A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Kassák születésnapjai

legépelt versszöveg alá kézzel írt ajánlás és keltezés ­1957. március 30. - tanúsága szerint a kiállítás megnyitá­sa alkalmával átadott születésnapi ajándék volt. 8 5 Pán Imre a születésnapra, azaz 1957. március 21-ére keltezett Kassák című versének szövegét a szintén ajándékul átadott kéz­irat őrizte meg. A születésnapra írott verssel köszöntötte Kassákot Gyurkovics Tibor is. 8 6 A hetvenedik születésnap megünneplésének eseményei a budapesti rendezvényekkel nem értek véget. A Csók István Galériában bemutatott anyagból május 12-i nyitással a székesfehérvári István Király Múzeumban, június 9-étől az esztergomi Balassa Bálint Városi Könyvtárban rendeztek kiállítást a Műcsarnok intézményi közreműködésével. 8 7 1962 A hetvenötödik születésnap gyökeresen megváltozott művelődéspolitikai viszonyok között érkezett el. Kassák képzőművészeti munkásságának jellege és a hivatalos elvárások kibékíthetetlen ellentétbe kerültek egymással. A fordulat kezdete az 1957 nyarán megindult visszarendező­dés volt, melynek bekövetkezését már a Tavaszi Tárlat fogadtatásából, a dogmatizmus és konzervativizmus hívei­ként vagy kiszolgálóiként elhíresült szakírók mind gyako­ribb megnyilatkozásaiból sejteni lehetett. 8 8 A művelődés­politikusok hozzá nem értésének, hatalmi pozíciókkal is rendelkező művészek intrikáinak, továbbá a nemzetközi helyzet válsággal fenyegető éleződésének következtében a képzőművészeti modernizmus a hatalom számára poli­tikai kérdéssé vált. A modern képzőművészet, ezen belül mindenekelőtt az absztrakt törekvések magyarországi helyzetét illetően a mélypont, a szinte teljes ellehetetlenü­lés állapota épp Kassák hetvenötödik születésnapja táján következett be: a Művészet, az Új írás, a Társadalmi Szemle hasábjain a dekadenciáról, a magyar képzőművészet hely­zetéről lezajlott viták során a modernizmus és ezen belül különösen az absztrakció összekapcsolódott az irraciona­lizmus, a dekadencia, a formalizmus, a művészeti revizio­nizmus, sőt az ideológiai fellazítás fogalmával. 8 9 Jellemző a hisztérikussá vált hangulatra, hogy Pátzay Pál a „modern irányzatoknak" már az elemzését is „tételesen kulturális bűn­ténynek" minősítette. 9 0 Józan megnyilatkozásnak számított az az egyébként szintén kirekesztő vélekedés, hogy a „szo­cialista eszmeiség" kifejezése során nincs létjogosultsága a realizmustól való eltávolodásnak. 9 1 Kassák épp a visszarendeződés idején távolodott el végleg attól a természetelvűségtől, mely békásmegyeri korszaka idején festményeit, grafikáit jellemezte, s jutott el pályája során immár másodszor a teljes absztrakcióig. Helyzetét az is nehezítette, hogy nem érte be a műterme zárt világában kedvére folytatott munkával. A nyilvános szereplés valamennyi lehetőségét fölhasználta arra, hogy eretnekségnek számító teóriáit, a hivatalos felfogással ellentétes nézeteit, a hatalomhoz közel álló neves művé­szek munkásságáról alkotott elmarasztaló véleményét minél szélesebb körben megismertesse. 9 2 A kedvezőtlenné vált helyzet személyre szóló következményeiből már 1960 januárjában ízelítőt kapott. A párizsi Denise René Galériá­ban rendezett kiállításhoz műveit kiengedték, őt magát azonban nem; kiutazását a Művelődési Minisztérium Képzőművészeti Osztálya „festészetének jellege alapján" „kultúrpolitikai szempontból" nem javasolta. 9 3 Egyidejűleg fegyelmi vizsgálat indult a kiállítás katalógusához előszót író Pogány Ödön Gábor, továbbá a Kossuth Nyomda igaz­gatója, Lengyel Lajos ellen. 