A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Bartók Béla Kassák Lajos
zéssel, vállalkozással szembeni eleve bizalmatlanság mondathatta Kassákkal azt, hogy mindaz, ami az évforduló során történt, „kétszínű játéknak bizonyult." Az általános tendenciát, a megítélésben bekövetkezett változást föl nem ismerve írhatta naplójában: „A cikkírók egy-két kivételtől eltekintve tudatosan vagy gyarló felületességből mellébeszélnek, elhallgatják a lényeget, vagy hamis pátoszszál, hamis okfejtéssel válaszolnak a feltett kérdésekre." 183 A napló másik helyén még keményebben, „megvető, ócsárló szavakat" használva fogalmaz: „Csupa közhely az egész, ha nem buta gáncsoskodás, tendenciózus hazugság. Nincs olyan törpe Jankó, zenetudományi kullancs, aki hozzá ne dörgölődne, bele ne akarná fúrni magát Bartók nagy életművébe." 18 4 Reményt keltő kivételnek csupán Szabolcsi Bencének a Csillag 1955. szeptemberi számában megjelent tanulmányát említi. 18 5 Ez a pályakép és a szintén ekkori Csodálatos mandarin-elemzés messze kiemelkedett a többi évfordulós írás közül, és új korszakot nyitott, ám az Új Zenei Szemle Bartók-számában Ligeti György és Szelényi István, a Művelt Népben Gyergyai Albert, Zathureczky Ede, Hernádi Lajos, Gertler Endre, Kentner Lajos, az Új Hangban Kovács János, Járdányi Pál, a Társadalmi Szemlében az egész magyar hivatalos zenepolitika nevében önkritikára vállalkozó Mihály András is hozzájárult egy korszerűbb Bartók-kép megalkotásához. És akkor még nem is szóltunk Lendvai Ernő Bartók stílusa című könyvéről, amelyet Kassák is megszerzett és tanulmányozott. Nehezen elképzelhető az is, hogy elkerülte volna figyelmét Juhász Ferencnek az Új Hangban megjelent A szarvassá változott fiú című költeménye és Illyés Gyulának a Színház és Mozi 1955. október 22-i számában közölt Bartók-verse. Naplójában róluk sincs szava. Lélektani elemzés alapján lehetne választ adni arra is, miért állította Kassák, hogy „a Bartók-hangversenyek megrendezése gonoszul rossz volt", hogy „zavart keltő tendenciával csoportosították" az egyes koncerteken előadásra kerülő műveket, s hogy „az előadóterem sivárságával vagy túlzsúfoltságával a legkiválóbb alkotások jelentőségét is minimálisra csökkentették." 18 6 A Kassák hagyatékában fennmaradt műsorfüzet tanúsága szerint valamennyi „ünnepi hangverseny" helyszíne a Zeneakadémia sokak szerint még ma is a legjobb és legszebb budapesti koncertteremnek számító nagyterme volt. Ha ez valamelyik koncerten túlzsúfoltnak tűnt, az csak ünnepibbé tette a hangulatot. Bár mai hangversenyrendező egyik-másik koncert műsorát talán másképp állítaná össze, ám az akkori helyzetet, a teljes Bartók bemutatására, a nehezebben megközelíthető művek elfogadtatására irányuló szándékot ismerve méltányolható, hogy néhány koncert műsorában népdalfeldolgozások, avantgárd műnek számító nagyzenekari és kamarazenei kompozíciók együtt szerepeltek. Egy vonatkozásban jogos volt Kassák kritikája, építő türelmetlenséget fejezett ki fölvetése. Ekkor ugyanis csak kezdeti jelei voltak annak, hogy a hazai zenetudomány és a zenei köztudat Bartókban „a zenei újítások egyik legjelentősebb elindítóját és legkiválóbb reprezentánsát", e törekvésben Schönberg és Sztravinszkij társát látná. Az pedig a korábbi beidegzettségek, a magyar zenei életben kialakult viszonyok miatt még később is vakmerő állításnak számított, hogy Bartók és Kodály pályája, törekvései már az 1920-as években elváltak egymástól. Kassák A csodálatos mandarin és a Háry János összehasonlításával törekedett érzékeltetni ezt az elválást. Nevezetesen azt, hogy Bartóknak sikerült magyar származású egyetemes zeneszerzővé válnia, „vele szemben Kodály megmaradt magyar zeneszerzőnek, életműve ezért is szűkebb skálájú és kisebb hatósugarú egykori népdalgyűjtő társáénál." 