A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

20. századi magyar művészet Matzon Ákos gyűjteményéből

szemléletig eljutott műtörténészek hasonló, például „újkonstruktivista" szóval definiálnak. Ez butaság, hisz az egészből lebontott, vagy az elemi részekből összeálló geometria a művészetben csak konstruktív, tehát szerkezetileg logikus lehet. Most és így értünk el a ténylegesen kortárs magyar művészek csoportjához. A 80-as évek közepén egy műtörténész ismerősömet, barátomat kértem meg, jöjjön el velem egy galériába képeket elemezni, választani segíteni - én ugyanis teljesen bizonytalan voltam. Kiválasztottunk két-három kortárs képet (nagyon olcsók voltak), de az egyiknél barátom megmakacsolta magát, és próbált lebeszélni róla. Nekem azonban csak ez az egy tetszett. Egészen más volt, mint a többi, vagy egyáltalán, mint amilyeneket addig láttam. A gond az volt, hogy művészet-e ez, vagy nem. Barátom és addigi élményeim szerint nem, de azonnal rájöttem (a tenyerem is izzadni kezdett), hogy szerintem igen, igen, igen, sőt mindig is erre a tanúságtételre vágytam. Konok Tamás egyik műve volt ez a vitát kiváltó s számomra azonnal oly fontossá váló kép. Később szerencsére találkoztam Konokkal; azóta barátomnak és szellemi mesteremnek tekintem őt. így és innen indult el a személyes gyűjtés akadozva, megmegállva, nekiindulva. A művek ajándék, csere útján, esetleg jelképes összeg fejében kerültek hozzánk. A művészeti irányzatokat tekintve legtöbbjük a szentendrei konstruktív hagyományokhoz köthető geometrikus, elvont kép. A gyűjtés nagy nyeresége az alkotókkal való személyes megismerkedés, kapcsolatteremtés volt. Ahogy mondják, a képzőművész (is) különleges állatfajta. Visszahúzódó életet él, sok sebből vérzik, ezeket nyalogatja, és magányos tevékenysége folytán izolálódik az un. átlagemberektől. Miközben pont belőlük szeretne megélni, sőt arra vágyna, hogy őt szeressék, elismerjék, dicsérjék. Műtermébe húzódva az isteni rendetlenségben, festékszagban érzi jól és biztonságban magát, mégis (ál)szívesen él esténként társadalmi életet, vállal közéleti szerepet, mert érvényesülését és ismertségét ez biztosítja. Mindezzel együtt a művészek (szinte mindegyike) teljesen normális lények; ha mégsem ezt mutatják, akkor ez a fentiek ellentmondásaiból adódó zavar kompenzációjaként értelmezhető. A nyilvánosság előtti életükben olyan szerepet játszanak, amire nem is kaptak felkérést. Konok Tamás nemzedék-társai közül Bak Imre, Balogh László, Bartl József, Deim Pál, Fajó János, Gáyor Tibor, Csáji Attila, Haász István, Hencze Tamás, Hetey Katalin, Kecskeméti Sándor, Kovács Attila, Kéri Ádám, Molnár Vera, Papp Oszkár, Szemadám György, Szikora Tamás, Schnéer Mihály, Haraszty István szerepelnek egy vagy több alkotással gyűjteményünkben. Munkásságukat elismerés övezi, reflektorfényben „sütkéreznek", folyamatosan kiállítják őket idehaza és külföldön. A hozzájuk szorosan kapcsolódó, kötődő nagyobb csoport tagjairól mindezek nem mondhatók el. Ez a sokunk számára különösen szimpatikus művészelit permanens gondokkal küszködik, munkásságára félárnyék vetül, nem vagy nehezen jut kiállítási lehetőségekhez. Az esetek többségében a tehetség és majd minden egyéb megvan, mégsem sikerült, sikerül a hegy csúcsra feljutniok. Valószínűleg ők azok, akik nem a legjobbkor voltak a jó helyen, vagy a legjobb időben, de nem a legjobb helyre érkeztek meg, vagy még fiatalok és útban vannak. Mi párommal úgy döntöttünk, hogy az ő műveiket szeretjük, becsüljük a legjobban. Ha gyűjteményünk bővítésére lehetőség kínálkozik, akkor ezt a vonulatot támogatjuk, gyűjtjük. Nagyon sok jó, sőt igen jó művész kallódik, és sajnos a Budapesttől való földrajzi távolság néhányuk helyzetét még nehezebbé teszi. Irántuk való érdeklődésünkben személyes, talán már anyagias érdek is szerepet játszik. Egyrészt az ő alkotásaik még számunkra is elérhetőek, másrészt nagy a valószínűsége (lásd az előző korok művészetének történetét), hogy nem az elismert, kanonizált művészek szűk köréből választódik ki egy későbbi kor számára a XX. század végének nagy