A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Avantgárd folyóiratok 1920-1930

Ax 1920-as évek avantgarde folyóiratainak nagy többségét szerkesztőik vizuális esztétikai élményt nyújtó alkotásoknak szánták. E kiadványok ritka példányaira, Arp, Hausmann, Kassák, Léger, Liszickij, Moholy-Nagy, Theo van Doesburg, Pícabia, Schwitters, Karel Teige és mások izgalmas tipográfiai alkotásaira az utókor éppoly érdeklődéssel és megbecsüléssel tekinthet, mint az avantgarde hőskorában keletkezett táblaképekre, szobrokra, grafikákra. Az avantgarde folyóiratokban szinte kezdettől fogva erős hangsúlyt kapott az irodalom és művészet nemzetköziségének gondolata. A magyar avantgarde legfontosabb kiadványa, a Kassák Lajos szerkesztésében megjelenő bécsi Mae tekintetben A Tett és a budapesti Ma európai orientációját folytatta. Stílusában és szellemében a baloldali dadaizmus és a konstruktivizmus eredményeinek integrálója volt, ezen túl pedig Közép-Európa sajátos társadalmi és művészeti problematikájának tükrözője és képviselője. Kapcsolatai két koncentrikus körben bonyolódtak.A nagy kör Moszkvát, Berlint,Weimárt, Hannovert, Antwerpent, Párizst, Lyont, Milánót, Rómát érintette, sőt olykor Észak- és Dél-Amerikáig tágult. A kis körbe először Zágráb, Újvidék, Belgrád, majd Kolozsvár, Arad, Bukarest, Kassa, Pozsony, Brünn, Prága és Varsó tartozott. Az e városokban szervezkedő művész-körökkel levelezés, cikkek, reprodukciók cseréjének formájában valósultak meg a kapcsolatok. Kassán, Prágában, Pozsonyban, Berlinben és Párizsban a Ma-kör tagjai irodalmi esteket, vitákat rendeztek. Bukarest, Belgrád avantgarde kiállításain műveik képviselték őket. Több magyar aktivista művész kiadványokat vitt Párizsba, New Yorkba, mások ismeretlen manifesztumokat hoztak fordításra Moszkvából, Rómából, Berlinből. 1922-bena Haladó Művészek Düsseldorfban nemzetközi kongresszust szerveztek a következő jelszóval:„Világ művészei, egyesüljetek! A művészet vagy nemzetközi lesz, vagy elpusztul!" A kongresszuson elhangzott javaslatok tisztultabb formában a konstruktivista lapok hasábjain jelentek meg. A Ma is elküldte állásfoglalását a konstruktivisták nemzetközi csoportjának fórumaihoz. A De Stijl című holland avantgarde lap 1922/8. számában megjelent proklamáció — mely kiállításunkon kerül elő«zör közönségeié — pontról pontra rögzíti, hogyan képzelte el a Ma köre a nemzetközi kapcsolatokat. Az állásfoglalás aláírói, Kassák Lajos, Barta Sándor, Gáspár Endre, Kállai Ernő, Kudlák Lajos, Mácza János, Moholy-Nagy László, Simon Jolán és Újvári Erzsi „kis körök integrációjában" látták „az eljövendő kollektív társadalom művészetének szellemi előkészítését." Nemzetközi művészeti szervezet létrehozását sürgették, melyet közös megállapodás kötelmei tartottak volna össze. A Ma-csoport már e szervezet megalakítása előtt szerette volna elérni azt, hogy a De StijI, a Berlinben 1922-ben Hja Ehrenburg és El Liszickij szerkesztésében megjelenő többnyelvű szovjet-orosz lap, a Vjescs-Gegenstand-Objet valamint a Ma „sajtóvita nélkül közös plattformra jusson". Kassákék javasolták a cikk- és reprodukciócsere bővítését, műtárgyak cseréjét, demonstratív kiállítások rendezését, antológiák megjelentetését, valamint a folyóiratok közös szerkesztésének fokozatos megvalósítását. Elképzelésük logikus folytatása volt a Ma 1918-as budapesti demonstratív kiállításának, a cikkek és reprodukciók cseréjével kapcsolatos korábbi gyakorlatuknak, valamint Kassák és Moholy-Nagy 1922-ben megjelentetett Új művészek könyve című antológiájának, mely a modern művészet első európai áttekintése volt. A javaslat fogadtatásáról keveset tudunk. A De