A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Molnár Farkas

övezett, erős perspektivikus rövidülésben ábrázolt út sokszorosított, végeredményben reklámot szolgáló tormában tűnik fel a több nyelvű feliratot viselő KURI ÚT képeslapon

2

0. A motívum rézkarcformában is elkészült, két férfialakkal

2

1. Az Út című folyóirat plakátterve is levegős vonalrajz, a térben összetartó párhuzamosok közé szerkesztett betűkkel és a útra lépő bábuszerű kontúrfigurával

2

2. Az Út 1922. évi 3. számának impresszuma mellett kis méretű embléma jelenik meg, amely felnagyítva az 1925. évi 1. szám fejléce: az ÚT szó plasztikus betűi erős perspektivikus rövidülésben térben hátranyúlnak. Ezek az összefüggő, de igen eltérő műfajú - alakos kompozíció, képeslap, tervrajz, embléma, plakátterv, címlap - grafikák egy egységes képi rendszer darabjaiként jól mutatják, milyen könnyedén vált át Molnár Farkas a mindenkori cél érdekében más-más médiumra, megtartva a központi gondolatot és képi szimbólumot. Az új építészet tiszta formavilágát hordozó izometrikus rajz merészen egymás felé tartó, a végtelenben találkozó vonalai lendületet és perspektívát adnak a szó szoros és átvitt értelmében is, amiben természetes közegére lel a modern ember. Hazatérése után Molnár Farkas a Mentor könyvesboltban lép terveivel a budapesti közönség elé. Katalógusát és reklámlapját természetesen ő tervezi immár - az Internationale Architektur és a Ma címlapjához hasonlóan, de a kiáltványszerű hangvételről a hétköznapi szerepre áttérve - a funkcionális Bauhaus-tipográfia szellemében, sőt gondja van a bemutatásra szánt anyag elrendezésére is, saját munkái mellé felsorakoztatva az új építészet friss nemzetközi szakirodalmát. Az alkotás elválaszthatatlan része számára most is a figyelemfelkeltés, szemléltetés, ízlésformálás. Molnár Farkas Magyarországon is hamarosan olyan szellemi közösséget, azaz folyóiratot keres és talál, ahol hasonló gondolkodású társakkal együtt módja van elveinek terjesztésére írásban és képben, sőt szerepet kap arculatuk megformálásában is: ilyen először az Új Föld, melynek művészeti szerkesztője régi barát még a weimari évekből, Bortnyik Sándor,

2

3 majd a 100%, melynek címlapját és könyveit Tamás Aladár megbízásából ő tervezheti.

2

4 A 100%-könyvek sorozat két darabjának címlapja szövegváltozata a folyóiraténak, így elmondhatjuk, hogy mai értelemben vett arculattervről van szó. Molnár itt nem a korábbi tengelyes megoldást választja, hanem szabadon elhelyezett négyzetes foltok egyensúlyával operál, s nagy szerepet szán a pozitív-negatív formák és a különböző sűrűségű vonalháló ritmusjátékának. Az Új Föld-könyvek közül Remenyik Zsigmond Hetedik hónap című kötetének fedelét absztrakt formákból épített transzparens kompozícióval látja el. Molnár Farkas sokat publikál a Tér és Formában, a Magyarságban, a Magyar Iparművészetben és rokon közegre talál az Új Színben is. írásaiban elsősorban építészeti és belsőépítészeti kérdésekkel foglalkozik. Gyakorlati tevékenysége mutatja, hogy emellett mindvégig fontosnak tartja a tervezőgrafikát. Kassákkal, Moholy-Naggyal és Bortnyik Sándorral együtt tagja lesz a Könyv- és Reklámművészek Társaságának, s részt vesz annak 1930-as bemutatkozó kiállításán az Iparművészeti Múzeumban. E tárlat a korszerű tipográfia, könyvművészet és reklámgrafika áttörését hozza. A tisztán tipografikus elemekre épülő puritán, illetve a színesebb, konstruktivista síkkompozíciót alkalmazó könyvcímlapok készítése mellett Molnár Farkas rájött a fotomontázs ízére is. írásban is megfogalmazza nézeteit a fotomontázsról, mint fontos, az új kor különböző feladatainak megfelelő ábrázolási módszerről.

