A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Bartók Béla Kassák Lajos
mű egyetemistái csatlakoztak fel mellé, és tapsoltak ha még nem is értett, de különös izgalmakat keltő zenéjének." A magyar aktivisták a fiatal Bartók izzó, robbantó erejű zenéjében, az 1910-es évek közepéig keletkezett művek közül különösen a Medvetáncban és mindenekelőtt az Allegro barbaróban saját művészi programjuk megvalósítására, „a célok és lehetőségek felé törő mozgás", a „szabaduló akarat", a „magukra eszmélt erők" kifejezésére, a közelgő forradalom zenei víziójára ismertek. 2 3 A folyóiratszerkesztő és mozgalomszervező Kassák már A Tett időszakában jelezte, hogy Bartókot a magyar aktivisták szövetségesének, életérzésük kifejezőjének és a modern magyar művészet egyik legnagyobb alakjának tartja. A fából faragott királyfi 1917. május 12-i bemutatójának hatalmas sikerét mint az új művészeti törekvések térhódítását, a magyar aktivista mozgalom számára újabb bizakodást és reményt nyújtó nagy eseményt ünnepelte. Ezzel kapcsolatos élményeiről, gondolatairól az Egy ember élete Károlyi forradalom című kötetében a következőket írta: 2 4 „S ahogyan tovább kutatunk, sok mindenfelől kapunk résnyi világosságot a jövő irányába. Biztosabb talajon járunk, mint tegnap, s hogy közvetlen körülöttünk is milyen változások történnek, azt már nemcsak a háborúellenes közhangulatból, hanem a hatóságok kétségbeesett intézkedéseiből egyrészt és másrészt a művészeti fórumok szokatlan toleranciájából is észre lehet venni. Ady Endrét már nemcsak a destruktív zsidók és a világpolgár szocialisták, hanem a nemzeti önfejűség képviselői is elismerik. És az egyik este A fából faragott királyfit mutatták be az Operaházban. Zenéjét Bartók Béla, szövegét Balázs Béla írta. A konzervatív zenei épületben megtörtént az új művészet első komoly térhódítása. Bizonyára voltak, akik mindent megtettek, hogy ezt az operát leszorítsák a műsorról, de, Uram Isten, változnak az idők, és ahol kimondottan és közvetlenül nem vérre és pénzre megy a dolog, ott a legkonzervatívabbak is hajlandók engedményekre. Volt idő, mikor bennünket is törvényen kívül helyeztek, mikor a Mát a trafikosok sem akarták árusításra elfogadni, s ma már ott van a legelőkelőbb könyvkereskedők kirakatában. És ki hitte volna csak néhány hónappal ezelőtt is, hogy én és Jolán karonfogva belépünk az Operaház kapuján, beülünk a díszes terembe, hogy végignézzük és meghallgassuk Bartók operáját. Felejthetetlen este a mi sok szürke és nyomorúságos esténk között. Némileg már ismertük Bartók zenéjét, olyan bizalommal és várakozással ültünk a helyünkre, mint a gyerekek, akik az esztendő legszebb napjának, karácsonynak ajándékozó pillanataira várakoznak. És megszólalt a zene. A mélységből bugyborékozott föl, akár a gyógyító, meleg források, zsongott és hullámzott, jó volt és szép volt, és egészen betöltött bennünket. Éreztük, hogy megkülönböztetett emberekké lettünk a körülöttünk lévő fényes társaságban, melynek talán minden egyes tagját megvetettük, embertelen ellenfelünknek tartottuk. A művészetek között a zene az a legmagasabb fokú kinyilatkoztatás, amely gazdagságával és közvetlenségével a gyávából is hőst és a hősből a megalázkodó áhítatot tudja elővarázsolni. Bartók muzsikája szimfonikus költemény. A bevezető rész tetszik nekem legjobban. Érzem, most abszolút zene árad körülöttem, elmossa bennem az