A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Molnár Farkas

Bonta János MOLNÁR FARKAS HAZATALAL Molnár Farkas munkásságában a Bauhaus abszolút racionális, olykor kissé németesen száraz stílusa mellett fölismerhető a hollandiai De Stijl dinamizmusának, színeinek hatása is. Jó példa erre a Delej-villa belső színezése, a homlokzati nyílások elhelyezésében Molnár épületein általában érvényre jutó dinamizmus: az egyensúly megbontása, a feszültség gerjesztése és annak kiegyensúlyozása. A dinamikus homlokzatalakítás példája a Vérhalom utcai „Könyvbarát háza" és még ennél is jellegzetesebben a Hankóczy utcai villa nyugati homlokzata. Ez utóbbin az egymásnak feleselő homlokzati elemek játéka a Stijl köréhez tartozó mesterek, Huszár Vilmos és Theo van Doesburg grafikáira emlékeztet. Más szempontból érdekes a Kavics utcai ház: külső lépcsője az orosz konstruktivisták gépimádatára és a későbbi angol brutalizmus nyersességére utal. Molnár Farkas házai egy nemzetközi avantgárd irányzat szellemében jöttek létre, ennek ellenére otthonra leltek a hazai tájban, Buda mediterrán jellegű verőfényes domboldalain. Találékonyan alkalmazkodnak a hazai adottságokhoz. Molnár Farkas 1930-ban az Ipari Jövő című folyóirat december 15-i számának hasábjain megjelent Az új építés kétes győzelme című írásában a következőket olvashatjuk: „Ma már túlvagyunk a normalizált acél tolóablakok imádatán, nem kell több kemény gumi és ebonit, nem ülünk fel semmi jó hangzású tengerentúli szigetelőanyagnak, az az elvünk, mindent a hely színén. Európa keleti országaiban egy új primitivizmus fog megindulni, amely nem lesz olyan szép, mint nyugati előképe, de olcsóbb, és talán ezáltal azok mentalitásához közelebb is álló lesz, akik számára készül." Ez az először nem szívesen vállalt alkalmazkodás Molnár épületeit a Bauhaus épületeinél testesebbé, anyagszerűbbé teszi, s közelebb hozza a magyar paraszti építészethez is, melyet szintén nem a gazdag ornamentika jellemez. Molnár hazai elkötelezettségét tanúsítja többek között a Szarvas-Csongrád környéki táj rendezésére készített terve és a dévaványai parasztház terve. Ez utóbbin kissé naivan-utópikusan alkalmazza a Bauhaus eszméit az akkori magyar paraszti valóságra, ahogy 1931-ben a Kolház tervével a városi munkásság tömeges lakásgondjainak enyhítésére terjesztett elő hasonlóképp utópisztikus javaslatot. Molnár Farkas funkcionalista volt és rajongó híve az új technikának. Funkcionalizmusa azonban nem a szó szűk, ellenszenves értelmében nyilatkozott meg. Molnár - akárcsak példaképének tartott Le Corbusier - nem elégedett meg azzal, hogy megrendelőit gépiesen kiszolgálja. Az életet, melynek a ház otthont adni hivatott, igyekezett megragadni. Nem véletlen, hogy „a növénykedvelő orvos", „a könyvbarát", „a három fivér" házáról esik szó - ezek mind az ő elnevezései -, és nem az átlagember típuslakásáról. Megrendelőivel barátságot kötve a rejtőző igényekhez is megpróbált közel kerülni: a házat egy életforma foglalatának szánta. Épületein tömören, szűkszavúan fogalmaz. Erre a legszemléletesebb példák korai éveinek kockaházai, a „Vörös kubus" és variánsai: a kockának van a legkevesebb homlokzati felülete és viszonylag legmélyebb belseje. Később megrendelőinek a nyugati építtetőkhöz viszonyítottan szerényebb anyagi lehetőségei szintén takarékos megoldásokra inspirálják. Már a Vörös kockaházat is összenyitható kettősegységes nappalival tervezi. A továbbiakban lépésről-lépésre egyre teljesebben érvényesíti azt az elvet, hogy legalább egy viszonylag nagy lakószobát vagy gördülő falakkal összenyitható lakótér-együttest teremt, melyet kisebb szobák, fülkék: tálaló, étkező, dolgozó fülkék egészítenek ki. így tervezte meg - hogy csak a legszemléletesebb példákat említsük - saját 52 nf-es lakását a Mihály utcában, a Lejtő úti villát, Lötz utcai kétszintes saját otthonát, a Hankóczy utcai, majd a Harangvirág utcai házakat. A térszervezés szempontjából legfejlettebb Harangvirág utcai házban 4 szobából 100 m

2-es lakóteret alkotott, mely gördülő falakkal 12 variációban volt összenyitható, illetve elválasztható. Ez a térrendszer a legtisztábban mutatja meg Molnár Farkas építészeti kvalitásait. Az építészet lényege a tér; ő ennek megszervezésében a világszerte folyó kísérletekhez kapcsolódva a magyarországi adottságokból kinőtt újat alkotott. Jártam a Harangvirág utcai házban: gyönyörű és izgalmas az ott kialakított tágítható-összehúzható, variálható tér. Részlet Molnár Farkas Mihály utcai lakásából /1929 27