A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
A Mentor Könyvesbolt és Galéria 1922-1930
ruár végén, március elején Bortnyik Sándor olajfestményeinek, grafikáinak, színpadterveinek, március végétől április közepéig Molnár Farkas építészeti munkáinak kiállítása követte. Még áprilisban Kiss Vilma, májusban Derkovits Gyula, júniusban Markos György tárlatára került sor. Derkovits kivételével valamennyien a Mentorban léptek először önálló kiállítással a nyilvánosság elé. A kritika már Csabai Ékes Lajos tárlata kapcsán megemlítette, hogy a többi galéria megszűnése óta „a Mentor könyvesbolt az egyetlen helyiség a műteremkiállításokon kívül, ahol azilumot nyernek az új magyar festői törekvések". 52 Csabai Ékes tulajdonképp a Belvederében készült kiállítani, s amit a Mentorban bemutatott, az a Belvederébe szánt anyag része volt. A kiállítás katalógusában hozott szöveg befejező mondatai érzékeltetik a megszűnt Belvedere és a kiállítások sorát rendező Mentor közötti folytonossági kapcsolatot: „Kiállításunk [a művész] grafikáinak csak kis töredékét mutatja. Kiállításra szánt egyéb grafikái és festményei a Belvedere megszűnte miatt várnak kiállításra." A meghívó szövegében szó esik arról a szerepről és hivatásról is, melyet a Mentor a rokon szellemű vállalkozások megszűnése nyomán kialakult új helyzetben betölteni törekedett: „ma a mi kis helyiségünk az egyetlen, ahol modern művészi törekvések a nyilvánosság elé juthatnak." Követendő magatartássá vált a Mentor számára az is, amit Fónagy Béla 1924 februárjában a Belvedere 25. jubileumi kiállítása alkalmából törekvéseiről, elveiről írva megfogalmazott: „A művészi meggyőződést és akarást hibáival is többre becsüljük a koravének vagy tehetségtelenek megtévesztő biztosságánál." 5 3 Közös volt a két galéria magatartásában a konfliktusok vállalása is. A Mentor tulajdonosai már 1923 végén, első kiállításuk alkalmából átélhették, amiről Fónagy Béla 1924 februárjában több éves tapasztalat alapján írt: „kiállításunkon megszoktuk, hogy a közönség egy része az új tartalmat és új formát kereső művészek törekvéseivel szemben hamar kész lesújtó ítéleteivel, sőt olcsó élceivel." 5 4 Átörökölte a Mentor a Belvederétől az akkori magyar képzőművészeti életben betöltött különleges szereppel együtt a közönségnek azt a részét is, „amely - írja Fónagy Béla - az új utakat kereső művészek alkotásaiban saját érzéseire, gondolataira ismert". A két galéria közötti folytonossági kapcsolat jegyében kezdődött a Mentor őszi szezonja is: szeptember végétől Bokros Birman Dezső szobrait mutatták be. Közülük az egyik - László Mihály banktisztviselő portréja - a Belvedere utolsó kiállításának anyagából került a Mentorban rendezett tárlat darabjai közé. E kiállítás bezárása után október végétől november közepéig Makai Erzsébet grafikái voltak láthatók. Ezt követően öt hónapig a Mentor nem vállalkozott új tárlat rendezésére. Föltehetően azért, mert az utolsó kiállításnak nemcsak szakmai vagy anyagi sikert, de még említésre méltó visszhangot sem sikerült elérnie. E szünetet kommentálva írta Komor András, hogy a Mentor az 1925 januárjától rendezett kiállítássorozatával „a progresszív törekvésű új nemzedéknek utolsó menedékhelyet adott". 