A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Kassák születésnapjai

A kötetért a cenzúra szerepét betöltő Kiadói Főigazgatóság nívójutalmat adott neki.

12

3 Ugyanakkor Kassáknak tudomásul kellett vennie, hogy az Egy ember élete utolsó két kötetének, a Szénaboglya című napló és a Pán Imrével közösen írott Izmusok című tanulmány teljes szövegének, továbbá az 1956 forradalmár halottai emlékére írott költeményeinek megjelentetésére belátható időn belül nem számíthat. A képzőművészként való nyilvános szereplésnek szinte minden lehetőségét igyekeztek elzárni előle. 1962 szeptemberében még abban bízott, hogy az MSZMP soron következő kongresszusának határozatai nyomán az ő és a hozzá hasonló művészek számára is „kinyílnak a kapuk".

124 A kongresszusi irányelvekben ugyanis „a kísérletezés szabadságáról", „a különböző stílusirányzatok létjogosultságáról", „a témák és a formák változatosságáról" olvashatott. Nem vette magára, ami ugyanitt szintén „irányelvként" nyilvánosságra került: „elutasítjuk azonban a dekadenciát, a formalizmust, a valóságtól elforduló, öncélú modernkedést."

12

5 Reményt ébresztett benne az is, hogy a Film, Színház, Muzsika Ki mit lát modernnek? címmel indított interjúsorozatban az ő képzőművészeti nézeteinek, a valóságmásolás idejétmúltságáról, az új realitás létrehozásáról szóló érvelésének is helyt adott.

12

6 Ugyanakkor baljóslatú figyelmeztetés volt, hogy a Magyar Ifjúság szerkesztőségi cikkben kifogásolta Kassák nézeteinek „kritikai megjegyzés nélkül" történt közlését: „Éppen ma és éppen minálunk, amikor egy egész társadalom várja művészeitől a valóság, az élet hű ábrázolását."

12

7 Kassák 1963 januárjában már keserű iróniával írta Vasarelynek: „Biztosítom, hogy egyetlen kiállítása nem lenne, és egyetlen képét nem adná el. Én legalábbis így élek szép hazámban."

12

8 Május végén arról számolt be, hogy a helyzet változatlan: „itt egyelőre semmi jó kilátások nincsenek a modern dolgok részére."

129 Az absztrakt művészet hivatalos megítélését kellett látnia abban is, hogy a Cendrars-kötet számára készített, egész oldalas reprodukálásra elképzelt grafikáit a kiadó csak könyvdísznek lekicsinyítve merte hozni.

13

0 Ezek után nem lehetett meglepő, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében a munkásságáról lezajlott vita során egyik bűnéül „sajátos geometrikus absztrakcióját" emlegették.

13

1 A képzőművész Kassák ekkori helyzetére jellemző az is, ami az 1964-ben megjelent A tölgyfa levelei című verseskötet képanyagával történt. A Magvető Könyvkiadó vállalkozott ugyan öt absztrakt geometrikus grafika egész oldalas méretben történő közlésére, ám alkotójuk nevét nem tüntette föl, azaz a képzőművész Kassákot nem merte vagy nem tartotta szükségesnek szerepeltetni. Kassák ez év tavaszán, pár nappal 77. születésnapja után ismét helyzetjelentést küldve Vasarelynek újra panaszkodni volt kénytelen: „Itt egy kiállítás megrendezéséhez sem juthat hozzá az ember. Modern művészet! Hol vagyunk mi ennek az elismerésétől!"

13

2 Kassák nem érte be a művelődéspolitika magánlevélben vagy társasági beszélgetés közben történő bírálatával. Mihelyt alkalma nyílt rá, saját kiállításának s a modern művészet hivatalos megítélésének ügyét a nyilvánosság elé vitte. Az Élet és Irodalom számára interjút készítő Erki Edit egyik kérdésére válaszolva a következőt nyilatkozta: „Nagyon fájlalom, hogy festészetemmel eddig nem léphettem a nyilvánosság elé. [...] Lehetetlennek tartom, hogy hódoljunk a legmesszebb tekintő tudománynak, a csodálatosan precíz technikának, és az ember lelkületére, érzésvilágára ható művészetben a maradit istápoljuk."