18 7 A fentiek alapján érthető, miért tartotta Kassák örvendetes eseménynek, hogy az egyik zeneakadémiai koncerten együtt hallhatta Bartók 2. szvitjét és Sztravinszkij Tűzmadár című kompozícióját. Saját álláspontjának igazolását látta a koncerten szerzett élményben: 18 8 „A sok magyarázkodó és mellébeszélő cikk után saját füleinkkel hallhattuk Bartók és Sztravinszkij rokonzengésű kompozícióit. Mindkét mű fiatalkori alkotás, erősen megtűzdelt népdalelemekkel, de ugyanakkor már fellelhetők bennük az új zene izgalmat keltő, sokat ígérő jegyei." Kassák tiltakozott Bartók művészetének hivatalos helyről jövő aktualizálása ellen. Ám - félig-meddig talán öntudatlanul - a maga számára aktualizálta Bartókot. Saját 1949 utáni megpróbáltatásairól is szólt, amikor naplójában a 3. vonósnégyes világának leírására vállalkozott: 18 9 „Egy magára hagyott, lemeztelenített ember szenved a viharban. Szinte a végpusztulás közeledtétől retteg a zene hallgatója. Az egész világmozgás a hangok különös változataiban testesedik meg, minden a maga ősi lényegében cizellálás és stilizálás nélkül érzékelhető. Bartók fejlődésének ezt a szakaszát elég találóan pokoljárásnak szokták nevezni. Jómagam a mindenségnek ilyen önmagával vívott harcát még sosem éltem meg. A rendetlenségnek ezzel a végletes rendjével, az emberi én ilyen frenetikus felháborodásával, könyörtelen vélemény-nyilvánítással még sosem találkoztam. Szenvedünk ettől a zenétől, gyötör és próbára tesz, de végül is megtisztulunk tőle." Az október 22-i Bartók-koncerten, melynek műsorán a Táncszvit, a 3. zongoraverseny és a Zene húros és ütőhangszerekre és cselesztára szerepelt, meglepő találkozásra került sor. A Zeneakadémia előcsarnokában Rákosi Mátyás lépett Kassákhoz. Kettőjük rövid párbeszéde a Szénaboglyában olvasható följegyzés szerint a következőképp zajlott le: „- Jó estét, Kassák elvtárs. Hogy van? - Jó estét kívánok. Köszönöm, jól vagyok - feleltem, s kissé én is meghajtottam magam." 19 0 Az akkor még pártfőtitkár politikus e szokatlan, másokban is meglepetést keltő jelenlétéről Fodor András is beszámol Vallomások Bartókról című könyvében. 19 1 Az 1955. évi évforduló alkalmából a nyilvánosság előtt szó esett Bartók és a Ma kapcsolatáról is. Kassák megszerezte és élete végéig megőrizte a Magyar Nemzetnek azt a számát, amelyben a Bartók Béla leveleiből című összeállítás egyik tétele Bartóknak a Máról szóló elismerő véleményét tartalmazza. 19 2 Szelényi István a Ma Bartókszámának címlapján közölt zenei idézet eredetét megfejteni igyekezve tért ki a zeneszerző és a Kassák szerkesztette folyóirat kapcsolatára. Kassáknak Szelényi egyikmásik megállapítása miatt lehetett volna oka bosszankodásra. A Ma bécsi korszakáról a következőket tudhatta meg az Új Zenei Szemlében megjelent cikk olvasója: „Bécsben az emigráció alatt már teljesen talaját vesztetten vergődött a folyóirat a különböző izmusok hálójában." 19 3 Kassák 1956 őszén meghívót kapott és bizonyára el is ment a Koós Iván vezette Auróra Művészegyüttes A fából faragott királyfi című bábprodukciójának zártkörű bemutatójára. 19 4 Föltehetően ekkortájt került baráti kapcsolatba Székely Júliával. Nemcsak Bartókról szóló könyveit kapta meg tőle, hanem annak a fényképfölvételnek két kópiáját is, amelyet az írónő az 1920-as évek végén mint Bartók 30
