Horváth Iván - Kőszeghy Péter: A reneszánsz és a barokk kora (1550–1750) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1986)

A barokk

A BAROKK Az állandósuló válság korszaka I. Ferdinánd (1526-1564) és I. (Zápolya) János (1526—1540) trónviszálya nyomán, állandó török fenyegetés árnyékában alakult ki az Erdélyi Fejedelemség, a főúri udvarok és egy-két mezőváros mellett az irodalom fő támasza. A fejedelemség eleinte nem ígérkezett hosszú életűnek: a XVI. századi magyarok nem számítottak arra, hogy a török beláthatatlanul hosszú ideig megszállása alatt fogja tartani Magyarország déli és középső vármegyéit, s a Habsburg-házzal közös függésben tarlja Erdélyt. Eleinte joggal bizakodtak egy Habsburg-vezetésű, nagy magyar—nyugat-európai, török ellenes katonai vállalkozás megindulásában. Az Újvilág gyarmatosításának előrehaladtával azonban Magyarország — a középkori Európa legnagyobb réz- és egyik legnagyobb nemesfémexportőre — világpolitikai fontossága hirtelen drámaian csökkent, és az Ausztriai Ház a rendelkezésére álló erőt egyre inkább nyugat-európai céljainak elérésére fordította. A török viszont épp ellenkezőleg: nagyobb fontosságot kezdett tulajdonítani magyarországi hódításainak, mivel tervezett további nyugat-európai terjeszkedésének megálljt parancsolt az a katasztrofális vereség, amelyet egy nyugati koalíciótól a Földközi-tengeren elszenvedett. A XVI—XVII. század fordulóján, a tizenötéves háborúban aztán egy csapásra világossá vált, hogy a király csupán az általa megszállt területek megtartására törekszik, és arra, hogy mennél több hasznot préseljen ki ezekből. Sokak szemében a szövetséges vált főfő ellenséggé, a keresztény a legnagyobb pogánnyá. Az évtizedekre Lant a XVII. század első feléből. (Matteo Sellas műve. Velence, 1641, 100X20X35 cm. MNM Hangszer 1951/43.) 27