Taxner-Tóth Ernő: Kazinczy és kora (1750–1817) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1987)

Eredmények

Eredmények Debrecen — Csokonaival A XVIII. századi Debrecen az ellentmondások városa. Az ország gazdasági életének fokozatos átalakulása a város iparának és kereskedelmének a hanyatlásához vezet; a század második felében híres kollégiuma anyagi gondokkal küzd. Egymás mellett él a cívisváros önkormányzatának demokratikus hagyománya és egyfajta megkülönböztető rátartiság. A református egyházon belül teológiai konzervativizmus kerekedik felül, a várost hagyományos ,,kuruc" szelleme a Bécs-ellenes nemesi ellenállás oldalára állítja. Ugyanakkor a kollégium könyvtára a század derekán éli virágkorát, a teológia, a latin, görög és keleti klasszikus művek mellett lépést tart a világi tudomány - benne a természettudomány — fejlődésével is. A francia, angol, svájci, holland, német szellem alkotásainak legjavát, beleértve a tiltott könyveket, sokáig sikerül jórészt megszerezniök. Ám később az egyre nehezebbé váló utazások itt is megtörik a fejlődés lendületét. A kollégiumról Kazinczynak és Kölcseynek lesújtó a véleménye, de ők, egymástól nem függetlenül, elfogultak, így vádaskodásuk az ókonzervatív professzorok, az egyházi vaskalaposok, a „debrecenyiség" a „pipacéh" ellen, nem mindenben mértékadó. Tény, hogy ebből a kissé ósdi szellemű oktató iskolából, amelynek célja tekintélytisztelő, hívő egyházi emberek (és jogászok) nevelése, Csokonai Vitéz Mihályt kicsapják. Fazekas Mihály szellemi fejlődését azonban inkább az befolyásolja, hogy olyan nagy tudású tanárai vannak, mint Weszprémi István (1723-1799), a hírneves orvos és Földi János (1755-1801), a polihisztor költő, aki egyaránt foglalkozik nyelvtannal és természetrajzzal. Fazekas Mihály (1766—1828) nem csupán szülötte Debrecennek, de gyakran oly mértékig azonosul a várossal, hogy „édes hazámnak", „szegény hazámnak" nevezi. Fazekas nevét ma elsősorban az 1804-ben írt és 1815-ben kiadott Lúdas Matyi alapján ismerjük. Kevesen tudják, hogy költészetét először katona-élményei termékenyítették meg, s mozgalmas, gondolatokkal teli versei a mindennapok és egyszerű emberek világát idézik. Mialatt tudós igénnyel tanulmányozza a növényvilágot, teljes érzelmi azonosulással tudja fölidézni a természetet: Már a gyenge kökörcs fel-felemelgeti A nyálkás avarok leple alól fejét, És pelyhes koszorúját Lassanként nyitogatja ki. Jer lágy szél jer! Öleld, és nyalogasd körül A felkölt gyereket, jer, nehogy a fogas Fény megverje szemével Vonj enyhébb levegőt reá. (A tavaszhoz) Élete utolsó nagy vállalkozása a Debreceni magyar kalendárium kiadása. Célja, hogy a ponyvái könyvet vásárló sokasággal az irodalmat, a művészeteket, a tudományt, a felvilágosodás eszméit megismertesse. 55