A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

A Mentor Könyvesbolt és Galéria 1922-1930

véglegesen átadta egy divatáru-cégnek.

3

6 A Kossuth Lajos utca 11. alatti Alkotás Művészház, mely 1923-ban többek között érdekes önarcképkiállítással, majd Scheiber Hugó és Korda Vince egyéni tárlatának megrendezésével hívta fel magára a figyelmet, 1924 tavaszán szintén végleg bezárta kapuit.

3

7 Az avantgárd magyarországi hívei számára a legsúlyosabb csapás a Belvedere megszűnése volt. Ez a Fónagy Béla vezette galéria, mely 1921-ben történt alapításától 1924 őszéig a Váci utca 11/b alatt ugyanabban a házban és épületszinten működött, mint 1918 októberétől 1919 áprilisáig a Ma szerkesztősége és kiadóhivatala, a geometrikus absztrakció kivételével valamennyi modern törekvésnek nyilvánosságot biztosított. A Belvedere rendezte meg Blattner Géza, Cser Károly, Derkovits Gyula, Gádor István, Jándi Dávid, Holló László, Schönberger Armand, Szenes András, Szobotka Imre első önálló tárlatát. A többi egyéni és gyűjteményes kiállításon Beer Károly Richárd, Bokros Birman Dezső, Boromisza Tibor, Bornemisza Géza, Czóbel Béla, Csorba Géza, Diener-Dénes Rezső, Egry József, Kádár Béla, Kmetty János, Molnár C. Pál, Pap Géza, Patkó Károly, Perlrott Csaba Vilmos, Révész-Ferryman Ferenc, Réth Alfréd, Scheiber Hugó, Schönbauer Henrik, Szigethy István, Varga Oszkár, Walleshausen Zsigmond léphetett nyilvánosság elé. 1924 októberében Fónagy Béla nagyszabású csoportos tárlattal avatta fel galériája Szervita tér 3. szám alatti új helyiségeit. A kiállítás anyagi sikertelensége miatt egy hónappal később kénytelen volt megszüntetni vállalkozását.

38 A progresszív sajtó a Belvedere kényszerű bezárását mint az akkori kulturális közállapotokra, a missziót végző galériák kilátásaira, a modern szellemű fiatal alkotók helyzetére, műveik iránti fizetőképes kereslet hiányára jellemző esetet kommentálta. Iván Ede a Népszavában keserűen írta: „A Belvederének meg kellett szűnnie, mert abszolút nem volt üzleti vállalkozás, mert nem konjunktúrázott, mert a saját tiszta hitét vitte a piacra."

3

9 Rabinovszky Máriusz a Magyar Grafikában megkérdezte: „Ellene szól-e Magyarország műértő - vagy műértésre hivatott - közönségének, vagy pedig azoknak, akik Magyarországot gazdaságilag tönkrejuttatták, hogy a fiatal és új utakat kereső művészek kiállítóhelyiségét be kellett zárni?"

4

0 Az Esti Kurír az eset kapcsán „a művészet szorongató helyzetét" tette szóvá, Elek Artúr a Nyugatban a következőket állapította meg: „Nagy mulasztása, sőt valóságos bűne a többi, jobban megfundált vállalatunknak, hogy ebben a különösen válságos időben olyan rosszul teljesíti kötelességét a fiatalság iránt."

4

1 A Magyar írásban Genthon István megjegyezte: „lehetetlen, hogy az új művészgeneráció elveszítse egyetlen érintkezési pontját a közönséggel, és kénytelen legyen megalkudni, eleget tenni idegen szempontok zsarnokságának, hogy nyilvánosság elé kerülhessen."

4

2 Hasonlóképp kommentálta a történteket az Új Időkben Lyka Károly: „Nagy kár, hogy a tehetségek egész sora elveszti reprezentációs helyét. Minden erkölcsi és művészeti szempont kívánatossá tenné, hogy megkapják a jogos nyilvánosságot, a maguk szólásszabadságát."

4

3 Néhány hónap múlva Németh Antal a Belvedere megszűnése utáni helyzet jellemzéséül a következőket írta a Periszkópban: „egy ritka jól vezetett Andrássy úti kis könyvkereskedés, a Mentor szuterénje az egyetlen, melynek szűkös falain néha érdekes dolgokat láthatunk."

4

4 1924 tavaszán a Mentor is válságos helyzetbe került. Simon Jolán leveleiből tudjuk, még néhány kiadvány árával való elszámolás is gondot okozott a tulajdonosoknak.

