Horváth Iván - Kőszeghy Péter: A reneszánsz és a barokk kora (1550–1750) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1986)

A reneszánsz

lúltak(. . JArra hegedőt vontat, trombitát fújtat(. . . JEzek között kedig ezerdicsökedések, kérködések, ki jószágával, pénzével, erejével, okosságával, vitézségével, ki eggyel mással, végre üstök vonások, gyolkosságok. Bogáti Fazakas Miklós volt a XVI. század — Balassi mellett - legváltozatosabb formakincsű költője, s egyúttal az egyetlen, aki Szenei Molnár Albert előtt a Zsoltárok könyve egészét versben fordította magyarra. Jób könyvének szerkezetileg meglehetősen széteső átdolgozása néhol egészen magávalragadó (Jelkem tenyeremben, hogy Istennel szólok"), néhol egészen alpári, de ott sem érdektelen. Kevesen alkalmazták ezt a metaforát a beszéd-kényszer kifejezésére: Az én szűvem bennem nagy beszéddel rakva, Kitől belem puffadt, kitör ez világra, Mint must az edényben, ha nincs lélek-csapja, így, ha nem szólhatok, szűvem szó fakasztja. Legrejtelmesebb műve az Énekek éneké nek magyar fordítása. Itt az allegorikus értelmű szent szöveg átültetéséhez az egyházak által üldözött virágénekek hagyományos kifejezéskincsét használta föl. Históriás énekek Drámai művek alig születtek, s azok is inkább hitvitázó dialógusok voltak, semmint színdarabok. Politikai célzattal íródott a Balassa Menyhárt gazságairól szóló szatirikus színmű. Reneszánsz udvari drámát elsőként Balassi Bálint írt: aSzép magyar comoediát. Prózai mű sem sok keletkezett. A szórakoztató prózai művek — A kopaszságnak dicsérete, Markalf tréfái - is csak lassan terjedtek el. Több kiadást csupán a köznapi életben használatos kiadványok, kalendáriumok, csíziók, sorsvető könyvek értek el. Tinódi Sebestyén I. Ferdinándtól kapta nemességét. A címerképben a kard pengéjét markoló kéz valószínűleg arra utal, hogy Tinódi egykor megsebesült s emiatt lett katonából énekmondóvá. 15