5 5 1926 áprilisában Müller Dénes, májusban Csorba Géza és Szegedi Szűts István grafikai kiállítása, júniusban ifj. Németh Sándor festményeinek és rajzainak bemutatója voltaképp megszakította ezt a szünetet. Június végétől fél esztendeig szintén nem nyílt új egyéni tárlat. Schadl János 1927 februárjában megrendezett retrospektív kiállítása után ismét több mint fél esztendő telt el új tárlat nélkül. Ez volt az az időszak, amikor Vaszary János a Nyolcak és az aktivisták örökségét folytató progresszív művészek egzisztenciális helyzetére drámai hangú újságcikkben hívta föl a figyelmet, és amikor segélykiáltását Rózsa Miklós szükségesnek tartotta megismételni, keserűen megállapítva a következőket: „Ma már szinte csak a művészietlen munkával lehet kenyeret keresni, a művészi munka alkotójának sorsa a fakíré. Sajnos egész művészeti közéletünknek gyökeresen meg kellene változnia, egy egészen új generációnak kell előbb születnie és nevelődnie, hogy ne kelljen elválasztaniok a művészetet a kenyérkérdéstől. Mert ma két egészen külön dolog az: művészi dolgot produkálni és képet eladni." 5 6 A Mentor kiállításai, még akkor is, ha olykor hosszú szünetek után követték egymást, megannyi szembefordulás volt a reménytelennek látszó helyzettel. Ennek számított az 1927 őszén rendezett három tárlat is: szeptemberben Frankel György lakberendezési terveinek, november első felében Erdős Lajos grafikáinak, ezt követően A gyermekszoba művészete címmel H. Molnár Márta kollázsainak és Janovics Nóra iparművészeti tárgyainak bemutatója. 1928 januárjában Dési Huber István és Sugár Andor, februárban Schubert Ernő és Trauner Sándor festményei és grafikái, márciusban Kassák Lajos képarchitektúrái, reklám- és könyvművészeti alkotásai voltak láthatók. A januári és februári kiállítás első önálló bemutatkozásnak számított. Még nagyobb újdonság volt a márciusi tárlat: a hazai közönség ekkor találkozhatott először kiállítóhelyen a képzőművész és reklámgrafikus Kassák alkotásaival. Siedwers Emma áprilisban megrendezett tárlata után hét hónapnyi szünet következett, majd Bene Géza november elején megnyílt festészeti és grafikai kiállítását követően egy esztendeig, Háy Károly László és Simon Blanka 1929 novemberi kiállításáig nem volt új képzőművészeti bemutató a Mentorban. A könyvesbolt mint képzőművészeti kiállítóhely ugyanis 1928 őszén elvesztette azt az előnyt, amit a Belvedere megszűnése óta a hazai modernek bemutatására egyedül vállalkozó galériaként élvezett. A novemberben megalakult Modern Kiállításokat Szervező Bizottság az Akadémia utca 8. szám alatt megnyílt Tamás Galériában ugyanazt a hivatást kívánta betölteni, mint annak idején a Belvedere majd a Mentor, ám jobb feltételekkel és biztosabb anyagi háttérrel. 5 7 Azok a művészek, akik önálló, illetve gyűjteményes kiállítást tervezve eddig saját műtermükön kívül csupán a Mentor pár négyzetméternyi hátsó helyiségére számíthattak, sorra jelentkeztek a Tamás Galériánál. Itt került sor 1929-ben többek között Kmetty, Bokros Birman, Bor Pál, Scheiber Hugó, Perlrott Csaba, Kádár Béla, illetve Hincz Gyula, Martyn Ferenc, Mészáros László, Vilt Tibor, 1930-ban Bortnyik, Márkus Imre, Schönberger Armand, Walleshausen Zsigmond, illetve Gadányi Jenő újabb kiállítására, illetve első önálló bemutatkozására, az Új progresszív művészek című csoportkiállítás keretében Bene Géza, Dési Huber István, Schubert Ernő, Sugár Andor és Trauner Sándor újabb szereplésére, mégpedig többek között Hegedűs Béla, Kepes György, Korniss Dezső és Vajda Lajos társaságában. A Belvedere és a Mentor által vállalt hivatást kívánta betölteni az 1930 márciusában megnyílt Kovács Szalon is, melynek első bemutatóján többek között Scheiber Hugó, Hincz Gyula, Bor Pál, Schönberger Armand, Schubert Ernő, Kassák Piroska művei kaptak helyet, a további kiállításokon pedig többek között Dési Huber István, Kádár Béla, Mészáros László, Polgár Boriska, Gyenes Gitta, Vásárhelyi Győző, Spinner Klári szerepeltek. 5 8 Ezzel egyidejűleg a Mentor tulajdonosainak vállalkozásuk életben tartásáért kellett küzdeniök. Hogy az anyagi 13
