A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

20. századi magyar művészet Dévényi Iván gyűjteményéből

BODRI FERENC / TÖREDEK A TÖREDÉKRŐL / DÉVÉNYI IVÁN ÍRÁSAIRÓL Az Európai Iskoláról szóló monográfia (1990) egyik amatőrfényképén a „7 művész" - Anna Margit, Bálint Endre, Barta Lajos, Gadányi Jenő, Jakovits József, Korniss Dezső, Rozsda Endre - esztergomi bemutatójának enteriőrje látható (Keresztény Múzeum, 1956 szeptember-október). Minden kézművesen egyszerű és időleges. A már közel tíz év óta csendesen eltiltott, sehol nem szereplő festők és szobrászok félhivatalos bemutatója ez, a remélt újrakezdés szerény kezdete. A kietlen restaurátorterem előterének avitt székén újságot olvasó, különben buzgó és lelkes amatőr ücsörög, a bemutató és ennek kapcsán a Bálint Endre által tartott előadás egyik „helyi szervezője": Dévényi Iván. Az önkéntes teremőr állami középiskolai tanár, ugyanakkor már második esztendeje a Vigilia munkatársa. Ady Endre és az új magyar képzőművészet kapcsolatáról, Réti Istvánnak a nagybányai művészekről megjelent könyvéről és egyebekről ír, utóbb Dutka Ákos emlékezéseiről, Czóbel Béla párizsi tárlatáról. Vonzalma a századforduló „második magyar reformnemzedéke" iránt egyértelmű, és így az, hol publikál, a „hivatal" számára egyelőre még elnézhető. A képzőművészet iránt már régebbtől érdeklődik. A ceglédi családi otthonban tanult figyelmet az egyetemi években majd Esztergomban alakuló kapcsolatai a Mucsi Andrással és Martsa Alajossal, majd a Bálint Endrével, Kassák Lajossal és Gadányi Jenővel született barátság - formálták tovább. Édesapja, a köztiszteletnek örvendő ceglédi polgár lelkes híve és szerény gyűjtője volt az alföldi „félnaivaknak": Benedek Péter uszódi és Szüle Péter szolnoki képeinek, mellettük Koszta József, Fényes Adolf, Vaszary János és a hozzájuk hasonlók müveinek. Dévényi Iván tisztelete, megbecsülése és szeretete a fenti mesterek iránt változatlan maradt, tájékozódásának iránya és főként ízlése azonban erőteljesen módosult. Előbb és mindvégig a Nyolcak tagjai (Czóbel, Berény, Márffy, Tihanyi Lajos, Orbán Dezső, Czigány Dezső) és a Gresham-kör mesterei (Szőnyi István, Bernáth Aurél, Egry József), mellettük Szobotka Imre, Patkó Károly és mások, a magángyűjtemények látogatása során Mednyánszky László, Medgyessy Ferenc, Tornyai János, Endre Béla és Holló László kerültek látókörének fókuszaiba, utóbb a „modernebbek", Barcsay Jenő, a „hetek", mellettük Gadányi és Kassák, illetve még jóval előbb Borsos Miklós művészete. A „váltást" a Nemzeti Szalon 1957 tavaszán rendezett nevezetes tárlatának világos felosztása, az itt szerzett áttekintés tette véglegessé. Élete utolsó hetében Iván - 1977 november: ki gondolta volna akkor így? - két infarktus után kórházba került. Kora reggelenként néztem be hozzá iskolába menet. Talán csütörtökön kért meg, hogy kézikönyvei hiányában néhány apró adatot gyűjtsek össze, másokat ellenőrizzek a magam könyvespolcáról. Végh János Németalföld festészete a XV. században című albumáról faragott a kórházi ágyon felkönyökölve ismertetőt. Másnap reggel a bebocsáttatás indoklásául már a kapuban lobogtattam céduláim, majd örömmel vágtam zsebre újra, amikor kiderült, Iván jobban lett, hazaengedik, délután majd otthon kereshetem. Haláláról a szokásos vasárnap délutáni látogatásra készülődve értesültem: déltájban a harmadik infarktus végzett vele. Utolsó levelét Bálint Endréhez írta. A festő válasza a Sorsomról van szó című gyűjteményének lapjain olvasható. Hogy Dévényi Iván mi mindenről írt jeles tanulmányokat, pontos beszámolókat és precíz ismertetőket az itt jelzett végpontok szűk kalodájában telt rövidke 21 esztendő során, ezt a beszámolómra gyűjtögetett jegyzeteim mutatják. Szerteágazó munkásságáról, a magyar képzőművészeti és irodalmi életben való állandó jelenlétéről tanúskodnak a Vigilia és a Jelenkor, a párizsi Magyar Műhely, az Életünk és az Új Forrás, ritkábban a Napjaink és az Alföld, folyamatosabban a Művészet és a Nagyvilág, a budapesti Látóhatár, az egykori Műgyűjtő évfolyamai, A magyar irodalomtörténet bibliográfiájának eddig megjelent kötetei. A hetilapok közül az Új Ember, a Budapester Rundschau, a hírlapok közül a Magyar Nemzet, a tatabányai Dolgozók Lapja és a szekszárdi Népújság fóliánstemetöje. Régi emlékekről pereg a por, ha egy-egy „bibliográfiai tétel" szemem elé kerül. Adat és emlék egybefolyik. 43, 45 3