A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Külföldi művészek alkotásai magyar írók gyűjteményéből

Szenes Árpád: Cím nélkül /1971 Amikor újra német pénzen kanyarodhattam Párizs felé, Árpád (1985. jan. 16-án) már halott volt. Azon a nyáron vacsora közben de Silva a sárba taposott. A tahó, kommunista magyar követség egy olcsó táviratot küldött, és nem képviseltette magát a temetésen. Rajtam kívül egyetlen magyar sem írt Árpád haláláról. Elveszítették a jogot - sziszegte - Árpádra. Árpád nem magyar többé. Árpád mostantól portugál! Feleségemmel megalázva hagytuk el a Rue Abbé Cartont. Megmaradt Pista. Megint csak a saját költségemre utaztam hozzá, ezúttal kézzel írva le három nap beszélgetéseit. (A románok díszalbumot adtak ki róla, a XX. század Brancusi után leghíresebb „román" művészéről, holott egy szót sem tudott a nyelvükön.) Megszületett a kötet, s 1989 tavaszán a könyvbemutatóval egyszerre a Vigadóban létrejött az Etienne Hajdú kiállítás. Közben meghalt Kolos-vary, Pátkai Ervint egy, a műtermében felrobbant gázpalack vitte fiatalon a sírba. Sorra haltak meg a barátaim, és sorvadt a párizsi kapcsolat. 1991-ben átvettem a Berlini Magyar Ház igazgatását. Még egyszer nekiveselkedtem. Négy napra átmentem Párizsba, és megszerveztem egy nagy magyar kiállítást. 1993 októberében a berlini Institute Francais-val közösen hatalmas demonstrációt szerveztünk Pariser Ungarn - Párizsi magyarok címmel. Kettős kiállítás a két intézetben, amit gyönyörű katalógus kísért. Bemutattuk Vasarelyt, Hantait, Paul Kallóst, Pán Mártát, Molnár Verát, Nicholas Schöffert és Joseph Kadart. Nem sokkal ezután meghalt Pista is. A többi festővel szinte magától született a kapcsolat. Nem sorolom a külföldi és főként a hazai neveket, akikhez olyan barátság fűz, amilyen olthatatlan vonzalom a képzőművészethez. Néha, ha tehettem, vásároltam is egy-egy képet, de gyűjteményem legjava barátok ajándéka. Életem legbecsesebb örömeihez tartozik, ha egy románkori templom homályában szédülhetek bele az emberi transzcendencia csodáiba, ha Bachot, Bartókot vagy Carmina Buranát hallgatom - vagy ha igazi festmények rejtelmeibe hatolhatok be, élhetek velük. Stuttgart 2002. február 10. 12