A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Molnár Farkas
betűt, emblémául pedig krónikaíró pózban ülő férfiaktot rajzol. A feladat új: itt már egy maga választotta közösség, a fiatal pécsi írók, kritikusok és képzőművészek fórumáról s annak arculattervéről van szó." A grafikai arculat nem fedi teljesen a folyóirat karakterét. A nyugtalan, vastag satírozással kialakított sötét foltból fehér körvonallal kiemelkedő akt találó megfogalmazás a nemegyszer klasszikus ábrázolási típusokat az izmusok nyelvezetével megjelenítő fiatal pécsi festők (hisz Molnár maga is közéjük csatlakozik, miután el kell hagynia Budapestet) 5 és a frissesség, újdonság igényével fellépő írók világáról, de a cirkalmas betűsor ennek ellentmond. Molnár Farkas az első lépéseket teszi meg az önálló tervezés területén, s a szecessziós könyvművészet hagyományán túllépő hazai előképekben, példákban nem bővelkedik az ez időben Pécsett amúgy is viszonylagos elzártságban működő fiatal folyóirat. A Tett és a Ma állandó címsora is szecessziós típusú betűket használ, de a lehető legelementárisabb formában. Az állandó címsor mellett, attól léniával elválasztva - a németországi avantgárd folyóiratokhoz, a Der Sturmhoz és az Aktionhoz hasonlóan - változó illusztrációk különböztetik meg az egyes számokat. A Krónika emblémája ismétlődő jel, a Nyugat Mikes Kelemen-emblémájához hasonlóan. Molnár Farkas íróbarátja, Csuka Zoltán Mese az Orgonakirályfiról és egyéb mesék című könyvéhez készített, népies motívumokra épített könyvcímlapja konzervatívabb szemléletet idéz, előadásmódjában keveredik az Iparművészeti Iskola oktatási szemlélete és a Kozma-féle könyvdíszek világa. Ez a megoldás azonban valószínűleg megfelel az író elképzeléseinek, aki a magyar népmesét tekinti mintának. Ismerjük Molnár Farkasnak két olyan rajzát - Bacchanália, Nyilazók -, melyeknek áttételesen szintén van közük a gyomai Kner nyomdához - jelesül formátumuk és rajzmodoruk kísérteties megegyezést mutat Divéky József rajzaival az 1917-ben itt megjelent Éjfél és Kísértethistóriák c. kötetekhez 6 -, mégsem tudhatjuk, illusztrációnak készültek-e, vagy nem. A bacchanáliát és a nyilazó harcosokat ábrázoló rajz is finom sraffírozással készült. A némiképp a metszetek egyenletesen megmunkált felületére emlékeztető, a vékony vonalas keretig kifutó rajzok témája akár illeszkedhetne is a részben történeti témájú misztikus, fantasztikus elbeszélések közé, de a magyar és a külföldi szerzők egyik történetével sem egyeztethetők. Hiányzik belőlük Divéky illusztrációinak virtuozitása, bizarr atmoszférája, helyenként bombasztikus megfogalmazása. Csak találgathatunk, azok hatása alatt saját kedves témákról van-e szó, vagy irodalmi mű rejlik a rajzok mögött? Mindenesetre a Nyilazók Molnár Farkas egyik kiemelkedő festményének közvetlen előzménye. Ez a kis rajz kulcsot ad a magyar avantgárd képzőművészet bizonyos tematikai sajátságaihoz, az újra és újra felbukkanó Árkádia-motívumok és klasszikus kompozíciótípusok eredetéhez. Mint több más művész indulásánál, Molnár Farkasnál is inspiráló forrás a szimbolizmus idilli és utópikus, múltat és jövőt rövidre záró programja. Molnár Farkas antik plasztikákra emlékeztető nyilazóiban egy különösen heroikus, dinamikus motívumra lelt. A rajzban még hangsúlyosabbak a háttérben emelkedő antik jellegű épületrészek és a sisakok, merevebb az alakok póza. A festmény környezete semlegesebb, időtlenebb, az alakok pedig élettel telítődnek. Arányaik megnyúlnak, kecsesebbek lesznek, s ezzel mintegy megelőlegezik a