A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Bartók Béla Kassák Lajos

Pedig kétségtelen, csakis ő lehet az a Sátán, aki levett kalappal sétál, vagy odaül a zongorához, csörömpöl, sír és néha ugat olyan irtóztatón hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak. Kassák a nevezetes költeményben egy negyedszázados emberi és művészi kapcsolat tapasztalatait foglalta össze, ugyanakkor azonban úgy tűnik, mintha a vers végül is a budapesti búcsúhangverseny hatására született volna meg. Az „elsötétül az ég", „a házak falai beomlanak", „a szüzek eltűnnek", „a katonák meghalnak" képek mintha azt jeleznék, hogy a koncert hallgatósága számára Bartók zenéje az akkor már egy esztendeje dúló világháború pusztításának közelgő veszélyét érzékeltette. A koncert időpontjában azonban a vers már olvasható volt: az 1940 májusában megjelent Sötét egek alatt című kötetben. A költemény tehát korábbi hangversenyek élményeit sűríti. Bartók testi valójának fölidézésekor Kassák egy ponton azonos módon fogalmaz Balázs Bélával. Balázs az 1940ben keletkezett Bartók Béla című versében a következőket írja: „Tested meredő / Szálkaként szúr a térbe fel". Kassák versében ez áll: „Olyan vékony mint a halszálka". A költői találkozásnak Kassák nem örült. Mint egyik nyilatkozatából kiderül, a két vers közül a magáét sokkal többre tartotta. Ez ügyben Kodályt is megszólaltathatjuk. 1946-ban írt cikkében a következőképp vélekedett:

15

7 „Két költőnk is írt róla: Kassák Lajos, kinek költeményét az teszi kitűnővé, hogy nincs semmi magyarázat utána, csak egy szemléltető kép, aminek azonban nagy perspektívája van. A másik Balázs Béla verse. Részletesebb, aprólékosabb leírás, s így a részleteket is közelebb hozza. Csak a végén van egy magyarázat, amivel nem értek egyet. A kép itt is jó, csak a magyarázat a politika felé mutat, s ez sehogy sem illik hozzá." A mérleg serpenyője második versszakának középpontjába - igen hatásosan - a zongorához leülő Bartók hirtelen átlényegülésének mozzanata kerül. Bartók pódiumi szereplésének erről a föltűnő jellegzetességéről szinte minden kortárs megemlékezik. Maga Kassák az 1961-ben készített emlékezésében utal rá. Gyergyai Albert pedig a következőket írja: „Amikor játszani kezdett, mintha kicserélték volna: akár magától, akár mástól játszott, valóságos zenekarrá változtatta a zongorát, de szenvedélyes tagolása, mindanynyian éreztük, nem a liszti, a romantikus, a kissé színpadias szenvedély volt, hanem a mi korunknak ezer diszharmóniával küzdő, ezer diszharmóniát is lenyűgöző emberéé és művészéé."

15

8 A „Sárkánnyá változik át" kép Bartók zongoraestjeinek szinte állandó ráadásszámára, a Mikrokozmosz Sárkánytánc című darabjára utal, ugyanakkor azonban a „csakis ő lehet az a Sátán" képpel együtt Bartók zongorajátékának drámaiságára. Akik személyesen halhatták a zongoraművész Bartókot, ezt a drámaiságot lélegzetfojtónak, démonikus hatásúnak érezték. Szemléletesen ír erről Jemnitz Sándor Bartók 1928. november 29-i zongoraestjét ismertető kritikájában: „Bartók Béla interpretálásában megszűnik minden lagymatagság, minden félszenvedély és bátortalanság: oroszlánordítást hallat nála még a máskülönben szelíden bégető bárány is. Lelkessé válik itt a közönyös temperamentum, ragyogó szónokká a mereven dadogó és boszorkánymesterré az eszközeivel küzdő bűvészinas. Bartók Béla riadókürtös világában nincs hely semminemű gyöngeségnek. Ragyogó lovagi vértezetet kap itt mindenki, s még az álhős is valódi hősként pattan lábra a lángész varázsos érintésétől."

