A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Kassák és Párizs

Ady városába, a modern irodalom és képzőművészet európai központjába akart eljutni. Kassák, amikor 1909. április 25-én gyalogszerrel útnak indult Párizs felé. A fiatal vasmunkás és pályakezdő költő október 20-án érkezett meg a fáradtságtól és a fölfokozott várakozástól szinte önkívületi állapotban, ötven napig járta a literátor és kalandor Szittya Emil kalauzolásával a múzeumokat, galériákat, kávéházakat, valamint az anarchista összejövetelek színhelyeit. „A modern Babilonból" a szabad és merész élet iránti igénnyel tért vissza Budapestre. Ifjúságának e nagy kalandját később A ló meghal a madarak kirepülnek című poémában majd az Egy ember élete Csavargások című kötetében örökítette meg. A Párizsban szerzett élményeknek is szerepük volt abban, hogy 1915ben indított A Tett című folyóiratának első világirodalmi közleménye Apollinaire Saint-Merry muzsikusa című költeménye lett. Ezt követően Párizs irodalma és művészete szinte folyamatosan jelent volt Kassák folyóirataiban. A Ma bécsi időszakában Tzara, Picabia, Göll és Cocteau művei a folyóirat dadaista vonalát erősítették. Ugyanakkor a francia kubisták alkotásai a konstruktivizmus eszmekörét gazdagították. Kassák e meggondolás alapján Picasso, Braque, Ozenfant és Le Corbusier festményeinek reprodukcióit nemcsak a Ma számaiban publikálta, hanem az 1922-ben megjelentetett Új művészek könyve című antológiában is. Szerkesztőként ekkor már közvetlen kapcsolatban volt Mondrian, Prampolini és Seuphor folyóiratával, a L'Esprit Nouveau-val. A festő és díszlettervező Medgyes Lászlótól rendszeresen anyagot kapott a Ma számára, s rábízhatta Medgyesre a lap ottani terjesztését is. 1926 júniusában néhány munkatársával Párizsba utazott. Meglátogatta Le Corbusier, Ozenfant, Medgyes és Tihanyi Lajos műtermét, s találkozott a Ma többi párizsi munkatársával is. A beszélgetések során szó esett arról, hogy esetleg ő szerkesztené az egyik ottani folyóirat következő számát. Június 14-én szerzői estet rendezett a Société des Savants üléstermében Bölöni György, Illyés Gyula, Nádass József, Bergmann Teréz, Freiberg Eman és Hont Ferenc közreműködésével. A Párizsban töltött két hét alatt közvetlen információkat szerezhetett a szürrealista mozgalomról. Az emigrációból való hazatérést követően Budapesten indított Dokumentum szépirodalmi anyagának jellegét a párizsi mozgalom szellemének és vezető íróinak erőteljes jelenléte határozta meg. A fasizmus németországi uralomra jutása és a Szovjetunióban bekövetkezett kultúrpolitikai fordulat után Kassák Párizs irodalmában és művészetében látta a humánum elsődlegességét hirdető európai szellem legfőbb megtestesülését. Picasso, Braque és Csáky József rajzait nemcsak ekkori folyóiratában, a Munkában közölte, hanem köteteinek címlapján és verseinek illusztrációjaként is. A francia szellem iránti nagyrabecsülését számos publicisztikai írásban is kifejezte. E vonzalomból 1944 után versek sora született. Kassák ezek egyikével, a Picassóról írott költeménnyel nyitotta meg 1947-ben indított új folyóirata, az Alkotás szépirodalmi anyagát. Párizs azonban ekkor már egy fiatal magyar festő- és szobrásznemzedék modern szellemű tevékenységének színhelye is volt számára. Beöthy István, Lajta István, Prinner Antal és Vörös Béla az ő szerkesztői közreműködésével léphetett a magyarországi nyilvánosság elé. Kassáknak élete végéig nem volt tudomása arról, hogy 1939 júliusában a párizsi Charpentier Galériában az Új realitás című tárlaton Picabia, Léger, Laurens, Janco, Rossiné és Survage képeivel együtt az ő műveit is bemutatták. Az 1960. februárjában a Denise René Galériában megnyílt kiállítását, melyet Victor Vasarely, Hajdú István és Pán Imre szervezett meg Tzara, Seuphor, Sonia Delaunay és Hans Arp közreműködésével, azért nem tekinthette meg, mert a magyar kultúrpolitika akkori irányítói nem engedélyezték kiutazását. 1961 januárjában viszont már Párizsban írhatta alá Vasarelyvel közös mappájának lapjait. A párizsi kiállítás és mappa révén sikerült visszatérnie a nemzetközi művészeti életbe. 1963 márciusában újra kiállíthatta képeit a Denise René Galériában. Ekkori utazása nemcsak azért volt érdekes, mert újra találkozhatott Tzarával, hanem azért is, mert ekkor ült először és utoljára repülőgépen. 1966-ban 15 művel szerepelt a Musée National d'Art Moderne által rendezett jubileumi dada kiállításon. Amit Párizstól kapott, élete utolsó esztendeiben bőségesen viszonozta. Plasztikus erejű költeményekben örökítette meg utazásainak emlékét. Gyergyai Albert segítségével több mint száz Cendrars verset fordított magyarra, s esszét is írt a pályatárs költészetéről. 