A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Kassákné Simon Jolán

A rendőrséget föltehetően az késztette a nyilván figyel­meztetésnek szánt akcióra, hogy Simon Jolán Kassák megbízásából ekkor már új folyóirat megindításán fárado­zott. Előfizetőket gyűjtött, fiatal írókat és művészeket igye­kezett megnyerni az ügynek, nyomdászokkal tárgyalt, végrehajtotta Kassák levélben küldött utasításait. Az 1925. április 3-án a Kossuth Párt Dob utcai helyiségében ren­dezett előadóestjének egyik fő műsorszáma a 365 című folyóirat első számának bemutatása lett volna. A nyomdai előállítás azonban ekkorra nem fejeződött be. Simon Jolán a rendezvény napján a délelőtti és délutáni órákat a nyomdában töltötte, szokása szerint a nyomdagép tetején ülve ellenőrizte a műveleteket. 6 6 Az „aktivista és dadaista" előadás egyik érdekessége az volt, hogy Simon Jolán ez alkalommal vállalkozott először a román Ion Vinea versei­nek megszólaltatására, a Világban megjelent híradás szerint „rajongó közönség", „lelkes hallgatóság" előtt. 6 7 A 365 megjelenésekor történt először, hogy Kassák Simon Jolán fáradozásait a kiadványban elhelyezett közleményben hálálta meg. Az új folyóirat első számában Major Henrik Simon Jolánról készített portréja látható a következő felirattal: „Simon Jolán az első magyar dadaista előadó". Simon Jolán gondot fordított a folyóirat reklá­mozására is. Április 17-én közreműködött az Andrássy út 17. szám alatti Mentor könyvesbolt avantgárd folyóiratokat bemutató kirakatának megrendezésében. 6 8 1925 őszén meghívást kapott a szakszervezetektől téli előadóest-sorozatra. 6 9 Örült ennek, ám ugyanakkor ismét szeretett volna színházi társulathoz tartozni. Többek között azért is, mert Kassák és a magyar avantgárd mozgalom érdekében áldozatos munkát végezve nyomorgott. Kassák Budapesten maradt képzőművészeti gyűjteményének darabjait próbálta eladni. Arra is rákényszerült, hogy ötvösékszerekkel házalva járja a várost. 1925-ben írt egyik levelében a következőről tájékoztatja Kassákot: „Mutter nincs itthon. Nincs pénzem, hogy szombatig ehessem. Nem tudom, mit csináljak." 7 0 1924-ben ismét Faludi Ivánnál és a Reneszánsz Színháznál, 1925-ben a Vígszínháznál, továbbá Bárdos Artúrnál és az Andrássy úti Színházat igazgató Wertheimer Elemérnél próbálkozott. 7 1 Az avant­gárd költészet tolmácsolójaként híressé vált előadóművész azonban nem felelt meg a sziniigazgatók elvárásainak. Egyetlen helyre hívták, a Csengery utcai Művész Színpad­hoz, mely a magyar kabaré irodalmi vonulatának kívánt otthont adni. Mire a meghívásból társulati tagság lehetett volna, a színpad tönkrement. 7 2 Némi vigasz lehetett Simon Jolán számára, hogy 1925 őszén Pajor Rudolftól, a Szociáldemokrata Párt a fővárosi szervezetének titkárától felkérést kapott: a párt kulturális előadásain kellett verset mondania tiszteletdíjért. 7 3 1926 januárjában a kerületi szervezetekben rendezett kultúr­esteken történő közreműködésre hívták meg . 7 4 Aggoda­lom és félelem még itt is volt személyével kapcsolatban. Egyik levelében arról panaszkodott Kassáknak, hogy a VIII. kerületi pártszervezetben, ahol Kassák három versét készült elmondani, még a nevét se merték föltenni a műsorlapra. 7 5 Május végén a Vajda János Társaságban lépett közönség elé; Komlós Aladárnak az új irodalomról szóló előadása után Kassák verseiből adott elő. 7 6 Közben Bécsben is föllépett: a Ma-csoport Konstruktive Kunst cím­mel május 8-án a Herrengasse 10. szám alatti Schwarz­waldsaalban rendezett estjén két Schwitters-mű előadá­sában működött közre. 