2

5 Gyakorlati munkássága egybecseng a leírtakkal: természetes, mintegy univerzális eszközként nyúl a fotomontázshoz reklámprospektusokban, tervpályázatok előkészítésekor, építészeti terveinek és munkáinak kiállításokon történő bemutatásakor ezek publikálását is gyakran ő készíti elő, megtervezve a kész oldalt például a Tér és Forma számára.

2

6 Első közismert fotomontázsa a Bauhaus-időkben készült, az U-színház 1924-ben létrejött fantáziaterve, mely sokat profitál Moholy-Nagy László fotoplasztikáinak fantasztikus térhatásából. Lényege nem a színházépület egzakt ábrázolása, hanem a nyitott, variábilis színpadtérben zajló, minden irányban szabadon kibontakozó mozgás érzékeltetése. Molnár Farkas az elszigetelt figurák képzeletbeli mozgását egymáshoz viszonyított helyzetükkel akrobatikussá fokozza, egymáshoz és a színpad elemeihez való kapcsolódásuk valószerűtlen, szinte kozmikus térhatást kelt. Kézzelfogható az oroszok proun-világának hatása. Az U-színház tervéhez hasonlóan túlmutat az egyszeri funkción a Tamkó Sirató Károly Papírember című kötetéhez készített fotomontázs-címlap. A modern világ veszélyeinek sokkoló-ironikus fölidézésével voltaképpen szabad illusztrációja a verseknek, de vállal egy nagy kötöttséget, ami levon az ábrázolás önállóságából: a kerekded betűk élesen a képbe rajzoló negatív formáit. Molnár Farkas írásában megemlíti a fotomontázs autonóm műként való megjelenését is, s példaként említi Moholy-Nagy, Bortnyik és Kassák, valamint tanítványaik munkáit. Ő maga egy sajátos, igen sokféle, eltérő jellegű elemből összemontírozott műben nyúlt ehhez a lehetőséghez. A KURI-kollázst 1929-ben építész-kollégájának, barátjának és harcostársának Rácz Györgynek ajánlotta. Az önarcképfotomontázshoz - amelyen az eredetileg vonalzót tartó fiatal Molnár Farkas kezébe repülő akrobata nő kerül - színes tempera síkkompozíció, soronként felragasztott megszólító szabadvers-manifesztum és egy férfialakot ábrázoló szobor fotója csatlakozik. A CIAM és a CIRPAC modern építészetért vívott harcának előestéjén Molnár Farkas fölidézi a KURl-kiáltvány harsány, fiatalos hangját. Mintha nem vesztett volna semmit a Bauhaus-időkre jellemző lendületből, s ugyanúgy érvényes lenne számára a magánéleti szabadság, a játék öröme és az új építészet jövőjébe vetett hit. A fiatal építészek harca most a „csúcsosok" ellen irányul - azaz a sátortetőt használó konzervatívok ellen -, s ebben Molnár Farkas tréfás, dicsőítő szabadverse szerint elévülhetetlen érdemeket szerzett Rácz György. A fölfokozott szóképek révén némi nosztalgia és irónia színezi a játékot, ugyanúgy, mint Bortnyik Sándor Óriások eledele című fotomontázsán, ahol az ifjonti mindent akarás vágyképébe és az életörömbe vegyül egy kis groteszk, egy kis ambivalencia is. Molnár Farkas grafikája program-mű, alkotója nem törekszik a kép egységére, még kevésbé egyneműségére. Az elemek külön életet élnek, az éppen csak felsejlő szerkezeti vonalak fűzik össze őket. A gondosan megfestett felülnézeti makett-rajzra emlékeztető síkkompozíció az új építészet emblémája, az önarckép összekacsintó üzenet a jóbarátnak, a határozottan előrenéző szoboralak póza pedig a közösen vállalt program komolyságát hangsúlyozza. 20