15

9 Bartók zongorajátékának különleges vonását, a kemény, száraz billentést érzékelteti a versben az „ugat" és a „csörömpöl" metafora. Költői hitelességük még nyilvánvalóbbá válik számunkra, ha arra gondolunk, hogy Bartók - mint Ujfalussy József írja

16

0- 1926 utáni műveiben a zongora ütő-kalapácshangszer jellegét hangsúlyozza, s hogy az 1. zongoraverseny lassú tételében, majd a Zenében és a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című kompozíciójában mind zörejszerűbb effektusokkal bővítette kifejezőeszközeit. Az „ugat" azzal is összefüggésbe hozható, hogy Bartók a Szabadban sorozat Az éjszaka zenéje című darabjában tudatosan az éjszakai faluszélen holdat ugató kutyák hangját utánozva törekedett hangzásképet komponálni. A kemény hatású „csörömpöl és ugat" közé helyezett „sír" utal arra, hogy - ismét Ujfalussy Józsefet idézzük

16

1 Bartók zörejeiben „a suttogóra fogott beszéd, a sóhajnak maradt jajszó, az akarásban, vágyban elvetélt gesztus él tovább hangtalanul, még feszültebben." A negyedik versszakban Bartók pokoljárásáról fölidézett látomás több Bartók-művel is kapcsolatba hozható. A zongorakompozíciók közül Az éjszaka zenéjével és a 2. zongoraversennyel. A Szabadban sorozat e darabját nyilvános hangversenyen maga Bartók mutatta be 1926. december 8-án, 1929. március 20-i szerzői estjén újra előadta, 1938. március 22-i hangversenyén pedig a 2. zongoraversenyt játszotta.

16

2 Nem tudhatjuk biztosan, de valószínű, hogy az említett koncertek valamelyikén Kassák is jelen volt. Zenei jellegűnek és Bartók művészetével kapcsolatban állónak lehet tekinteni a költemény egyik szerkezeti megoldását. Az átlényegülés mozzanatának a költemény elején és végén való elhelyezése s a mozzanatnak a viszszatérés alkalmával való kisebb módosítása, átrendezése, drámai súlyának fokozása Bartók érett kori műveinek struktúrájában is fölfedezhető. Maga az átlényegülés-mozzanat, pontosabban a szelíd és drámai Bartók-arc költői megrajzolása és a két portré együttes szerepeltetése Bartók költői világának egy másik jellegzetességével, a dualitás elvének alkalmazásával, művekre utalón szólva az „ideális" és a „torz", a „királyfi" és a „fabáb" közös zenei anyagból való megteremtésével állítható párhuzamba. A költemény első fogalmazású kézirata nem került elő. Kassák hagyatékában azonban fönnmaradt a mű egy befejezetlen gépirata. Ezen a versszöveg fölött a következő cím áll: A Mester (Bartók Bélának - 1940).

16

3 A gépirat másik érdekessége, hogy a második versszakban található metaforasor a következő változattal szerepel: „csörömpöl, sír és néha hallgat". A „hallgat" föltehetően gépelési hiba, félreértés vagy félrehallás révén került a szövegbe az „ugat" helyére. A gépirat e verssor ismétlődésénél szakad meg az utolsó versszakban. E helyütt a sor a „csörömpöl" helyett a „pöröl" szóval indul, s ez egyben a gépirat szövegének utolsó szava is. A költemény eddigi ismereteink szerint Kassák 1940-ben kiadott Sötét egek alatt című kötetében jelent meg először A mérleg serpenyője címmel. Összegyűjtött verseinek 1945. és 1947. évi kiadásába Kassák ismét ezzel a címmel vette be, a metaforasort azonban a második és az utolsó versszakban egyaránt a következőképpen módosította: „pöröl és csörömpöl és néha sír". A vers először 1945. december 3-án hangzott el nyilvánosan: a magyar kormány és a Magyar Művészeti Tanács Bartók emlékére rendezett operaházi gyászünnepélyén Somlay Artúr előadásában. Az est meghívóján és plakátján a vers újabb címváltozattal szerepel: Bartók, a Mester.

16

4 24