A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Legkedvesebb képem

Pablo Picasso: René Char /1954 NADASDI SARKOZY ELEMER (1900 ?) Balatoni mólón /1934 olaj, vászon - 70,5x100,5 cm - J.j.l.: Nádasdi Sárközy 943. Közel egy évtizede egy aukciós kiállításon első látásra beleszerettem Nádasdi Sárközy Elemér Balatoni mólón című festményébe. A számomra legkedvesebb témát, a tájképet a festő különleges, semmivel össze nem hasonlítható módon ábrázolja. Ennek a képnek az atmoszférája a nekem mindig oly kedves korlátlan szabadság kivetítése volt. Ezért kívántam a festményt gyűjteményembe illeszteni. Nagy szomorúságomra kiderült, hogy a képről le kell mondanom, mert a férjemet a korábban TI. gyűjtőtársának tett ígérete köti, hogy a vétel lehetőségéről az ő javára lemond, és az árverés során nem licitál. Örömöm és meglepetésem határtalan volt, amikor néhány hét múlva férjemtől mégis megkaptam ajándékba a vágyott művet. Azóta is mindig frissnek, derűsnek és megunhatatlannak látom. A technika, ahogyan a festő a tágas horizont világos színét fokozatosan égszínkékre váltja, már a középkori táblaképeken is kedvelt eszköze volt a végtelenség, a szabadság megjelenítésének. A tárgyak és a környezet letisztult, sallangmentes ábrázolása nem válik rideggé, mert ez előtt a háttér előtt az élénk színek szinte tapinthatóvá teszik a nyári délelőtt melegét, a fényeket és a szelet, amely vidáman lobogtatja a hajóárbocon lengő zászlókat. A kép derűje és élénk színei is jelzik, hogy alkotója Vaszary János tanítványa, de nem szolgai követője volt. Divattörténeti érdekesség a kép bal oldalán álló két hölgy pantallója, mert bizonyos szabásvonalak időről időre visszatérnek, mint ez esetben a hatvanas évek, sőt napjaink divatjának trapéznadrágja. SAPHIER MÁRIA ORSZÁG LILI (1926-1978) Római falak V. /1972 olaj, vászon - 35x26 cm - J.n. A hatvanas évek második felében az Állami Bábszínházban ismerkedtem meg Ország Lilivel. Ő a színház egyik tervezője volt, én pedig zenei tanácsadóként tevékenykedtem. Megengedte, hogy az az idő tájt megjelenő második szerzői lemezem borítójára egyik fő műve, a Kiáltás kerüljön, megérezve a szavakban nehezen kifejezhető kapcsolatot. Az a vágyam, hogy képem lehessen tőle, csak 1990-ben teljesült, amikor egy budapesti galériában véletlenül ráakadtam a Faiak című sorozat egyik darabjára. LÁNG ISTVÁN PIAZZETTA, GIOVANNI BATTISTA (1682-1754) Férfifej /1710 k. olaj, vászon - 48x38 cm - J.n. Piazzetta, a velencei festő túl a barokkon és manierizmuson, de még épp a rokokó előtt sokat tanul Sebastiano Riccitől, sőt a fény és sötétség realista nagymesterétől, Caravaggiotól, s mintegy előkészíti rajta túlnövő kortársa, Tiepolo új monumentalitását. Fény és árnyék, színesség és intimitás jellemző művészetére s a most kiállított kis tanulmányfejre is. A mozdulatában megragadott, profilban, plaszticitással ábrázolt fiatal szent feje nyilván nagyobb kompozíció előkészítése. Visszafogott színessége és mozgékonysága, ami annak idején arra késztetett, hogy a BÁV egyik, hatvanas évekbeli aukcióján már a befejezést követőleg visszakérjem a festményt, és - szerencsémre nem ígértek rá - szűkös anyagi lehetőségeimmel élve, kikiáltási áron megvásároljam. Minthogy védett mű, ki kellett derüljön, hogy Szegedről került az aukcióra. Az pedig feleségem 2003-as fölfedezése volt, hogy párja a würzburgi hercegségi képtár nagyszerű gyűjteményében látható. (Ennek épületében különben a még jelentősebb Tiepolo óriási freskói is szemlélhetők.) Scheiber Hugó: Fekete táncosok a cirkuszi porondon / 1925 k.