A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

20. századi magyar művészet Dévényi Iván gyűjteményéből

Fruchter Lajos hívta fel figyelmemet Czóbel Bélára, akinek a Múzsa, a Párizsi utcarészlet, a Fésülködő nő című festménye és több virágcsendélete nagyon közel került hozzám. Szerettem volna Czóbel-képet vásárolni - ez hamarosan sikerült is. Megismerkedtem Seiden Gusztáv műkereskedővel (jelenleg Londonban él), akivel hamarosan jó viszonyba, utóbb jó barátságba kerültem. Tőle vásároltam egy kis Czóbel-virágcsendéletet és egy szénaboglyás tájképet is. A virágcsendélet eléggé jelentéktelen volt, ezt a művész pár év múltán - amikor már ismertük egymást - elkérte, hogy „kijavítja". Czóbel kérés nélkül, saját jószántából ajánlotta fel az átfestést - örömmel adtam oda a képet. Valóban előnyére változott. Czóbel Bélával 1954-55 körül ismerkedtem meg Szentendrén. Egy róla készülő cikkhez kértem adatokat, ő leveleit, újságkivágatait, régi kiállítási katalógusait bocsátotta készségesen rendelkezésemre. Kérdéseimre is szívesen - bár igencsak röviden - válaszolt. A kapcsolat azóta is tart, gyakorta látogatom a művészt Szentendrén, és újabban Budán is. Feleségével, Modok Máriával együtt ő is nem egy esetben szívesen eljött hozzánk Esztergomba. Az egyik nyáron (kb. 1961-62ben) kocsiján elvitt Nyergesújfaluba, megnézni a Kernstok-villát, ahol 1907-1908ban sokat tartózkodott. Ugyanekkor felkerestük a Nyergesi-fivéreket is: Jánost, a festőt és öccsét, Istvánt, a naiv szobrászt. Ö adta el nekem 1958 körül két képét, a Madame Daudet arcképét és egy fekvő női aktot, majd Fruchter Lajos halála után a gyűjtő özvegyétől vásároltam az Olvasó nő, Szilágyi Sándortól pedig egy Fekvő nő című képet (a figura lilás-rózsaszín kombinéban hever a képen) és egy kisvárosi utcarészletet. Márton Ödöntől pár év előtt egy egészen korai Czóbel-önarcképhez jutottam, melyet a mester 1903-ban festett Nagybányán, ahol akkor Iványi-Grünwald Béla növendéke volt. Ez a legkorábbi Czóbel-képek egyike az ismertek közül. Czóbelt ma is a legnagyobb élő magyar festők egyikének tartom, bár 1950-es, 1960-as évekbeli munkáit kevésbé szeretem a korábbiaknál. Őrzök jó pár rajzot is tőle, ezeknek egyikén Berda József költö látható. A festő és a költő jó barátok voltak, Czóbel rendkívül sokra becsülte és nagyra becsüli Berda líráját. Egyik hozzám írt levelében barátját „klasszikus költőnek" nevezi. 1964-ben felajánlotta, hogy portrét fest rólam. Öt vagy hat alkalommal ültem modellt, két arckép készült, egy vázlatosabb és egy befejezettebb. Festés közben Czóbel dohogott és zsörtölődött önmagával, állandóan mormogott - teljesen belefeledkezve munkájába. Czóbel Bélán kívül még másik két kiváló szentendrei festővel kerültem közelebbi kapcsolatba: Barcsay Jenövei és Bálint Endrével. Barcsayt először 1952 körül kerestem fel Benczúr utcai lakásában. Ideadta jelképes összegért egy apró, három figurás festményét, ugyanakkor nekem ajándékozta a Gyár című sötét színezésű konstruktív képének egyik vázlatát. A mesterrel kapcsolatunk később sem szűnt meg, 1967 októberében járt nálam utoljára. Én is gyakran felkeresem Népköztársaság úti lakásán vagy Szentendrén. Az évek során 10-12 kis képet vásároltam tőle - mindig baráti áron -, közöttük három főművét, melyek a Forma és térben is közölve vannak. A nálam lévő Barcsay-képek közül csupán egyet nem a művésztől vettem, egy 1925-ös, Rudnays-Grecós önarcképet. Bálint Endre munkái közül néhányat Pán Imrénél láttam (kis színes grafikákat) 1954-55 körül. Pán adta meg Bálint lakáscímét, a festővel később össze is barátkoztunk. A barátság 1956 szeptember-októberében mélyült el, amikor Bálint Endre és Korniss Dezső, Barta Lajos szobrász, valamint Mucsi András művészettörténész és magam Esztergomban megrendeztük azt az avantgárd kiállítást, amely hosszú idő után az első ilyen jellegű tárlat volt Magyarországon. Bálint 1957 és 1962 között külföldön élt, ezekben az években rendszeresen leveleztünk. Igen terjedelmes és érdekes leveleket küldött, vallomásokat életéről és munkásságáról. Egy eljövendő Bálint-monográfia szerzője ezekben a levelekben bizonyosan sok érdekes adalékot találhat majd. Bálinttól a grafikákat és a monotípiákat nem számítva hét olajfestmény van birtokomban. Ezek közül négy a párizsi évek előtti időszakából, három pedig a későbbi, kiforrott korszakából való. Egyet vagy kettőt vásároltam a művésztől, a többi ajándékként került hozzám. Ez a három festő - Czóbel, Barcsay, Bálint - emberileg és művészileg egyaránt hozzám a legközelebb állnak: képeim zöme tőlük való. A további képek festői főként a Nyolcak vagy a szentendreiek sorából valók, vagy más avantgárd-csoportok tagjai: Gyarmathy Tihamér, Martyn Ferenc és mások. Az általam őrzött és a falaimon látható festmények alkotóit - Nagy-Balogh János, Egry József, Berény Róbert, Ámos Imre és Bene Géza és Uitz Béla kivételével ismertem is. Szőnyi Istvánnal és Bernáth Auréllal csak néhányszor találkoztam, Ferenczy Bénivel valamivel szorosabb kapcsolatban álltam. Viszont Gadányi Jenővel, Kassák Lajossal és Borsos Miklóssal gyakran voltam együtt. 11 22 46