Stijl helyet adott ugyan a proklamációnak, s közölte egyidejűleg Kassák és Moholy-Nagy néhány művének reprodukcióját valamint Moholy-Nagy egyik írását, ám eddig nem leltünk nyomára annak, hogy a szerkesztő, Theo van Doesburg a magyar aktivisták javaslatára valami érdemlegeset válaszolt volna. A Vjescs munkatársai között említette Kassákot, ám a lap már indulásának esztendejében megszűnt. A hannoveri M er z, a New York-i és berlini szerkesztőséggel rendelkező Secession, a párizsi L'Esprit Nouveau, a New York-i Little Review, az először Barcelonában, majd New Yorkban és Zürichben megjelentetett 391, a berlini valamint a zürichi Duda és egyéb fontos kiadványok eljutottak a Ma szerkesztőségébe, Kassákés munkatársai verseket, cikkeket, illusztrációs anyagot vettek át tőlük, a felsorolt lapok is közöltek alkalmanként reprodukciót, írást a Ma-kör tagjaitól, ám a Mateljes programja ismeretlen maradt számukra. A Ma közvetlenebb kapcsolatot csak a berlini Sturm gárdájával, később a Bauhaus és a Das Junge Schlesien csoporttal tudott kiépíteni. A Sturm konstruktivista törekvéseket is megértéssel fogadó szerkesztője, Herwarth Waiden, aki korábban már Budapestre is eljuttatta lapját és egyéb kiadványait, lehetőséget nyújtott arra, hogy Moholy-Nagy, Kassák, Péri, Mattis-Teutsch és mások Berlinben, a folyóirat nevét viselő galériában bemutathassák képzőművészeti alkotásaikat. A Ma-kör által tervezett nemzetközi program az aktivisták kapcsolatainak kisebb körében valósult meg teljesebb formában. A Ma szerb, cseh, román, lengyel és a Magyarországot övező magyar nyelvterületen megjelenő magyar avantgarde lapokkal és körökkel alakított ki igazán mély, közös eszmevilággal megalapozott, tartós kapcsolatokat. A „barbár ideál forradalma", amelyet a Zenit hirdetett, a kép-plakát párhuzamot valló Disk-kör elve, a „kollektív élet szolgálatát hirdető brünni Pásmo-kör és a pozsonyi Dav,a nemzetiségek elnyomása ellen szót emelő, politikusán is konstruktív bukaresti Contimporanul csoport,a konstruktivizmust a módszeres, kollektív munka rendszereként értelmező varsói Blok- és Praesens-kör eszmerendszere közelebb állt a Má-hoz és a magyar aktivista konstruktivizmushoz, mint a holland konstruktivisták sterilen filozofikus irányzata, a dada és a merz abszurd intellektualizmusa. Közép-Keleteurópa avantgarde csoportosulásainak legfőbb példaképe az 1920-as években az orosz konstruktivizmus volt. Az1922-es berlini szovjet-orosz kiállítás, Nyikoláj Punyin Tatlin tornyához írt elemzése, az orosz művészek alkotásainak bemutatása fontos témaként külön-külön, vagy együttesen a felsorolt középeurópai lapok mindegyikében föllelhető. Pevsner és Gabo 1920-ban írott Realista manifesztuma és az ugyancsak 1920-ban keletkezett,később produktivistának is nevezett Konstruktivista manifesztum 1922-ben első idegen nyelvű fordításban az Uitz Béla és Komját Aladár által szerkesztett Egység című lapban jelent meg. A Má-ban Majakovszkij versfordítás, Liszickij, Gabo, Tatlin és mások képzőművészeti alkotásai és írásai vallottak a szoros kapcsolat kereséséről. Kassák élete végéig őrizte Liszickij személyes ajándékát, A négyzet meséje című mű dedikált példányát, gyűjteményében Varvara Sztyepanova kollázs-füzetére is rá lehetett találni. A Petőfi Irodalmi Múzeum által rendezett kiállítás, melynek anyaga a Kassák Emlékmúzeum Archívumá-ból és a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatócsoportjának Adattárá-ból származik, az 1920-as évek avantgarde folyóiratainak vizuális értékeit és a M a szerteágazó nemzetközi kapcsolatait, i nternacionális együttműködésre irányuló munkáját akarja érzékeltetni. Szabó Júlia