A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Bartók Béla Kassák Lajos

A Ma 1926. május 8-i estjének meghívója csak akkor melegedett fel, amikor megemlítettem, hogy első versem a Mában éppen a Bartók-számban jelent meg. Érdeklődéssel figyeltem és becsültem a Ma működését mondta. Kérdezett Kassákra, és sajnálatát fejezte ki, hogy a Ma nem jelenhet meg Magyarországon, pedig itt volna rá szükség. A kéziratot a következő hétre ígérte. Akkor csak egészen rövid ideig maradtam nála. Nem volt véletlen, éreztem szavaiból, tekintetéből, amikor átadta, hogy éppen azzal a kézirattal ajándékozott meg, amelynek következő négy sorát a kotta fölé írta: Leszállott a páva Vármegyeházára, Szájába visz vizet A rabok számára." Bartók és Szélpál Árpád budapesti találkozása, a Mára történt emlékezésük valójában korábban történt. A Bartók adta kézirat ugyanis a Periszkóp 1925. június-júliusi számában jelent meg. Akár jelképesnek is tekinthető, hogy a Ma utolsó bécsi rendezvényén, az 1926. május 8-án Konstruktive Kunst címmel megtartott esten Bartók-mű is elhangzott: az opus 14. Zongoraszvit.

14

1 Az a zongoradarab tehát, amelyből három kottaoldalnyi részt Kassák még Budapesten a Ma Bartók-számában közölt. A mű előadója az osztrák dr. Ernst Bachrich volt. A Tett és a Ma körének Bartók iránti tisztelete és nagyrabecsülése átöröklődött a magyar avantgárd mozgalom 1920 után színre lépő újabb nemzedékére. Az erdélyi származású aktivisták, Erg Ágoston, Heves Ferenc, Antal Sándor, Vajda Miklós és Vajda Sándor 1925. augusztus 4-én Szatmárban rendezett bemutatkozó estjének műsorán Bartók négy zongoradarabja is elhangzott: az Este a székelyeknél, a Négy siratóének, a Két román tánc és az Allegro barbaro.

14

2 Előadójuk, Edelmann Ernő 1922-től 1924-ig zeneszerzést tanult a budapesti Zeneakadémián.

14

3 Bár nem volt Bartók tanítványa, egyike lett azoknak a fiatal muzsikusoknak, akik Bartók zenéjének megismertetését, elfogadtatását missziónak tekintették. Föllépésének helyszíne alapján lehetséges, hogy előadóművészi és zeneszerzői pályafutása, netán zenepedagógiai munkássága ÉszakErdélyhez kötődött. Ennek adatait nem sikerült föllelnünk. A költő és újságíró Kristóf Károly személyében a Ma budapesti munkatársai között is volt egy fiatal, aki Bartók művészetének népszerűsítését hivatásnak tekintette. Még diákként fölkereste a zeneszerzőt, és engedélyt kért, hogy német nyelvű önéletrajzát a Raith Tivadar szerkesztette Magyar írás számára magyarra fordíthassa. A zenetörténeti fontosságú szöveg az 1921-ben indult folyóirat 2. számában jelent meg. Kristóf Károly, aki nemcsak a Mában, hanem az 1926 őszén hazatért Kassák új folyóiratában, a Dokumentumban is szerepelt verseivel, a Ma Este, Az Est, a Pesti Napló és a Színházi Élet munkatársaként 1924-től az 1940. évi budapesti búcsúkoncertig csaknem kétszáz cikket, hírt, beszámolót, interjút publikált Bartók zeneszerzői és előadóművészi munkásságának hazai és külföldi eseményeiről. Bartókkal készített interjúi 1957-ben kötetben is megjelentek.

14

4 BARTÓKRÓL A MUNKA-KÖRBEN Kassák az 1928 őszén indított új folyóiratában, a Munkában Jemnitz Sándor és Justus György írásainak közlésével részt vett a Bartók zeneszerzői és népzenekutatói munkájáról szóló vitában. A két szerző közül Justus Györgyöt épp akkor szólaltatta meg, amikor Bartók az ellene indított 20