Tóth Ernő: Kazinczy és kora (1750–1817) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1987)

Előzmények - összefüggések

Révai Miklós Painter Mihályhoz szóló levelének utolsó oldala a Halotti Beszédről. 25 Mai 1782. (Pannonhalma, Apátság 10a E 26.) Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok. (Széphalom, 1811. Címlap Falka Sámuel metszetével.) mint a nemzet őrlelkei s a dörgő ázur palotájának pödör szakállú őrmesterei tüzes Ömledéseknek éteri szárnyait héllyáztatták: s gigászerővel harcra szegült karokkal átküzdvén a Styx öbleit, ion koszorús fejeken balzsamos kenet villogott, üstökeiken láng lebegett, s csókdosta homlokaikat: mindannyiszor rettenve nézett rájok szemem, s felüllepve búszomorral, sápulva sürgettem oda magam az írásasztalhoz, görcsileg reszkető kézzel nyúltam az írástollhoz. Szemere és Kölcsey Kazinczy mellett szóló feleletükben jó érzékkel egyszerű falusi nemes szájába adják érveiket: Az Uracs a nyelv dolgában akart ítéletet hozni? Nem oda, Máté! terömni köll ám arra az embörnek, mint a subagallérnak; nem pedig azután formáltatni, mint a lapostetünek. A nyelvmívelés nem kanászjáték, s aki ahhoz fogni mer, ne lögyön gatyafönékben szüve. Nem köll új szó? möglássuk, hogy mögy hát sánta Budára. Próbáljon az Uracs új szó nélkül a tudákosságról írni, tudom, majd búsul, mint a verőmbe esött farkas, fohászkodik, mint a kereketörött kocsis, kapkod imide-amoda deák szóba, görög szóba, s mikor lösz a tudós munkának vége? malacnyírö sohanapján! Az ilyen kófic embörök ugatnak az új ellen, mint az eb a garádján, s a régivel semmit sem kezdőnek, semmit sem végöznek, szénnel írhatná az embör a kürtőkbe, mikor valamit ki tudnak böffenteni, abban is mi köszönet? fél pofánkra zápfogunkra sem ölég. Löpényt körestek, hókukóra találtak, mégis nekik áll följebb. Ugy rátartják magokat, mint az olajoskorsó az asztal közepén. Oly kevélyen sétálgatnak föl-alá, valamint a 42