A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Bartók Béla Kassák Lajos
Mindössze 64 évet élt, s mintha már századok óta fáradozott volna művei tökéletesítésén. Küldetésben jött, s a múlt levethetetlen terheivel röpülni tudott az égi magasságokban, sejtőn és sejtetve a jövőt. Különben mért tartott volna olyan egyenes irányt? A gyávák és gyöngék ide-oda tántorogtak, s őt, a súlytalannak és áttetszőnek látszót a legnagyobb viharok sem tudták eltolni, és kétes útra terelni." A nekrológ további részét az Új Idők 1945. október 13-i számából idézhetjük: 16 9 „A zene formanyelvén társalgott velünk, s ez a zene titáni zengés. Ez a csöndesnek, visszavonulnak ismert ember viharokkal és tüzekkel volt tele. Valóban a csöndes felületű tóhoz lehetne hasonlítani, aminek a mélyén megfékezhetetlen erők dúlnak. Érzelmeinek és szellemének kavargó mélyeit kényszerült kifejezni, s műveinek szerkezete olyan volt, mint a vas- és betonépítmény. Nem csoda, ha azok, akik a felületi összehangoltságot, az érzelmes melódiák folytonosságát szeretik a zenében, elfordultak Bartók műveitől. Aszimmetrikus kompozíciók ezek, ellentétes hangzatok viadala, amiket a lüktető ritmusok vonalai fűznek egybe. Nem az anarchikus hisztéria formátlan kifejeződése, egyáltalán nem hiányzik belőlük a klasszikus mértéktartás, csak éppen az iskola szabályain törnek át, és nem kényszerítik ránk egy újabb iskola törvényeit. Nyilván ezért van - ha Bartók döntő hatással is volt is modern zenénk alakulására, nincsenek majomügyességű epigonjai. Tanulni lehet tőle, de lehetetlen meredek utain könnyedén utánasietni. Magányos maradt hát mindvégig, bárha nemcsak nagyszerű, kozmikus művészi szellem, hanem a népből jövő s arccal a nép felé fordult, a szenvedőkkel rokonságot tartó ember volt, Most, hogy elért hozzánk halálának híre, éreznünk kell az alkotózsenivel együtt egy szabadgondolkodó embert, hazug eszmékkel félre nem vezethető, elnyűtt tradícióktól le nem béklyózott küzdőtársunkat is elveszítettük. Bartók, ha a legnemesebb elszántsággal, kötetlen igényességgel tevékenykedett is művészetében, nem vonult vissza az elefántcsonttoronyba. Itt élt közöttünk, látta és átérezte hétköznapi bajainkat, velünk tartott, ha felléptünk a politikai reakció, a gazdasági elnyomatás és a kultúra meggyalázói ellen, és visszatekintve tiszta múltjára, mindenképpen a szebb jövő építői közé számíthattuk volna. Bartók ahhoz a nagyszerű nemzedékhez tartozott, amely egyszerre több irányból és többféle formanyelvet kultiválva indult el megteremteni a modern magyar művészetet. Minden vonatkozásban méltó társa volt a költő Ady Endrének és a festő Kernstok Károlynak. Művészetükben differenciált emberségüket adták, s ez az emberség olyan vágyakkal, fantáziákkal és indulati erőkkel volt telített, amiből egyformán kifejlődhetett a tiszta, nemes művészet és az etikus társadalmi tudat. Mindhárman hosszú epigon korszak után léptek a porondra, és tárt kapukat nyitottak a következő nemzedékek előtt. Világviszonylatban Bartók jóval messzebb jutott Adynál és Kernstoknál. Ők itt emésztődtek el közöttünk, mintegy kínai fallal körülzártan, Bartók egyenesen a világhírnév felé szárnyalt, s tudjuk, mikor itt megcsömörlött a politikai gazságok és a szennyes kultúrdemagógia láttán - a tengeren túl új hazára talált. De ott sem feledkezett meg rólunk, szót emelt értük, és felmutatta keserű földünkből sarjadt művészetét. ígérte, amint teheti, visszajön közénk - sajnos, ez már nem következett be. Nagyszentmiklóson született, s egy kórházi ágyon halt meg New Yorkban. Ha költő lennék, talán így fantáziálnám: -Akkor egy sirály repült át a fekete éjszakán... Meghalt, semmi kétség. Szeretetünk és nagyrabecsülésünk ne engedje elfelejteni alkotó zsenijét és puritán emberségét." Ez a jellemzés némileg eltér A mérleg serpenyője című versben olvashatótól. Az egész életművet, különösen Bartók utolsó alkotó korszakát illetően hitelesebb, pontosabb a korábbinál. A vers „csörömpöl" és „ugat" metaforájához hozzá lehet kapcsolni az anarchikusság, a formátlanság képzetét is. A nekrológot író Kassák Bartók zenéjében a szerkesztés tökéletességét, a klasszikus mértéktartást hangsúlyozta. Bartók emléke előtt akart tisztelegni azzal is, hogy a saját 60. születésnapja alkalmából 1947. március 21-én a Zeneakadémián rendezett szerzői esten A mester címmel A mérleg serpenyőjét is szerepeltette. 17 0 A vers elmondására az 1945. december 3-i operaházi Bartók-gyászünnepélyen e művel egyszer már színpadra lépő Somlay Artúrt kérte föl. 1947-1948-ban az Alkotás című folyóirat szerkesztőjeként és a Magyar Művészeti Tanács alelnökeként az egyik legfontosabb művelődéspolitikai feladatnak azt tartotta, hogy Bartók megkapja a központi helyet az új magyar demokrácia kulturális életében. Az Alkotás 1947. januárfebruári keltezésű 1-2. számában Bartók két fiatalkori levelét közölte az eredeti kézirat hasonmásával együtt. A publikációnak azzal is hangsúlyt adott, hogy a Bartók-levelek elé tördelte a folyóirat francia nyelvre fordított programcikkét. Az 1947. március-áprilisi 3-4. számban Szöllősy András Stílusválság és népzene, a május-júniusi 5-6. számban Szabolcsi Bence Két arckép című írásának közlésével igyekezett a Bartók-kérdést napirenden tartani. Része volt abban is, hogy a Magyar Művészeti Tanács megbízta Demény Jánost a föllelhető Bartók-dokumentumok összegyűjtésével, s hogy az anyag a Magyar Művészeti Tanács kiadásában 1948-ban az olvasók elé kerülhetett. 17 1 Ügyvezető alelnökként egyik kezdeményezője volt annak, hogy a Magyar Művészeti Tanács 1947. szeptember 26-án a Zeneakadémián hangversennyel emlékezett meg Bartók halálának második évfordulójáról. 172 Hivatali tisztségénél fogva ő vállalta a rendezvény megszervezésével kapcsolatos munka irányítását. Az 1946 végén tervbe vett Bartók-emlékverseny megrendezését kezdettől fogva elsőrendűen fontos művelődéspolitikai ügynek tartotta. Fölismerte, hogy a gyakorlati kérdések mögött ebben az esetben Bartók értékelésének problémája rejlik. Jól látható mindez abból a levélből, amelyet az emlékverseny időpontjának ügyében a vallás- és közoktatásügyi miniszternek írt: 17 3 „Miniszter Úr! Múlt év október 30-án a kultuszminisztériumban tartott értekezleten a kultuszminisztérium megbízta a Zeneművészeti Főiskolát Bartók Béla-emlékverseny 1947 szeptemberében való megrendezésével. Tisztelettel kérjük Miniszter Urat, hogy a Zeneművészeti Főiskolát szíveskedjék utasítani, hogy a Bartók Béla emlékverseny az 1948-as centenárium évében március 25-ike (Bartók születésének évfordulója) körüli héten kerüljön lebonyolításra, mint ennek az évnek egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb eseménye. Indoklásul megemlítjük, hogy a Köztársasági Elnök Úr felkérésére érintkezésbe léptünk a Tájékoztatásügyi Miniszterrel, aki a Minisztertanács és a Köztársasági Elnök Úr megbízásából a centenáriumi év ünnepi programját 26