45 1924. április 4-én olyan bejelentést tettek a VI. kerületi elöljáróságon, miszerint március 1-jén megszüntették könyvesboltjukat.

4

6 Föltételezhető, hogy iparengedélyük ideiglenesnek szánt visszaadásával időt akartak nyerni anyagi gondjaik megoldásához. Megrendült helyzetük jele volt az is, hogy Nagy Imre és Walleshausen Zsigmond tárlatát előbb elhalasztották, majd a jelek szerint végleg lemondtak róla.

47 Frankel György grafikáiból rendezett kiállításuk tanúsága szerint 1924 őszén gondolhatták úgy, hogy valamennyire sikerült konszolidálni helyzetüket. A Belvedere megszűnése után a Mentor maradt az egyetlen olyan hely, ahol az avantgárd hazai követőinek számító fiatalok egyéni kiállítás keretében nyilvánosság elé léphettek. A könyvesbolt e kivételes helyzete 1928 végéig, a Tamás Galéria létrejöttéig és a Modern Kiállításokat Szervező Bizottság megalakulásáig tartott. Kivételesnek számított a Mentor 1924 decembere utáni pozíciója azért is, mert a Nemzeti Szalon és az Ernst Múzeum, mely évről évre helyet biztosított a Képzőművészek Új Társasága csoportos kiállításainak, nem volt alkalmas viszonylag rövid időszak termését bemutató egyéni tárlatok megrendezésére. Márpedig a fiatalok döntő többségét fejlődésük, változásuk viszonylag gyors üteme, továbbá anyagi helyzetük, az eladás állandó kényszere ilyen kiállítások rendezésére ösztönözte.

4

8 Fölértékelődött a Mentor azért is, mert a geometrikus absztrakció követői nemcsak Fónagy Béla koncepcióján és galériáján rekedtek kívül, hanem 1929-ig a KUT kiállításaira sem nyertek bebocsátást.

4

9 A Belvedere kiállító művészeinek egy része műteremtárlatok rendezésével és a KUT évi seregszemléin való részvétellel kísérelte meg átvészelni a nehéz időszakot. Többen a Mentornál jelentkezve kerestek lehetőséget a további nyilvános szerepléshez. Felesége emlékezéseiből tudjuk, a Bécsben élő Derkovits Gyula a Belvedere megszűnésének hírére rögtön levelet írt a Mentor tulajdonosainak egy budapesti önálló kiállítás megrendezésének ügyében.

5

0 A Belvederéből ment át a Mentorba kiállítani Csorba Géza, Bokros Birman Dezső, Kmetty János is. A könyvesbolt galériájában egyéni tárlathoz jutók másik csoportját a budapesti és a bécsi Ma néhány egykori munkatársa, Schadl János, Bortnyik Sándor, Molnár Farkas, továbbá a mozgalom megteremtője és vezetője, Kassák Lajos alkották. Számukra a Mentorban rendezett kiállítás a magyar képzőművészeti életbe való visszatérést jelentette. Bortnyik és Molnár Farkas útja a weimári Bauhausból vezetett az Andrássy úti könyvesboltig. Kassák bécsi és berlini kiállítás után mint az avantgárd európai hírű személyisége vált a Mentor kiállító művészévé. A főiskoláról nemrég kikerült, vagy még ott tanuló, illetve külföldi tanulmányútjukról hazatért fiatalok - Kiss Vilma, ifj. Németh Sándor, Schubert Ernő, Trauner Sándor, Bene Géza, Háy Károly László, illetve Frankel György, Csabai Ékes Lajos, Markos György, Müller Dénes, Szegedi Szűts István, Erdős Lajos, Dési Huber István, Sugár Andor - alkották a Mentor által befogadottak újabb csoportját. Müller Dénes Kassák és a Ma lelkes híveként és az Uitz vezette Proletár Tanműhely hallgatójaként vált művésszé, s föltehetően Bortnyik közvetítésével jutott el a Mentorban rendezett egyéni kiállításig.

5

1 H. Molnár Márta, Molnár Ferenc később Sárközi Márta néven ismert lánya és Janovics Nóra, a kolozsvári színigazgató Janovics Jenő lánya a nagypolgári világ zártabb övezetéből kerültek a Mentor kiállítást rendező művészei közé. A Mentor kiállítási szezonjai közül az 1925. első félévi volt a legmozgalmasabb és legérdekesebb. Csabai Ékes Lajos grafikáinak 1925 január közepén nyílt bemutatóját feb12