A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Perlrott Csaba Vilmos

Amit Perlrott Csaba művészetéről a kiállításon bemutatott anyagot méltatva jellemzésül megfogalmazott, azzal a mondattal foglalta össze, ami esztétikai értékrendjében a legnagyobb elismerés volt: „élettel terhes - a mesterség sémáival lemérhetetlen, s mással mint önmagával nem magyarázható." Az új világégés harmadik esztendejében Vallomás tizenöt művészről című könyvének anyagát összeállítva Perlrott Csabát is beválogatta azok közé, akik azért dolgoznak, „hogy dokumentálják a humánus lélek rendjét és élni akarását a világ rendellenességével és egyre nagyobb méreteket öltő halálraszántságával szemben." Perlrott Csabára is vonatkozik, amit szintén az 1942-ben megjelent kötet előszavában interjúalanyairól összefoglalóan írt: „Munkásságukban kevés a kezdeményező erő, de megkísérlik összegezni, egy nevezőre hozni mindazt a problémát, amit eddig nem sikerült megoldaniuk. Kevesebb bennük a kalandvágy, a mindent átfogni kívánás, s mint a javakorabeli gazdák, tető alá szeretnék hozni termésüket." A riport bevezetésében olvasható elemzés, majd a festő-házigazda és Kassák közötti beszélgetés egyik fő motívuma Perlrott Csabának a francia kultúrához való viszonya. Cézanne, Van Gogh, Matisse, Picasso, Derain neve hangzik el, velük történt találkozások emléke villan elő. Olyan megfogalmazások kerülnek Kassák leíró, méltató szövegébe, mint „a francia szellemiség öröksége", „a francia báj és derű", „a francia kulturáltság". Kassák „a súlyos és keserű időkben" reménynek és vigasznak tartotta Perlrott Csaba megújult festészetét. E meggyőződésről tanúskodik a riport külön bekezdésben hozott záró mondata: „Mostani képeiben felcsendülnek a színek, élni akarás, melegség és fény sugárzik belőlük." Perlrott Csaba utóéletét, a huszadik századi magyar művészeti törekvések rendszerében, az egyes irányzatokban és mozgalmakban kijelölt helyét tekintve fontos, amit Kassák a műtermében meglátogatott és szóra bírt festő hovatartozásáról szükségesnek tartott megemlíteni: „Ha annak idején nem is volt a Nyolcak csoportjának tagja, egész munkásságával mégis közéjük tartozónak számít." Ha Korner Éva és Passuth Krisztina tévedését szöveges előzményből kívánnánk levezetni, akkor Kassák e mondatára érdemes hivatkozni. Kassák volt az első, aki Perlrott Csaba munkásságát elhelyezte a huszadik századi magyar képzőművészet térképén. Az 1947ben megjelent Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig című kötet egy-egy reprodukcióval illusztrált esszésora, a Perlrott Csabáról írott szöveg tartalma és elhelyezése azt jelzi, hogy Kassák az életműben a Nagybányát a Nyolcak és az aktivisták művészetével összekapcsoló, a hazai képzőművészeti modernség folyamatosságát érzékeltető vállalkozást látott, mely kiterjedt a francia művészet huszadik század eleji újító törekvéseinek magyarországi közvetítésére is. Bár a szöveghez közlésre kiválasztott kép derűt, harmóniát sugárzó csendélet volt, Kassák ezúttal is az önkifejezés intenzitására, a komor hangulatú feszültség jelenlétére figyelmeztetve jellemzi a tájképekből és csendéletekből előtáruló festői világot: „Perlrott Csaba művészete sokkal mélyebb emberi fájdalmakból születik, semhogy érzelmeink felborzolása nélkül közel engedjen magához. Képei láttán nem derülünk föl, de mélyebben magunkba kell pillantanunk, s ugyanolyan szomorúakká és elszántan küzdőkké válunk, amilyen ő." A fentiek alapján némi túlzással azt lehetne mondani, az 1940-es évek közepére Perlrott Csaba Kassák tudatában aktivista művésszé vált. Jelen volt Perlrott Csaba néhány reprodukció és egy interjú révén Kassák 1947-ben indított két új folyóiratában, az Alkotásban és a Kortársban is. A Kortárs 1947. december 1-jei számában közölt interjút Kassák felesége, Kárpáti Klára készítette. A jelentős művésznek szóló gesztus volt az is, hogy Kassák Perlrott Csaba két korai festményét is szerepeltette a Kortárs első képzőművészeti kiállításán, melynek helyszíne a Szociáldemokrata Párt Dohány utca 22. szám alatt újonnan megnyílt galériája olt. A diktatúra éveiben kikerültekegymás látóköréből. Kapcsolatuk és együttműködésük tárgyi emléke az a két festmény és három grafika, ami föltehetően 1942 után vagy 1947-ben került Perlrott Csaba ajándékaként Kassák tulajdonába, majd innen évtizedek múlva a Kassák Múzeum gyűjteményébe. CSAPLÁR FERENC A címlapon Perlrott Csaba Vilmos grafikája Női akt. 1945 körül, Kassák Lajos hagyatékából, Kassák Múzeum