A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Külföldi művészek alkotásai magyar írók gyűjteményéből

gyárul, arra azonban minden alkalommal sort kerített, olvassak föl neki valamit abból, amin épp dolgozom. Amikor verseskönyvem, amelynek akkor már címe is volt, Sötét seb, lapjait raktam össze, nem is tudtam elkerülni, s hogy a versek Hölderlin életét idézik föl, különösen érdekelni kezdte. Következő alkalommal vagy tizenöt lappal állított be, szétterítette őket, hogy ezeket szánná illusztrációknak a versek mellé, úgy sejti, az én verseim ugyanarról szólnak, mint az ő képei. Nehezen értette meg, el is komorult rajta, Magyarországon egy könyvkiadónak nincs módja illusztrálni egy verseskötetet, akkor sem, ha egy Frederick Bunsen nevü amerikai-német festő Winnendenből jó barátként, nagyvonalúan, ajándékként küld képeket. „Hogyhogy nincs annyi pénze?", ismételgette, s rosszkedvűen csomagolta össze a Black hole sorozat darabjait. Tél elején, nemsokkal Stuttgartból való eljövetelünk előtt, a winnendeni vasútállomás a közlekedés számára fölöslegessé vált helyiségében (amelyből Frederick csinált a köré csoportosuló fiatal festőkkel galériát) én nyitottam meg a Black hole sorozatot, s ott láttam meg azt a különös képet, amelyre utolsó mondatomat szinte be sem fejezve aztán rámutattam, legyen ez a Sötét seb című versgyűjteményem címlapja. Zöld s fehér foltok környezetében négyzetalak, üvegszerű kocka, benne fekete folt, nekem abban a pillanatban hermetikusan elzárt, talán lebegő, talán dermedt-mozdulatlannak tünő agyvelő, önmaga tökéletes elsötétedettségében Hölderlin? Frederick nem egészen értette érvelésemet, csupán örült, hogy mégiscsak tehet valamit a másik műért, amelytől a nyelv elválasztja, pusztán a hónapokon át folytatott beszélgetés gyaníttat vele valamit. Budapest - amikor 1996 könyvhetén, a Nádor utcában, Márkos András és Frederick Bunsen közös kiállításának megnyitóján az ott függő Black hole alatt bemutattuk a Sötét seb című verseskötetet is, már nemigen került szóba úgy Hölderlin, mint akinek Frederick Bunsen festészetéhez is akaratlanul köze lehet többnyire a Cím nélkül című festményei váltottak ki a jelenlevőkből tetszést, lelkesedést. 2002. február 11. Sigismond Kolos-vary: Kompozíció, 1966 14