A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

20. századi magyar művészet kortárs magyar írók gyűjteményéből

CSAPLÁR FERENC ÍRÓK ÉS MŰTÁRGYAIK Az íróink lakását ékesítő képzőművészeti gyűjtemények különlegessége abban rejlik, hogy darabjai legtöbbször emléktárgyak is: két ember közötti kapcsolat dokumentumaiként tartják számon őket. Hatásuk titka a hozzájuk fűződő történetek, asszociációk gazdagságában rejlik. A gyűjteményük darabjaival kiállításunkon szereplő tizenkét író közül többen családjuk révén már gyermekként vagy egészen fiatalon bekerültek a műtárgyak és létrehozóik világába. Gyurkovics Tibor dédapja hivatásos portréfestő, orvos-nagybátyja ismert műgyűjtő volt. A tanárnak és költőnek készülő Jánosy István közös albérletben lakott képzőművészeti főiskolás öccsével, Ferenccel és Sugár Gyulával a szintén festőművész Pásztor György Dembinszky utcai lakásában, mely - mint Jánosy írja - „tökéletes művésztelep lett", „gyülekezőhelye volt a különböző ifjú titánoknak". Külön érdekesség, hogy Jánosy verseit pár évvel korábban a képzőművész-jelölt gimnáziumi osztálytárs, Sikuta Gusztáv juttatta el a már tekintélyes költőnek számító Vas Istvánhoz. Somlyó György az újságíró és költő édesapa, Somlyó Zoltán baráti köre révén, majd a Nyugat és a Szép Szó tizenéves munkatársaként társasági életet élve ismerkedett meg a képzőművészek és műtárgyak világával. A fiatal festők közül Gábor Marianne-hoz személyes ismeretségnél bensőségesebb kapcsolat fűzte. Képzőművészeti tájékozódásában fontos szerepe volt a francia kultúrattaséként Budapesten dolgozó Francois Gachot-nak is. 1946-ban írói ösztöndíjjal Párizsba kerülve ideje egy részét három festő és grafikus, a szintén ösztöndíjas Bartha László, Szalay Lajos és Duray Tibor társaságában töltötte. Juhász Ferenc a vele együtt nevelkedő unokatestvér, a képzőművészeti főiskolás Hantai Simon révén került kapcsolatba a képzőművészettel, és kapott szabad bejárást ifjúkori szellemi gyarapodásának egyik legfontosabb színhelyére, a főiskola könyvtárába. A többiek családi kapcsolatokból eredő ösztönzés nélkül, korábban vagy később föltámadó érdeklődésüktől vezettetve jutottak el a képzőművészet világába, a művekkel való megismerkedéstől a művészekkel való találkozásig. A tárlatokat látogató huszonéves Hubay Miklósnak még az 1940-es évek elején többek között Farkas Istvánnal sikerült megismerkednie. Károlyi Amyt természetélmények tanították meg képzőművészeti látásmódra, ezek hatására törekedett fölfedezni a festmények, grafikák titkait. Gergely Ágnes a Szépművészeti Múzeum diáklány-látogatójaként került a régebbi és újabb mesterek alkotásainak vonzkörébe, jórészt annak köszönhetően, hogy 1948-ban csatlakozhatott ahhoz a különleges látogatócsoporthoz, melynek arisztokrata műbarát-tagjai összejöveteleik keretében vasárnaponként nemcsak megszemlélték, hanem elemezték is a múzeum külföldi és magyar remekműveit. Mészöly Miklós és Polcz Alaine Bálint Endréék Rottenbiller utcai lakásának gyakori vendégeiként lettek a művészekkel és műtárgyakkal való szinte mindennapi találkozást életük részének tekintő emberekké. Kalász Márton és Orbán Ottó az irodalmi élet közszereplőiként kerültek személyes kapcsolatba képzőművészekkel és alkotásaikkal. Petőcz András vizuális költészeti alkotások létrehozójaként és a Magyar Műhely körének tagjaként tett szert képzőművészeti tájékozottságra, kötött ismeretséget, barátságot festőkkel, grafikusokkal. A kiállításunkon szereplő írók nem érték be az alkotókhozfűződő ismeretség, barátság ápolásával, munkásságuk iránti érdeklődéssel, hanem az Ady, Juhász Gyula, Kassák és mások teremtette hagyományt folytatva segítséget nyújtottak a művek és a közönség közötti kapcsolat megszületéséhez, sőt olykor az alkotók egzisztenciális gondjainak enyhítéséhez is. Az 1942-től külügyi ösztöndíjjal Svájcban tartózkodó, a háború befejeztével pedig a genfi Magyar Könyvtár nevű kis intézet vezetőjeként a magyar kultúra francia, svájci ügyeivel foglalkozó Hubay Miklós volt a kezdeményezője és egyik szervezője annak az akciónak, melynek keretében magyar képzőművészek, írók, zeneszerzők, az előbbiek közül Czóbel Béla, Ferenczy Béni, Ferenczy Noémi, Kmetty János, Pátzay Pál, Szőnyi István, Vedres Márk három hónapra Svájcba, innen kívánság szerint Olaszországba vagy Franciaországba utazhattak tanulmányútra. Jánosy István az 1944-45. évi vészkorszak idején illegális kommunistaként megpróbáltatásokat átélt, alkotóként pedig mindvégig a képzőművészeti élet peremén tengődő Pásztor György tárlatainak megrendezésére vállalkozott. Ugyancsak ő testvére, Jánossy Ferenc életművének azzal tett szolgálatot, hogy lejegyezte közös életük emlékeit, továbbá amit szemtanúként e tragikus sorsú festőről tudott, kiállításmegnyitást vállalva pedig Illés Árpád a kultúrpolitika által szintén legföljebb a „tűrt" kategóriába sorolt művészetének elfogadtatásához is segítséget törekedett adni. Mészöly Miklós és Polcz Alaine 1960-ban a hatósági zaklatás veszélyét is vállalva Városmajor utcai lakásukat bocsátották rendelkezésre ahhoz, hogy Vajda Júlia első önálló kiállítása létrejöhessen. Somlyó György az 1940es évek végétől kezdődően cikkeket, majd 1981-ben könyvet publikált Picassóról, az 1960-as években kortárs magyar képzőművészek érdekében közszereplésre szóló fölkéréseket szívesen és gyakran elfogadva ő nyitotta meg többek között Veress Pál és Csíkszentmihályi Róbert első kiállítását. Kalász Márton az 1960-as évek elején a napi megélhetési gondokkal küzdő Hornyánszky Gyula műveinek bizományi árusítására vállalkozott. Orbán Ottó 1965ben a Valóságban közölt remek publicisztikai írással igyekezett a szakma és a nagyközönség érdeklődését fölkelteni az arisztokrata-sarjadékból festővé lett, a főiskolától a kiállítótermekig mindenhonnan eltanácsolt Hornyánszky személye, a hivatalos elvárásoknak és a hivatalosság ellentábora által hirdetett dogmáknak egyaránt meg nem felelő munkássága iránt. 1992-ben újabb cikkben perelt festőismerőse művészetéért. 1988-ban elvállalta a maga nemében szintén különc művésznek számító Veress Pál óbudai kiállításának megnyitását. Károlyi Amy 1977-ben az Új Tükör publicistájaként és versciklust írva, közölve törekedett mások számára is megfejthetővé tenni „Ország Lili titkait". Hubay Miklós személyes emlékek, eredeti meglátások sokaságát rögzítő cikkekben és napló-jegyzetekben tudta olvasói számára élményt ígérővé tenni a Ferenczy Béni és Ferenczy Noémi művészetével való megismerkedést. A 1