aggályoskodó, kritikai szempontokat, egész valómmal a hatalmában vagyok, s csak ott nyílnak ki a szemeim, ahol a hangok a színpadon pergő cselekmény külső mozzanatait illusztrálják. Ezekben a pillanatokban a zene, mintha eszközzé alakulna át, alárendeli magát a királyfi vagy a királykisasszony, a bokrok és vizek cselekvő érvényesülésének. Kissé meglepődve tapasztalom, hogy én, akit tendenciózus írónak tartanak, mennyire nem tűröm a kifejező művészet törvényeibe belefolyó külső tendenciákat. A szövegtől és a cselekménysorozattól általában nem vagyok elragadtatva. Jolánnak is körülbelül ugyanez a véleménye, és végeredményben azonos a kritikánk. Mikor az előadásnak vége lett, gyerekes jóérzéssel, könnyű léptekkel indultunk neki a kinti, sötét világnak. Hazafelé menet be kellett volna még nézniük a kávéházba, de nem volt kedvünk hozzá, hogy kizökkentsük magunkat abból az áldott hangulatból, amit az előadásról hoztunk magunkkal. Szép tavaszi éjszaka volt. Jólesett a friss levegő s az a roppant csönd, ami most körülvett bennünket. Útközben alig találkoztunk katonai őrjáratokkal. Az égen csillagok ragyogtak, és nem láttuk az öreg anyókákat és lesoványodott gyerekeket, akik a csukott üzletek előtt szoktak álldogálni, várakozván a másnapi krumpli- és margarinadagokra." Szélpál Árpád közlése szerint a Ma minden munkatársa ott volt a bemutatón. 2 5 Föltehetően azon a bizonyos karzaton, amely - mint Balázs Béla fél évtized múlva fölidézte előadásvégi tomboló lelkesedésével eldöntötte a darab sorsát. Kassák A fából faragott királyfit kétszer is operaként említi, valószínűleg azért, mert a táncjáték operai előadásra készült, bemutatóját Kassák az Operaházban látta, és az élmény az idők folyamán emlékeztében valamelyest összemosódott A kékszakállú herceg vára 1918. május 24-i operaházi premierjén szerzett benyomásokkal. A szövegre való utalás kétségtelen Balázs Béla operalibrettójára vonatkozik. Ha a balettel kapcsolatban szövegre lehet hivatkozni, akkor ez nem lehet más, mint Balázs Bélának a Nyugat 1912. évi utolsó számában megjelent A fából faragott királyfi című táncjáték-forgatókönyve. 2 6 A balett meséjével szembeni fönntartásokat, a történet hangulata és a zene karaktere között fölfedezhető ellentéteket illetően Kassák nem állt véleményével egyedül már kortársai között sem. Jemnitz Sándor „fölöttébb lehangoló hatásúnak" érezte az „együgyű scenikai folyamat és a hozzá felhangzó muzsika", „a színpadi tanmeséhez már tisztán fizikailag is kábító dimenziójú hangorkán" közötti „kiáltó ellentétet." 2 7 Béldi Izor, a Pesti Hírlap zenekritikusa a következőképp fogalmazott: „Fönn a színen bájos bábjáték, tündérregébe illő bukolikom - lenn a zenekarban pedig világra szóló förgeteg!" 2 8 Megérezte és szóvá tette a Kassák említette kettősséget a bemutatóról írva Haraszti Emil, Kálmán Jenő és Márkus Dezső is. 2 9 BARTÓK A „MÁ"-BAN A világháború utolsó esztendeiben Bartók és Kassák kapcsolata egyre közelibbé vált. Egymáshoz fűzte őket a háborúval való szembenállás, az idejét múltnak érzett ízlésnormák elleni lázadás, a társadalmi viszonyokkal szembeni elégedetlenség, a megváltoztatás szándéka, ezzel kapcsolatban az egymásban fölismert küldetéstudat, továbbá a körülmények alakulása folytán az a sajátos helyzet, hogy törekvéseik létjogosultságának kiküzdésében egymás segítségére lehettek. Úgy volt lehetséges szolidaritást vál4
