A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

20. századi magyar művészet kortárs magyar írók gyűjteményéből

Hornyánszky a Ráday utcában lakik, egy homályos, rókalyukra emlékeztető társbérlet egyik kopár üregében. A feleségemet akarja lerajzolni, ezért megyünk föl hozzá. Hornyánszky úgy kígyózik előttünk a sötét előszobában, mint egy főpincérbe oltott hastáncosnő, majd amikor a szobába benyitva észreveszi, hogy a két puli közül az egyik odaszart a padlóra, fölnyúl az üres levegőbe egy szemétlapátért, ruganyosan meghajol előttünk, egyetlen, széles mozdulattal föllapátolja a padlóról a kutyaszart, közben azt mondja: - Oppardon, fáradjatok be. - De ahogy rajzolni kezd, különös változáson esik át. A kígyózás megszűnik, a hajlongó főpincér sehol, csak egy kéz röpköd a levegőben, és egy szemsugár röntgenezi az arc puha leple mögött rejtőző koponyát. Elkészülte óta az a szénrajz ott függ a szobánkban, mintha lakást sem cseréltünk volna közben, mindig egy olyan falon, melynek elsőre fut neki a tekintet; a rólam készült televíziós portréfilm első kockáin is azt látni, hogy a feleségem szeméből valaki szigorúan néz valaki mást. Ő engem? Hornyánszky őt? Vagy valamilyen rejtélyes tekintet mindannyiunkat? Elhagyva ötvenötödik évemet, hajlok az utóbbi föltételezésre. [1992] KALÁSZ MÁRTON HORNYÁNSZKYRA EMLÉKEZVE A körúti New York palota a hatvanas években még a magyar sajtó központja volt, a pincétől a padlásig (szó szerint) tele lapszerkesztőségekkel, könyvkiadókkal - a kávéházat déltájt újságírók, írók, más céhek jelesei, leptük el, ki már túl volt első cikke megírásán, más feketével, pletykával kívánta délutáni bevetése előtt erősíteni magát. Randevút lehetett megbeszélni olyannal is, aki ötvenhat utáni „összébbhúzódásunk" lazulása után már a város más részébe tette át székhelyét -, mint például Fejes Endre, akivel aznapra (az Európa Könyvkiadó kéziratelőkészítő-korrektori szobájából leszökve) találkoztam. Miért, már nem tudom. Aznap jött be a kávéház presszórészébe váratlanul egy, akárcsak mi, nem különösen jól öltözött fiatal férfi, festőmappával hóna alatt. Aligha ismerte valaki az asztaloknál zsongok közül. Fejessel arra lettünk figyelmesek, hogy társaságtól társaságig jár, kinyitja mappáját, lapokat mutogat, becsukja a mappát, meghajol s továbblép. A presszóban abban az időben legföljebb N. bácsi árulta lottócéduláit, néha külföldről kapott öngyújtót. Hornyánszky Gyula aszHornyánszky Gyula: Orbán Ottó / 1965 - Szentendrei részlet /1961 15