9 4 A művelődéspolitika irányítói szerint ugyanis megengedhetetlen volt, hogy a Magyar Nemzeti Galéria hivatalban lévő főigazgatója „a modern magyar piktúra egyik legnagyobb alakjának" nevezze Kassá­kot, „a haladó szemlélet, a forradalmi ízlés nagy úttörői" közé sorolva őt, s kijelentse: „Magyarországon több nemzedék írói, költői, gondolkodói, képzőművészei indul­tak el pályájukon az ő példáját követve." 9 5 Hibának számí­tott e szöveg Magyarországon, ráadásul vezető állami vál­lalat által történt kinyomtatása is. Kassák arról volt kényte­len levélben tájékoztatni Victor Vasarelyt, hogy a Nagyvilág című folyóiratnak a párizsi kiállításról csak olyan beszá­molót áll módjában közölni, melyben nem fordul elő az „absztrakció" szó. 9 6 Személyes tapasztalata volt az is, hogy ebben az abszurd helyzetben az 1962 januárjában a Modern építőművészet és képzőművészet kapcsolatai címmel az Építők Klubjában rendezett kiállítás sem hozott érdemi változást. Az azonos című továbbképző tanfolyam „doku­mentációs bemutatójaként" meghirdetett tárlatot, melyen ő is részt vett, a sajtó agyonhallgatta, vagy ha hírt adott róla, igyekezett lejáratni a közvélemény előtt a modern magyar művészet ügyét. 9 7 A fenti előzményekkel és helyzettel magyarázható a het­venötödik születésnap megünneplésének a korábbiaknál rövidebb eseménysora. Nyilvános rendezvény márciusban azért sem volt, mert Kassák a születésnap előtt súlyos betegség miatt hosszabb időre kórházba került. 9 8 A Magyar írók Szövetsége ekkor beérte azzal, hogy dísztáviratot küldött. 9 9 Az országos napilapok közül csak a Népszava emlékezett meg a születésnapról, az irodalmi folyóiratok közül a Kortárs és az Élet és Irodalom, továbbá A Könyv­táros. 10 0 Pilinszky János érdeme, hogy az Új Ember már február 18-án fölhívta olvasói figyelmét a közelgő évfor­dulóra. 10 1 A közvetlen pártirányításon kívül eső katolikus hetilap volt az egyetlen fórum, ahol Kassák a születésnap alkalmával elmondhatta gondolatait: nemcsak a katolikus irodalomról, melyről az interjút készítő Pilinszky kérdezte, hanem az író társadalmi szerepéről is. Az akkori helyzet­ben a hivatalos fölfogással és elvárásokkal való szemben­állás netovábbja volt, amit mondott: „Egy író akkor szolgálja leginkább a fennálló, általa is elfogadott rendet, ha örökös kritikával illeti. Nem megdönteni akar, hanem éltetni. Az örökös nyugtalanság és meg nem elégedés az író sorsa és legfőbb feladata minden közösség konzervatív, tehát élet­ellenes, megmerevítő tendenciájával szemben." Merész­ségnek, sokakat irritáló gondolatnak számított az is, amivel születésnapi nyilatkozatát befejezte: „Egy igaz katolikus és egy igaz szocialista író ezer kérdésben találkozhat, míg egy rossz katolikus és egy rossz szocialista író szükség­szerűen ellenfelei egymásnak." Az akkori helyzet, a Kassák személye és munkássága körüli újabb és újabb „nézetel­térések, harcok, csetepaték és viták" következménye volt, hogy Remenyik Zsigmond az Élet és Irodalomban pálya­társát köszöntve védőbeszédszerű megállapításokkal tar­totta szükségesnek cikke hősének erkölcsi portréját meg­rajzolni: „Sohasem emlékszem rá, hogy még a legkeserve­sebb időszakokban is megtorpant volna, elveszítette volna küldetésébe vetett hitét. Irodalmi és emberi tisztessége volt az, ami épségben tartotta hitelét. Ez igen nagy szó, ta­lán a legtöbb, amit tiszta lélekkel leírhatok, hisz ebben a mai irodalmi világunkban alig akad író, költő, írástudó, toll­forgató, aki legalább be ne maszatolta volna magát az elmúlt félévszázad alatt." A lap szerkesztői ehhez a publi­14

Next

/
Thumbnails
Contents