1965-ben Mesterek köszöntése címmel pazar kiállítású kötetben jelentette meg párizsi festőkortársairól írott verseit. Csaplár Ferenc C'est dans le ville d'Ady, au centre européen de la littérature et des beaux-arts que voulait parvenir Kassák, en partant à pied vers Paris. Le jeune métallo et poète autodidacte a fini par y arriver le 20 octobre dans un état proche de transe dû à la fatigue et à l'attente exacerbée. Il n'a fait pendant jours qu'à visiter des musées, galeries, cafés et les réunions d'anarchistes, accompagné et guidé de Emil Szittya, homme de lettres et aventurier. A sa rentrée à Budapest de ce "Babylone moderne" il était imprégné du désir de vivre une vie libre et hardie. A cette grande aventure de sa jeunesse il a consacré plus tard le poème intitulé "Le cheval meurt les oiseaux s'envolent" ainsi que son tome intitulée "Vagabondages" faisant partie de son autobiographie "La vie d'un homme". C'est sans doute grâce aux souvenirs de ce séjour à Paris que la première publication de littérature étrangère de la revue „A Tett" (L'Acte) lancée en 1915 était le poème d'Appolinaire, Le Musicien de Saint-Merry. Par le suite, la littérature et les arts parisiens étaient tout le temps présents dans les revues de Kassák. Dans la période viennoise de "Ma" i Aujourd'hui], les oeuvres de Tzara, Picabia, Göll et Cocteau ne faisaient que renforcer la tendance dadaiste de la revue, alors que celles des cubistes français enrichissaient les idées constructivistes. Partant de cette idée, Kassák publiait la reproduction des tableaux de Picasso, Braque, Ozenfant et Le Corbusier non seulement dans les numéros de "Ma", mais aussi dans l'anthologie intitulée "Le livre de nouveaux artistes", parue en 1922. Il était déjà en contact à cette époque, en tant que rédacteur, avec la revue de Mondrian, Prampolini et Seuphor, "L'Esprit Nouveau". En 1926, il est allé en compagnie de quelques confrères à Paris. Une occasion pour aller visiter les ateliers de Le Corbuisier, Ozenfant, Medgyes et Lajos Tihanyi et rencontrer les collaborateurs parisiens de "Ma". Il a été suggéré au cours des conversations qu'il rédige le numéro suivant d'une des revues parisiennes. Le 14 juillet, il a organisé une soirée littéraire dans la salle de conférence de la Société de Savants. Ces 15 jours passés à Paris lui permettait de mieux connaître le mouvement surréaliste. Le genre de littérature publiée dans "Dokumentum" (Document), revue lancée à Budapest après la période d'émigration, était déterminé par l'esprit de ce mouvement et par la présence massive de ses contributeurs principaux. Après le passage au pouvoir du nazisme en Allemagne et le tournant qui avait eu lieu dans la politique culturelle de l'Union Soviétique, la littérature et les arts parisiens représentaient pour Kassák l'incarnation principale de l'esprit européen professant la priorité de l'humain. Les dessins de Picasso, Braque et József Csáky figuraient non seulement dans sa revue "Munka" (Travail), mais aussi sur la couverture de ses recueils de poésies comme illustrations aux poèmes. De nombreaux articles témoignent aussi de son estime pour l'esprit français, une admiration qui a donné naissance à plusieurs de ses poèmes. C'est avec un poème sur Picasso en tête qu'a paru sa nouvelle revue "Alkotás" (Création) en 1946. A cette époque, Paris était déjà pour lui la scène de création artistique moderne de la jeune génération de peintres et de sculpteurs hongroise. Les artistes, comme par exemple, István Beöthy, István Lajta, Antal Prinner et Béla Vörös ont acquiert la publicité en Hongrie avec son aide de rédacteur. Kassák n'a jamais appris de sa vie que ses tableaux étaient exposés avec ceux de Picabia, Léger, Janco, Rossiné et Survage dans la galerie Charpentier à Paris à l'exposition intitulée "Nouvelle réalité". Les dirigents de la politique culturelle hongroise l'ont empêché de se rendre à son exposition ouverte en février 1960 à la Galerie Denise René et qui était organisée par Victor Vasarely, István Hajdú, Imre Pán où exposaient des artistes comme Tzara, Seuphor, Sonia Delaunay et Hans Arp aussi. En 1961, par contre, il a pu signer les feuilles de l'album commun avec Vasarely. Grâce à l'exposition parisiens il est revenu dans la vie artistique internationale. En 1963 il a eu une nouvelle exposition à la Galerie Denise René. En 1966 quinze de ses oeuvres ont été exposées au Musée National d'Art Moderne à l'exposition organisée pour fêter l'anniversaire du dadaïsme. Pendant les dernières années de sa vie il a largement payé de retour tout ce qu'il avait reçu de Paris. Il a perpétué le souvenir de ses voyages dans des poèmes évocateurs. Il a traduit à l'aide de Albert Gyergyai une centaine de poèmes de Cendrars en hongrois et a écrit une étude sur la poésie de son confrère aussi. Il a fait paraître en 1965 ses poèmes écrits sur des peintres parisiens de son temps dans un très beau volume intitulé "Hommage aux maîtres". Ferenc Csaplár