A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Bartók Béla Kassák Lajos
Kassák egy 1953-ban készült kéziraton, mely az ekkor festett Bartók-portré szöveges része, a második versszak „de ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át" sorát két sorra törve szerepelteti: „de ha leül a zongorához / Sárkánnyá változik át". A metaforasort illetően visszatért a Sötét egek alatt című kötetében közölt szöveghez: az 1945. és az 1947. évi kiadásokban szereplő „pöröl és csörömpöl és néha sír" helyett a „csörömpöl, sír és néha ugat" változat mellett döntött. A harmadik versszakban a korábbi „a szülők iránti tiszteletre" helyett „a szülők tiszteletére" szerkezetet használta. Az utolsó versszakban a kissé irodalmiasnak tűnő „oly irtóztatón" helyett a keményebb, nyersebb hatású „olyan irtóztatóan" alakot vetette papírra. A vers címéül a zeneszerző nevét írta föl csupa nyomtatott nagybetűvel: BARTÓK BÉLA. 1954. július 12-én Demény János kérésére újra leírta a vers szövegét. Az autográf ceruzaírású aláírással ellátott gépiraton a következő cím olvasható: Bartók. 16 5 Kassák a metaforasor leírásakor az 1945. és az 1947. évi kiadásokban szereplő változatot alkalmazta: „pöröl és csörömpöl és néha sír". Az 1953. évi kéziraton szereplő „a szülőik tiszteletére" helyett a korábbi „a szülők iránti tiszteletre" változatot írta. Az ugyancsak 1953-ból való „olyan irtóztatóan" helyett az „olyan irtóztatón" szókapcsolat mellett döntött. A második versszakban a „de ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át" rész egy verssorként került a gépiratba. A „zongorához" szó után, azaz az 1953. évi sorhatárhoz húzott halvány ceruzaírású függőleges vonalka a gépiratot az aláírás előtt ellenőrző s az igazán jó megoldáson töprengő Kassák keze nyoma. 1955-ben, Kassák válogatott verseinek sajtó alá rendezése során újabb gépirat készült a versről. Ezen a Bartók Béla cím szerepel. 16 6 A szövegben az 1954. évi kézirathoz képest csupán egyetlen lényeges változás van: Kassák ez alkalommal, akárcsak 1953-ban, a metaforasor 1940-ből, a Sötét egek alatt című kötetből ismert „csörömpöl, sír és néha ugat" változatát alkalmazta. A versszöveg sorsát ezután már csak a különböző kiadásokban lehet nyomon követni. Az 1956. évi Válogatott versekben és az 1965-ben megjelent Csak tiszta forrásból című antológiában az 1955. évi gépirat szövege olvasható. E két kötetben a szöveg gondozását még maga Kassák végezte. 1961 -ben a Valóság című folyóirat június 25-i keltezésű harmadik számában Agatha Fassett Bartók amerikai évei című könyvének megjelenése alkalmával publikált emlékezésében szintén közölte a vers szövegét, mégpedig az 1945. és az 1947. évi kiadásokban és az 1954. évi kéziraton szereplő „pöröl és csörömpöl és néha sír" metaforasort alkalmazva. A posztumusz kiadásokba a vers az 1955. évi gépirat szövegének megfelelően, tehát a „csörömpöl, sír és néha ugat" metaforasorral került be. Címként A mérleg serpenyője szerepel, de alcímként ott áll a Bartók Béla is. Kassák 1965. május 26-án Denijs Diliének és Falvy Zoltánnak interjút adva magnetofonba mondta a vers szövegét: az 1955. évi gépirat és az 1956. évi Válogatott versekben történt közlés alapján, ám néhány - valószínűleg a felolvasás okozta helyzetből adódó - kisebb eltéréssel. A „mint a halszálka" helyett most „mint egy halszálka", az „elsötétül az ég" helyett „elsötétül tőle az ég", a „senki sem hinné el" helyett „senki nem hinné el" hangzott el. Nincs nyoma annak, hogy Bartók tudomást szerzett volna a versről. Kassák 1961-ben a következőt írta: „Nem valószínű, hogy versem valaha is Bartók szeme elé A Magyar Kormány 1945. december 3-i Bartók-gyászünnepélyének plakátja került." 16 7 A jelek szerint Kassák nem küldte el Bartóknak a verset tartalmazó Sötét egek alatt című kötetet. Ez azért meglepő, mert a magyar szellemi élet író, képzőművész és zeneszerző személyiségeinek szívesen eljuttatta, átadta barátsága, tisztelete jeléül vagy akár csak emlékül újabb és újabb köteteit. Talán úgy érezte, Bartók már annyira zárkózott és megközelíthetetlen, hogy tiszteletet kifejező küldeménnyel sem illő zavarni őt. KASSÁK ÉS A BARTÓK-ÖRÖKSÉG 1945-1948-BAN Bartók halálának híre, a gyász és megrendültség érzése Kassákot újabb portré írására késztette. Költői szárnyalású nekrológja szövegének első részét a Pesti lovak 1945-ben című verse kéziratának hátoldalára rótta fel: 16 8 „Mi különösebbet mondhatnék róla, aki a maga emberi valóságában olyan csodálatosan különös volt. Ha emlékeztek ezüstfehér hajára, liliomszárhoz hasonló, törékeny alakjára, a zongora billentyűi felett súlytalanul röpködő kezeire, tekintetének átható szigorúságára - nem is gondolhattok rá másképpen, mint fenntartás nélküli dicsérettel. Nem csatlakozott senkihez, nem maradt adósa senkinek, s amit szétosztott közöttünk, annak minden aranynál értékesebb fedezete volt. Sajátos emberpéldány, akit az ellentétek eszenciáiból gyúrt össze teremtője, akit keményebbre edzett az acélrugónál, és súlyából kivonta a nehézkedési. 25