mestere. Talán érthető, hogy e csoport reprezentánsait nem akarom néven nevezni. Sok olyan kisebb mű díszíti lakásunkat, mely nem tartozik a konstruktív, geometrikus, minimalista, reduktív vonulathoz. Mégis szeretjük, becsüljük őket kvalitásuk okán, és azért, mert legtöbbször magát a művészt mint alkotó embert is szeretjük, tiszteljük. Régi és vitatott vélemény, vajon a mű és alkotója mint ember elválaszthatók-e egymástól. Mi megengedjük magunknak azt a luxust, hogy ragaszkodunk a kettő egységéhez. Lehetséges a gyűjteményünkben szereplő művészeknek másfajta csoportosítása is. A külföldre elszármazott magyar festők, grafikusok, szobrászok - Hámori Tamás, Kecskeméti Sándor, Kolos-vary Sigismund, Lux Antal, Molnár Vera, Pierre Székely, Victor Vasarely - két ország kultúráját gazdagítják, így a miénket is. Néhány külföldi művész - Thomas Beuerle, Joseph Daniel Boehm, Thomas Krayer, Kyung ok Kim és a művésznevet használó Domenico, DeLoule, Joweis, Lo Russo, Lovato - művei személyes szakmai szimpátia okán kerültek csere révén gyűjteményünkbe. Ha az egyes műfajok művelőiként csoportosítom a már eddig említett alkotókat, akkor legszívesebben a szobrászokról szólok, kiemelve közülük barátainkat, Ézsiás Istvánt, Haraszty Istvánt és Kecskeméti Sándort. Közös kiállításaink emlékére cseréltünk műveket. A gyűjtemény vázának leírása ezzel befejeződött. Én csak ülök és mesélnek. Igen, a művek mindegyike az esztétikai gondolatok „közlésén" túl is beszédes. Nincs olyan darab, melyhez magához és alkotójához ne fűződne személyes élmény, érdekes, izgalmas, olykor sejtelmes történet. Néhányukról, a hozzánk megtett útjáról oldalakat lehetne írni. Ha nem lenne ennyire személyes kaland a műgyűjtés, talán nem is művelnénk. Sok barátunk, ismerősünk kérdez kíváncsian ezekre a részletekre. Kielégítő válasz híján - mi jobbat is tehetnének - ők is a műveket magukat nézik és faggatják. Ezt - a művek szeretetteljes nézését, faggatását ajánlom tisztelettel Önöknek is. MATZON ÁKOS Szeretném felsorolni az összes képzőművészt, akinek munkája - függetlenül egy éppen aktuális kiállítástól - a gyűjtemény része, így akarva vagy akaratlanul megtisztel minket szellemi jelenlétével [M. Á.]: Ábrahám Ráfael, Adamis Gusztáv, Aknay János, Albert Zsuzsa, Almássy Aladár, Bak Imre, Bak Judit, Bálint Ildikó, Balogh Károly, Balogh László, Barabás Márton, Barcsay Jenő, Barta Lajos, Barti József, Baska József, Bátai Sándor, Bene Géza, Berán Lajos, Beuerle, Thomas, Bodóczky István, Boehm Joseph Daniel, Bolivar, Boross Géza, Borsos Mihály, Borsos Miklós, Csáji Attila, Csorba Simon, Csúcs Ferenc, Deim Pál, DeLouie, Dobos Lajos, Domenico, Erdős Sándor, Ézsiás István, Fajó János, Farkas (Wolfner) István, Finta József, Fóth Ernő, Gáborjáni Szabó Kálmán, Gadányi Jenő, Galgóczy György, Gáyor Tibor, Gebauer Mária, Gothard Erzsébet, Gross Arnold, Gyarmathy Tihamér, Győrffy Sándor, Győrfi András, Haász István, Hajdú László, Hámori Tamás, Haraszty István, Hencze Tamás, Herczeg B., Herendi Péter, Hetey Katalin, Horváth Kinga, Jakovits József, Jálics Ernő, Joláthy Attila, Joweis, Kádár János Miklós, Kádár József, Kass János, Kassák Lajos, Kecskeméti Sándor, Kepes György, Kéri Ádám, Kis Sándor Lajos, Kiss Ilona, Kolos-vary Sigismund, Konok Tamás, Kornis György, Korniss Dezső, Kovács Attila, Kovács Tamás László, Krayer, Thomas, Kyung ok Kim, Lantos Ferenc, Lendvai István, Lo Russo, Lovato, Lukoviczky Endre, Madarassy Walter, Marosán Gyula, Matola Magda, Mattis Teutsch Waldemár, Matzon Frigyes, Molnár C. Pál, Molnár Vera, Nádler István, Nemes Ferenc, Olgyay Viktor, Paizs Péter, Papp Oszkár, Pirk János, Pleidell János, Prutkay Péter, Reich Károly, Ruttka Ferenc, Schéner Mihály, Schubert Ernő, Simó Enikő, Sinkó István, Somogyi György, Somogyi Győző, Pierre Székely, Szemadán György, Szemethy Imre, Szentpály László, Szikora Tamás, Szili Kováts Lívia, Szomor László, Tahi Tóth Nándor, Tápay Nóra, Tilles Béla, Tőkei Péter, Tzortzoglou, Georgios, Várhelyi György, Victor Vasarely, Vertei József, Vincze Ottó, Vincze Pál, Vinkler László, Wolsky András, Xantus Gyula