Taxner-Tóth Ernő: Kazinczy és kora (1750–1817) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1987)

Előzmények - összefüggések

Dugonics András: Etelka. (Pozsony-Kassa, 1788. Első kötet. Tischler Antal rézmetszetével.) ját megveregette, előbbeni beszédjét így tromfolta vissza: Ugyancsak belekotytyantál szilva-lév, mintha téged borsolnának. Tudósabb is nyelved, mint fejed. Tehát még azt se tudod, hogy maga az arany és ama gyémánt sokkal fényesebbek, ha kézben forgattatnak és megsikáltatnak? Ládd te, hogy tele vagy szóval, mint a duda széllel. Ha elkezdőd, annyit föcsögsz, hogy más böcsületes embör nem is locsoghat melletted. Nem láttád-é (szapora dara), miképp fénylik édesatyánknak röttentő fegyvere? Miért szöbb ez a te vaskódnál? Aztán hát ezen öltözetöm nem avégre van, hogy szépnek tessem, hanem hogy kiféle legyek, megmutathassam? Ugy vélem, hogy te se szeretnéd úgyannyira nénédet, ha (némely szegény leányzóknak alacsony módjokat követvén) elől-hátul kötényben járnék. Ne légy ezután is minden tálban kanál, édes atyámfia! mert mások is torkodba verhetik a szavakat. Szép mondás a magyaroknál, és csak minap hallottam Tasó vezértől: ne szólj nyelvem, nem fáj fejem. Jól észrevödd tehát, kivel és miket beszéllesz. A szél ellen ne pisálj, mert magad vizeled le. Addig is nyújtózz, még a lepled ér. Végtérre: tanulj tinó, ökör lesz belőled! 37