Taxner-Tóth Ernő: Kazinczy és kora (1750–1817) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1987)

Előzmények - összefüggések

csapást mér a gazdasági felvirágzást élvezni kezdő magyar nemességre. Fokozza a válságot a rossz termésű évek sorozata, s a húszas évek elején kibontakozik az újabb nemesi ellenállás, a reformkor előkészítője. Szellemi élet Magyarországon Az európai szellemi áramlatok egyik szűrője a bécsi szellemi élet és a birodalmi cenzúra, másik az egyéni ízlés és fogékonyság. Magyarországról a XVIII. század közepén viszonylag sokan jutnak el a Habsburg-birodalom határain kívüli művelődési központokba. A külföldet ismerő gazdag arisztokraták és katonák közül talán a Voltaire-rel barátkozó költő, Fekete János gróf (1741-1803) a leghíresebb. (Később Mária Terézia megnehezíti, majd I. Ferenc minden eszközzel akadályozza az utazást, de az országhatárok teljes lezárása nem sikerül.) Anyagi lehetőségeik függvényében főúri családjaink igyekeznek Magyarországon meghonosítani azt az egész Európát befolyása alatt tartó nagy példát, amit a „Napkirály" (XIV. Lajos) versailles-i udvarában csodálnak. Az Esterházyak Kismartonban operát, színházat játszatnak, zenekaruk élén 1761 és 1790 között Haydn áll. A nagytétényi Brunsvick kastélyban többször vendégeskedő Beethoven 1800-ban Budán is ad hangversenyt. A legáltalánosabban művelt, legnépszerűbb művészeti ág nálunk már akkor a zene. A híres zeneszerző Lavotta János (1764-1820) és cigányprímás Bihari János (1769—1827) muzsikája a kényes Bécset is elkápráztatja. A kastélyok és templomok építése a század közepétől vonzza Magyarországra a festőket. Főleg Bécsből jönnek, de néha Németországból vagy Itáliából is. A gazdag főurak már régen áldoznak a hiúságnak azzal, hogy elkészíttetik a maguk és családtagjaik arcképét. A század közepétől csatlakoznak e divathoz a jobb módú középbirtokosok, egyháziak, polgárok is. A portréfestés üzlet lesz. Üzlet sok mesterembernek, vándorfestőnek, de néhány képzett művésznek is. Az időszak vége felé akad már jelentős magyar tájképfestő is id. Markó Károly (1791-1860) személyében, s még korábban kialakulnak az első festménygyűjtemények - közöttük Kazinczy Ferencé. A nyomtatás acél- és rézmetszőket kíván, különösen ha a térképek iránti igényt is ki akarja elégíteni. S az új században már nem csupán külföldről jönnek mesterek, de ezt a pályát választja magának az eredetileg református lelkésznek készülő Karacs Ferenc (1770-1838) is, aki nemcsak művészként arat sikert, de számos író barátságát is elnyeri. A XVIII. századi Magyarországot megosztják a társadalmi különbségek. A gazdag Bécshez politikailag is kötődő, ött lakó vagy oda gyakran ellátogató mágnásokat szakadék választja el a birtokos nemesség felső rétegétől is, s ez olyan széles, hogy egyik fél sem tudja áthidalni. A köznemesség a maga udvarházába zárkózva igyekszik megőrizni politikai és szellemi függetlenségét. A középbirtokos réteg mozgástere erősen korlátozott, életformája szorosan birtokaihoz köti. A birtoktalan nemesség nagy része a jobbágyságéhoz hasonló körülmények között él, gyakran azonban még nagyobb nyomorban, még kiszolgáltatottabb helyzetben. Egy vékony réteg azonban kiemelkedik soraiból, állást vállal nagyobb birtokokon vagy a hivatalszervezetben, a jogszolgáltatásban, az oktatásügyben. Az egyházak sok nem-nemes ifjú taníttatását vállalják, s lassan, de feltartóztathatatlanul szaporodik azoknak a száma, akiket értelmiségieknek nevezhetünk. II. József politikája meggyorsítja ezt a fejlődést, amit I. Ferenc csak néhány évre tud lefékezni. Erős megosztó tényező a vallási széttagoltság. A katolikusok egyes vezetői — Bécsre 11