A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

20. századi magyar művészet Dévényi Iván gyűjteményéből

MRAVIK LÁSZLÓ / DÉVÉNYI IVÁN MŰGYŰJTŐ, EURÓPAI MAGYAR KISVÁROSI VILÁGPOLGÁR FONTOSSÁGÁNAK MEGOKOLÁSA Dévényi Iván műgyűjtői karakterének és emberi magatartásának szálai a korai reformkorhoz, az 1825-35 körüli s az azt követő időkhöz vezetnek vissza. Ahhoz a korszakhoz, amikor hosszú bénultság után a magyar társadalmi és szellemi élet legfőbb célként a modernizációt, a nyugati intézményi rendszerekhez és gazdasághoz való felnövést jelölte meg legfőbb célul. 1867 után, a kiegyezést követően ezek az eszmék - főleg a fővárosban és a nagyobb településeken - újjáéledtek. A magyar kultúra ismét s minden korábbinál egyértelműbben az egyetemes értékekhez mérte magát, s legjobb képviselői révén a lemaradás megszüntetésén fáradozott. A nagyvilág felé való nyitás tendenciája a kulturális élet szerves részét képező műgyűjtésben is érvényesült. A gazdagodó polgárok által létrehozott újabb és újabb magánképtárak egyre többet merítettek az európai művészet anyagából s ugyanakkor a megújult 19-20. századi magyar művészet terméséből is. Az egyetemességnek ez az 1910 táján tetőző igénye túlélte Trianont is, ám csaknem két évtized múlva radikális kiirtásra ítéltetett. Ami ezután jött, az elnyújtott agónia volt, semmi több. Az 1948 táján bekövetkezett újabb történelmi változások, a polgári gondolkodás létjogának sztálinista „ihletésű" megvonása után a magyar műgyűjtés mélyebbre zuhant, mint története során bármikor. Mint az állami szerzeményezés alternatívája, mint független szempontú értékkiválasztás az alternatívanélküliség elvén alapuló államhatalom által restellni való burzsuj maradvánnyá minősíttetett. Dévényi Iván, a korábbi magyar polgári humanisták és világpolgárok szellemi leszármazottja az Európától való elzártság éveiben, a provincializmus csak lassan puhuló diktatúrájának időszakában is az európaiság progresszív hagyományát követte. Gyűjteménye létrehozása során azokra a magyar művészekre koncentrált, akiknek életműve hibátlanul illeszkedik a nagyvilághoz. Nem utánzókat, hanem párhuzamokat emelt ki, s maradt hozzájuk mindvégig hűséges. Mércéje egyetemes, átfogó, együttlátó, észreveszi a vadonatújban is a mélységet. Megszállottan minőségelvű, így gyűjteményében nincs gyenge darab. S bár csak a „modern" művészet körében mozgott, éppen a magas kvalitás iránti megalkuvásmentes igény óhatatlanul és örvendetesen szemérmes konzervatívvá tette; a technikai perfektség és a mondandó differenciáltsága nála együtt járó igény volt. Ez megszabta gyűjtésének korlátait. Dévényi világa nagyjából Csontváryval és Gulácsyval, a századelő két szent bolondjával nyílik, hogy mások kristálytiszta művészetén át, többeket befogadva Kondor Béla kaotikus, pusztítást jósló (és aligha tévedő), rettegő poézisával záruljon. A minőségen belül ilyen sokféle nézőpontot a magáénak nem vallhatott; a világról alkotott saját véleménye nem egyezhetett minden kedvenc mesterének világképével. Gyanítom, hogy szíve mélyén Barcsay nyugodt derűje állhatott hozzá közel; Barcsay müvei nagyon tiszták és áttekinthetők. így hát nagyon jó Barcsayképei voltak. De az egyensúly megkívánta Kondor lehangoló életérzését, Csontváry panteisztikus (és hátsó gondolatoktól sem mentes) sóvárgását. Az apokalipszis és a jó dolgozóra jellemző korai felkelés egyformán megélhető, ha azt mestermüvek közvetítik. Ekképp jutunk ismét csak az egyetemességhez, a Dévényi-gyűjtemény legfőbb értékéhez. Ahhoz az egyetemességhez, ahol Csontváry messiánizmusa és Kondor antimessianizmusa jól megfér Barcsay egzakt, tudósi nézeteivel - mert mindegyik túlmutat a körön, melyet részünkre a történelem szabott, mert igazi hazájuk a nagyvilág. Szó sincs kozmopolitizmusról, csupán arról, hogy a Dévényi-gyüjtemény fővonala nem vesz tudomást arról, hogy mi provincia vagyunk. Kifejezi a rész és az egész széttéphetetlenségét. Mindezen még az sem tud rontani, hogy könnyű kiolvasni a gyűjtemény történetéből azt, hogy létrehozója nem volt gazdag ember. Anyagát majdnem a semmiből teremtette - ennyiben fölöttébb magyar. ízlése tévedhetetlen; ez mediterrán, régies vonás, olasz és francia. Mozgásának anyagi és térbeli korlátozottsága természetszerűen, magától értetődően az Európai Iskola felé vitte; ez gyűjtésének centruma. Ami ezen kívül van, az előzmény vagy következmény s néhány sehová nem sorolható zseni előtti hódolat. Ennyiben a Dévényi-gyűjtemény és a benne példát látók anyaga zárt. Bővíthető új művekkel, de nehezen fejleszthető. A Dévényi Iván és a hozzá hasonló műbarátok által tisztelt művészek stílusa még szerves átalakulások eredménye. Aki ma az egyetemes művészetre figyel, nehezebb helyzetben van, mint ők. Ma több a teoretikusan kialakított stílus, mint a természetes módon nemződő. A centrum és a provincia nem stabil, minden mo19 56 1 II V» f| m Kk