A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Juraj Melis: Plasztikák, rajzok, kollázsok 1970-2004

Hommage à Kassák, 1997 Kassák-portré. Ez a némi didaktikusságtól sem mentes ceruzarajz, melynek kompozíciójába a „Ma" szón, továbbá néhány geometrikus elemen kívül beépült az Hommage à Kassák cím is, közvetlenebb módon próbálja érzékeltetni, mit jelent Kassák személye és műve Melis számára. Az 1987 évi születésnapi centenárium alkalmából a Kassákörökség aktualizálásának újabb lehetősége nyílt meg. Meliá még az előző évben körlevelet intézett az avantgárd szellemében dolgozó csehszlovákiai pályatársaihoz. Arra kérte őket, hogy 60 x 60 cm-es festmény vagy grafika megalkotásával tisztelegjenek a magyar avantgárd Szlovákia földjén született mesterének emléke előtt. A mintegy 120 levélre több mint 60 válasz érkezett. Végül 48 művész tett eleget a fölkérésnek. Egyegy alkotásuk, melyet valamennyien Hommage à Kassák címmel láttak el, hamarosan Meliá pozsonyi műtermébe került. Melis, aki az előkészületek időszakában műtermi beszélgetéseket is folytatott pályatársaival a vállalkozásról s egy-egy elkészült műről, az anyag számára vászonborítású dobozt készített. A 48 művet 1987 tavaszán a pozsonyi magyar konzulátuson átadták a magyar külképviselet vezetőjének azzal a meghagyással, hogy valamennyit ajándékul szánják a budapesti Kassák Múzeum számára. Csaknem egy esztendeig tartott, amíg a mappa eljutott a címzetthez. Azonnal megkezdődtek az anyag bemutatásával kapcsolatos előkészületek. Melié vállalta a plakát megtervezését és kivitelezését. Az előkészületek idején még senki sem sejtette, hogy a megnyitó napján, július 27-én Budapest a romániai események miatt nagyszabású politikai tüntetés színhelye lesz. Meliá már 25-én Budapestre érkezett, és hozta magával a Pozsonyban készült plakátokat. A megnyitóra megérkeztek a többiek is. Hazájuk nagykövetsége nem A kiállítást rendezte: Csaplár Ferenc képviseltette magát. Melié és barátai, akik ekkor szülőföldjükön tiltott vagy legalábbis tűrt művészeknek számítottak, nem csodálkoztak a távolmaradáson. Ezt a létrejötte és művészi kvalitásai révén különleges műtárgyegyüttest az idők változásának köszönhetően 1992-ben Pozsonyban is bemutatták, mégpedig a Szlovák Nemzeti Galériában rendezett Kassák-kiállítás részeként. A szlovákiai közvélemény ekkor szerzett tudomást Meliéék öt évvel korábbi vállalkozásról. Nyilvánvalóvá lett, hogy a Kassák iránti tiszteletadás egyúttal tiltakozás is volt a „bársonyos forradalom" előtti művelődéspolitika konzervativizmusa, diktatórikus módszerei ellen. Melis a centenáriumi mappában egy részben groteszk, részben drámai hatású, a szellemi rokonság vállallását érzékletesen kifejező kettősportréval szerepelt. Az 1996 novemberében rendezett újabb budapesti Hommage à Kassák tárlat adta az ötletet Meliánek és társainak újabb vállalkozás szervezésére. A szlovákiai viszonyok terén és az alkotók személyes helyzetében végbement változással magyarázható, hogy az 1997 őszére összegyűlt műtárgyegyüttes, benne Melié monumentális hatást keltő faplasztikája másról üzent, mint a tíz évvel korábbi akció grafikai és festményanyaga. A határok nélküli Európa eszméjének hirdetése lett a Kassákra való újabb emlékezés alapgondolata. Ennek jegyében jött létre Melis és társai kezdeményezésére a kiállítás is. Helyszíne a pozsonyi Zichy-palotában található Z Galéria lett, az október 23-án lezajlott megnyitót a Magyar Köztársaság Nagykövetsége, a Magyar Kulturális Intézet és a pozsonyi városi Kulturális Központ szervezte. Annak az együttműködésnek a szellemében, melynek az 1910-es évek közepétől Kassák, az 1970-es évek közepétől Meliá rendíthetetlen híve és egyik kezdeményezője volt. CSAPLÁR FERENC 2005. január 9 - március 6. KASSÁK MÚZEUM ÉS ARCHÍVUM • 1033 BUDAPEST • FŐ TÉR 1. Felelős kiadó: Ratzky Rita © Juraj Meliő, Katarina Bajcurová, Ivan JanCár, Csaplár Ferenc