7 7 Az egyik címe Tánckompozíció volt, melyet Gertrud Kraus-szal, a Bécs szerte ismert mo­dern táncosnővel együtt adott elő. A másik a Kovács György által megzenésített versszöveg volt, melynek megszólal­tatásában a fuvolaművész Franz Wangler volt partnere. Ezt a különleges produkciót egy hónap múlva Budapesten is bemutatta. 7 8 1926 elejétől idejének és energiáinak legnagyobb részét egy újabb kiadói feladat, Kassák Tisztaság könyve című kötetének budapesti megjelentetése kötötte le. A ten­nivalók a papír kiválasztásával és megszerzésével kezdődtek, majd a kiadványt nemcsak író, hanem tervező Kassák tipográfiai utasításainak tolmácsolásával, a korrek­túrák többszöri ellenőrzésével, javításával folytatódtak, s ezúttal ís ott volt Simon Jolán a nyomásnál is, továbbá megszervezte néhány száz bibliofil példány keménytáblás, félvászon kötését. 7 9 Kassák ajándéka ezúttal a kötet „Én a nagyváros fia vagyok" kezdetű utószava volt, melyben Simon Jolánról többek között a következők olvashatók: „Feleségem az én egyetlen barátom. Soha nem voltam bele szerelmes, de szeretem, mert ő tiszta üvegből van, és úgy szól, mint a legfinomabb acélpenge. Az emberek azt hiszik kegyetlen vagyok hozzá, pedig én a tenyeremen hordom őt, mint a jelen pillanatot, mint a tapintás bizonyosságát, mint a bőrt, ami lüktető ereimet és vérző húsomat betakarja. Szeretném, ha az is, amit most mon­dok, az ő himnusza lenne. Mert ő megérdemel egem, és azt is, amit én tudok. Ő látja, hogy vasszerkezeten épülnek az én napjaim. Látja, ahogy szavaimban kinyílnak a virá­gok, és ő összeszedi és homloka köré köti az én virágaim. O lát engem a világos reggelben, és emlékszik rám a sötét éjszakából." 8 0 Simon Jolán még a kötet elkészülte előtt reklámfüzetet és Kassák terve alapján igényes előfizetési ívet nyomatott. Június 5-én Kádár Bélával együtt a Mentor könyvesbolt nyújtotta lehetősséggel ismét élve kirakatot állított össze a kötet reklámozására. 8 1 Előző nap, június 4-én előadóestet tartott a könyvesboltban. Komlós Aladár mondott beve­zetőt. A program legérdekesebb műsorszáma Schwitters fuvolakísérettel ellátott költői szövegének megszólaltatása volt. A különleges rendezvényhez a weimari Bauhausból nemrég hazatért kiváló építész, Molnár Farkas tervezett plakátot. 8 2 A színházi társulatban való részvétel gondolata tovább­ra is foglalkoztatta. 1926 májusában a Párizsba készülő Kassákot arra kérte, érdeklődje meg, nem lehetne-e egy ottani kabaréban a „maori dolgaival" egy hónapig föllép­nie. 8 3 1926 őszén Budapesten ajánlatot kapott. Egy munka­nélküli színészekből és magukat „új színpadi szerzők­nek" nevező darabírókból álló alkalmi együttes éjszakai előadásokat készült rendezni a Vígszínházban. Terveik között Székely Jenő egy darabjának bemutatása is szere­pelt. Az egyik női főszerepre Simon Jolánt kérték fel. A következőképp számolt be Kassáknak a szerepről: „Egy 33 éves érett, komoly lány, aki az egyetemet végezte, és a környezete egy nála fiatalabb férfival akarja össze­házasítani. Ez neki nincs ellenére, de a férfi már egy fiatal, tudatlan lánykát szeret, vagy legalábbis azt hiszi, hogy szereti. A végén persze a 33 éves győz. [...] Ez a szerep viszi a darabot. [...] Ha meg tudnám csinálni, egész jövőm meg lenne csinálva." 8 4 Simon Jolán ismét áldozatot hozott: Kassák tanácsára, aki a hazatérés előtti és utáni közös teendők sokaságára hivatkozott, nem élt ezzel a lehetőséggel. 8 5 10

Next

/
Thumbnails
Contents