13

3 A nyilatkozat föltűnést keltett, a helyzet azonban nem változott. Kassák egy hónappal az interjú megjelenése után a következőkről tájékoztatta Vasarelyt: „Sajnos még mindig nem érhető el, hogy a modern festészet nagyon kis számú képviselőjének kiállítást engedélyezzenek."

13

4 A közeljövőt illetően valamilyen oknál fogva mégis bizakodó volt. A kiállítás engedélyezésének kérdéséről Vasarelynek a következőt is szükségesnek tartotta tudomására hozni: „Úgy látom, hogy ez a kérdés is belátható időn belül meg fog oldódni."

135 A tölgyfa levelei megjelenését vélte jó jelnek, továbbá azt, hogy a Művelődésügyi Minisztérium egy tervezett kulturális panteon számára Borsos Miklósnál az ő vörösmárványportrészobrát is megrendelte. Az otthonát, műtermét egyre nagyobb számban fölkereső külföldi műgyűjtők és múzeumi szakemberek elismerő szava, a külföldi kiállítások sora, több neves galériában való szinte folyamatos jelenlét, néhány jól sikerült, szakmai rangot és megbecsülést jelentő képeladás, az újabb és újabb külhoni szereplésre szóló megannyi fölkérés, majd idehaza a Kossuth-díjjal történt kitüntetés ideig-óráig feledtette Kassákkal a képzőművészt ért itthoni sérelmeket. 1965 tavaszán azonban kínos helyzetek sorát átélve tudomásul kellett vennie, hogy a művelődéspolitika irányítói a Kossuth-díj odaítélésével az írót szándékoztak elismerni és rehabilitálni, a képzőművészt azonban nem. Megtapasztalhatta, hogy az ő ekkori műveire jellemző geometrikus absztrakció a hivatalos vélemény szerint a polgári dekadencia megjelenési formája, s nyilvánosság elé kerülése nem kívánatos.

13

6 A Pécsre, a Janus Pannonius Múzeumba tervezett kiállítás, melynek szakmai előkészítése érdekében a helyszínre leutazva minden tőle telhetőt megtett, nem valósulhatott meg. A Művelődésügyi Minisztérium a Baranya megyei Tanács által kötelezően megküldött kiállítási tervből kihúzta a Kassák-tárlatot.

13

7 A budapesti Fiatal Művészek Klubjában a Kossuth-díj átadása után egy hónappal megnyílt kiállítás szervezői ellen fegyelmi vizsgálatot indítottak, s az intézményt másfél évre bezárták. A vizsgálat során hangzott el a művelődéspolitikát miniszterhelyettesként teljhatalommal irányító Aczél György szájából a figyelmeztetés: Kassák nem mint festő kapta a Kossuthdíjat, hanem mint író.

13

8 A Kecskemétre tervezett kiállítás végül nem a művelődési ház nagytermében vagy a múzeum kiállítási termeiben valósult meg, hanem a tervezettnél jóval kisebb anyaggal a helyi művészklubban. Az sem volt véletlen, hogy a városi pártbizottság a megnyitó napjára „rendkívüli pártnapot" hirdetett, azaz Kassák vendégszereplésén párttagok eleve nem lehettek jelen.

13

9 Fél év múlva, 1965. november 8-án Budapesten a XIV. kerületi Danuvia Művelődési Házban egynapos kiállítás nyílt volna azoknak a művészeknek az alkotásaiból, akik a Képző- és Iparművészeti Lektorátus döntése alapján nem szerepelhettek a X. Magyar Képzőművészeti Kiállításon, A Hazafias Népfront rendezvényeként tervezett zsűrimentes tárlatot, melyen Kassák is szerepelt volna, a szervezet Belgrád rakparti központjában még a meghívók szétküldése előtt letiltották, mert az „ellenség" fölbukkanását vélték látni a kiállítók névsorában.

14

0 Kassák a Pécsett, Kecskeméten és a Fiatal Művészek Klubjában történtekkel egyidejűleg a saját kiállítás ügyében maga is kezdeményezett. 1965 májusában levelet írt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának.

141 A válaszban foglaltakat követve június 3-án kérelmet nyújtott be a Magyar Képzőművészek Szövetségéhez és a Művelődésügyi Minisztériumhoz.

14

2 1965. november-december17