Bauhaus-élményeket feldolgozó rézkarcok modern atlétáit. Vajon mi lehetett az az irodalmi vagy képzőművészeti forrás, ami ilyen hosszú ideig érvényes művészi problémát nyújtott Molnár Farkasnak? Óriási az ugrás a szárnypróbálgató Molnár Farkas grafikáitól az öntudatos Bauhaus-növendék 1922-es Itáliamappa címlapjáig. A Molnár Farkas és Stefán Henrik 1921. évi olaszországi útja nyomán készült litografált rajzok és az azokat befogadó mappa címlapja is a Bauhaus grafikai műhelyében készült. A feliratos lap szervesen illeszkedik a korai Bauhaus-tipográfia alkotásainak sorába. Azt az átmenetet dokumentálja, mikor a Johannes Itten által bevezetett kalligrafikus, az egyéni kifejezésre koncentráló, egyedileg rajzolt, nem egyszer ideogrammaszerű betűkompozícióit felváltja a Lothar Schreyer és Oskar Schlemmer által kezdeményezett, még szintén egyedileg rajzolt, de már inkább szerkesztett, nagyobb áttekinthetőségre törekvő betűsor. 7 Molnár Farkas címlapján is majdnem győz a játékos dekorativitás az olvashatóság fölött, de a vastag és vékony léniák és betűszárak gondosan kiegyensúlyozott, geometrikusán szerkesztett, tagolt oldalt eredményeznek. Molnár Farkas az Itten-féle előtanfolyam és egy Kandinszkij-kurzus után a faszobrász műhelybe kerül Oskar Schlemmer keze alá, mindezekkel párhuzamosan pedig Gropius építészeti stúdiójának munkatársa. Grafikai munkái azt dokumentálják, hogy sokoldalú érdeklődése még inkább kiszélesedett, s azt ki is elégíthette szabadon mozogva a Bauhauson belül, részt véve több műhely munkájában. Az építészeti tervezőmunka mellett sem mondott le teljesen élményeinek képszerű ábrázolásáról. A grafikai műhelyt a legkülönbözőbb területeken dolgozó diákok és mesterek igénybe vehették a hagyományos sokszorosító eljárások tekintetében és saját tervezésű emblémák, arculattervek, képeslapok nyomdai kivitelezése céljából is, vagy éppen közösen dolgoztak egy-egy nagyobb vállalkozás grafikai hirdetésén. A Gropiusszal való jó kapcsolatnak egyik dokumentuma is a grafikai műhelyben készült. Molnár 1922-ben részt vett a Márciusi elesettek emlékművének felállításában, s litográfiát készített Gropius plasztikájáról az Itáliamappa lapjainak szellemében. Gropius megbízásából ennek felhasználásával ismertető füzetet tervezett. 8 Molnár Farkas számára igen fontos fejezet a weimari Bauhaus 1923-ban megrendezett első kiállítása, ahol bemutatta a Vörös kockaház tervét. A nagyszabású kiállítás 9 sokféle nyomtatványt felhasználó, tervszerű reklámkampányában 1 0 ő egy képeslappal vett részt 1 1. Ennek fő motívumában ráismerhetünk egy 1923-ban a bécsi Ma folyóiratban közölt metszetre, mely fekete képmezőben lebegő, építészeti formákra emlékeztető geometrikus alakzatot ábrázol. Ezt az összetett fekete és fehér síkok kontrasztjából kibontakozó alakzatot bízvást nevezhetjük a bortnyiki-kassáki képarchitektúra Molnár Farkas-féle változatának. A bécsi maisták virtuális építésével szemben a gyakorlati tervezésben is részt vevő Molnár Farkas szintén szükségét érzi a „építőeszme" szimbolikus megfogalmazásának, az új építészetre jellemző tiszta formák emblémává sűrítésének. Ezt a képarchitektúra-formát egészítik ki a betűsorok a képeslapon. Molnár Farkas nem fordított nagy gondot egyedi betűformák kidolgozására; átvette barátja, Kurt Schmidt képeslapjának egyenesen a De Stijltől kölcsönzött szögletes betűit. Tanulságos az összevetés Schmidt képeslapjával 1 2, mely tisztán síkban tartott, az alapszínek erejét felhasználó kompozíció. Molnár grafikái talán Moholy-Nagy absztrakt li16
