A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Legkedvesebb képem

Szalay Lajos: A Szent Család /1937 fölkerült Budapestre, s akkor már öntudatos baloldali ifjúmunkásként a kilencszázhúszas évek végén csatlakozott a Kassák alapította kulturális mozgalomhoz, a Munka-körhöz. Autodidakta volt, de tehetsége, tudásvágya hamar kiemelte őt: versmondásai, az általa betanított szavalókórusok produkciói a kortársi viszszaemlékezések tanúsága szerint meghökkentően modern előadói teljesítmények voltak, s a maguk nemében annak számítanának ma is. Mindenesetre apám és Schubert ebben az időben ismerték meg egymást. Én csak arra emlékszem, hogy a Mosónő már kora gyermekkorom óta, a negyvenes évek végétől kezdve lakásunkban mindig kitüntető helyen volt látható, ott lógott a nagyszoba falán. Számomra teljesen természetesnek tűnt, hogy az a kép ott van. Ha gyerekfejjel rápillantottam, csak az fogott meg, hogy a rajzolat, így mindenek előtt a mű közepén lévő göcsörtös, gyalulatlan asztal képe teljességgel különbözik a többi otthon levő hagyományos alkotástól. Felnőttként aztán az is tudatosodott bennem, hogy a szigorú kompozíció a szülői ház bútorainak struktúráiban is visszaköszön. Apám kérésére ugyanis Schubert tervezett egy sor szekrényt és íróasztalt. E bútorok túléltek vagy fél tucatnyi költözést, s engem nem csupán valamilyen gyermeki nosztalgia késztetett megőrzésükre. Több mint fél évszázados mindennapi használat után mondhatom: az okos használhatóság ötvöződik az art deco-s formatervezői eleganciával. Ezt vélem fölfedezni a Schubi-képben is: a Mosónő más, mint a többi, de maga a valós élet. HEIMER GYÖRGY SZABÓ ISTVÁN (1914-1988) Dante és Vergilius /1972 sárgaréz-domborítás - magasság: 70 cm Apám gazdag alkotói pályáján az építészet és az alkalmazott művészetek egymást kiegészítve és egyszerre voltak jelen. Az építészet „szocreál" éveinek szigorú megkötései gátat szabtak tervezői szándékainak, szobrászként azonban szabadon kísérletezett. Ekkor talált rá a térformálás sajátos lemezkompozícióira: síkból alkotva pozitív és negatív formát, teret, sőt több dimenziót: időt! Ez a sajátos lényeg ölt formát ebben az általam kiválasztott kompozíciójában, amelynek megszületését Liszt egyik csodálatos zongoraműve, az Après une Lecture du Dante, vagyis a Dante szonáta inspirálta. Akkoriban készültem a zeneakadémiai zongoraművészi diplomakoncertemre. Az alkotás ilyen módon nagyon is mély, bensőséges kapcsolatot őriz emlékezetemben. Itt különleges jelentőséget kap az időtlen és testetlen, átjárható „tér-idő", amely Vergilius alakját oly megrendítővé és testetlenségében oly lelkivé teszi. A problémát, vagyis hogy egy szoborban - ami nagyon is megfogható, tárgyszerű - megragadni a megfoghatatlant, testetlent, a spirituális időtlent, hiszen a halott Vergilius vezeti Dantét a túlvilági úton, óriási és szinte megoldhatatlan feladat. Úgy érzem, ez a páros kompozíció méltón reprezentálja azt az esztétikai és filozófiai gondolkodásmódot, amely őt foglalkoztatta, és képessé tette egy új, addig a szobrászatban nem használt anyag megmunkálására. Az Iparterv, a KÖZTI és a HUNGEXPO főépítészeként városképi és építészettörténeti jelentőségű középületek sorát alkotta meg. Munkásságát Ybl-díjjal és többször nívódíjjal ismerték el. "Tér-rácsszerkezet" szabadalma forradalmasította a szakmát. Az u.n. béléstest-betonelemet is esztétikai magaslatra emelte, „megnemesítette" az általa tervezett és kivitelezett Farkasréti templomban, ahol a 180 négyzetméter színes, szakrális tematikájú festett üvegablak-sor is egyszemélyes és saját kezű alkotása. A szintén budapesti Táltos utcai templom őrzi a keresztút tizennégy stációjához készített vörösréz dombormű-sorozatot, valamint a húsz darab, egyenként másfél méteres fémplasztikát a mennyezeti térrácsra szerelve. A nevéhez fűződő további kilenc - különböző felekezetű - templom megtervezése és kivitelezése alkalmat adott reneszánsz alkatú és formátumú művészetének kifejezésére. 1972-ben Torinóban önálló grafikai és szoborkiállítást rendezhetett. Egyik ottani kritikusa a reneszánsz legnagyobb mestereihez hasonlítva szólt róla. SZABÓ ORSOLYA SZALAY LAJOS (1909-1995) Illusztráció Villon Könyörgő ballada szegény borissza Jehan Cotart lelkéért című verséhez /1967 tus, toll, papír - 200x270 mm - J.j.l.: Szalay Szalay Lajossal Miskolcra történt hazatelepülése után, 1989ben ismerkedtem meg. Szeretetre méltó személye és alkotásai nagy hatással voltak rám. Akkor már számos kiállítását láttam, és tulajdonomban volt az 1960-ban New Yorkban megjelent Genesis című kötete - ezt miskolci látogatásomkor dedikálta számomra -, valamint az 1970-ben ugyancsak New Yorkban kiadott Villon balladái című Faludy György-kötet, amelyhez ő készítette a rajzokat. Az egyik Villon-vershez készült, három csavargót ábrázoló eredeti rajzát - amelyet amerikai tulajdonosa a kilencvenes évek derekán eladni hozott Budapestre - sikerült megvásárolnom. FÜLÖP CSILLA SZALAY LAJOS (1909-1995) A Szent Család /1937 olaj, vászon - 100x80 cm - J.j.l.: Szalay L. 1937 A Szent Család című képben benne van Szalay Lajos élete. Beleolvasok Sümegi György vele készített interjújába, és ide sorakoznak az adatok. A képet nézem, amely díjat nyert a főiskolán. Négyszer megfestette a kiírt témát, mert nyerni akart a bizonyításhoz és a megélhetéshez. A lovakat, melyek ábrázolásában benne van a paraszti származása, hogy Tarnabodon a nagyapja volt a legnagyobb gazda, ahogy mondja: „eszmélésem első tapasztalati eleme a ló." S még hozzáteszi: „Ha vasútállomáson születtem is, az «én vagyok» ráeszmélése mégis az istállóban történhetett: itt vagyok én, ott meg valami rajtam kívül." Hogy szegény volt, a szegénység vetette ki először Párizsba, aztán Argentínába, majd az Egyesült Államokba. Hogy a csendet, a magányt szerette, amit „pozitív passzivitásként" fogalmazott meg. Hogy gyűlölte a háborút, hogy nagyon erős volt szociális érzékenysége, hogy ismerte az élet minden síkját, bugyrát. Hogy József Attilával érzett, hogy a festészetben Derkovitsot hasonlította a költő szavainak erejéhez. Csak a tiltakozását az ellen, hogy festő lenne, nem értem.