A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Ország Lili kollázsai 1953-1972

12 „Ország Lili művészete: emlékezni akarás. Emlékezni a jelek eredendő értelmére. Emlékezni a jelent a múlttal összekötő tartalmukra. Még pontosabban: az ő jelenét meghatározó tartalmakra..." (Bálint Endre) Ország Lili az 1950-es évek közepén, első festményeivel egyidőben kezdett el kollázsokat készíteni. „Első próbálkozásomnál úgy éreztem, teljesen otthon vagyok ebben a műfajban" - vallotta egy interjúban. A műveken érződik is ez a magabiztosság. Úgy bánik tárgyaival, tárgytöredékeivel, mint legrejtettebb titkaik alapos ismerője. Kapcsolódásaikkal, új összefüggéseikkel titokzatos, furcsa, olykor lidérces, szorongásokkal teli tájakra vezet bennünket, amelyeket talán éppen ösztöneink építettek fel lelkünk útvesztőjének zugaiban a külső és belső világ győztes-vesztes csatái közepette emlékképekből, öntudatlanul átélt hangulatokból, képzeletünk játékainak rekvizitumaiból, „az idő hordalékaiból". Művészi pályájának első korszakában (1953-1957) kollázsai a klasszikus szürrealizmus alkotásaival rokoníthatók. A benne élő félelmek, szorongások, a magányérzés kifejezésének vágya Ország Lilit szükségszerűen vezette el annak az irányzatnak a kifejezésmódjához, amely a lélek mélyrétegeinek rejtett tartalmait akarja felszínre hozni. Korai kollázsainak „alapanyaga": fotók, reprodukciók, régi könyvillusztrációk, szemléltető ábrák kivágott részletei. Akárcsak Max Ernstnél, aki a szürrealizmus számára felfedezte a kollázst, amikor 1919-ben egy antropológiai, lélektani, ásványtani, őslénytani és egyéb ábrákat tartalmazó katalógus hatására elkészítette Fatagaga címen publikált híres sorozatát. Ország Lili szürrealista kollázsainak egyik csoportján fel is fe14 „The art of Lili Ország: wishing to remember. Remember the original meaning of signs. Remember the contents linking the present with the past. More exactly: the contents determining her present..." (Endre Bálint) Lili Ország started to produce collages in the mid-1950s, when she made also her first paintings. "At my first try I felt that I was absolutely at home in the genre" - said she in an interview. One feels this self-assurance on the works themselves. She treats her objects and fragments of objects as somebody knowing their most hidden secrets. With their connections and new contexts she leads us to mysterious, strange, sometimes nightmarish regions full of anguish which perhaps have been built by our instincts in the corners of the labyrinths of our soul amidst the triumphant and lost battles of the inner and outer world from engrams, the reguisits of the games of our imagination, the "drifts of time". In her first period (1953-1957) her collages can be related to the works of classical surrealism. Her fears, anxieties, the wish to express her feeling of loneliness has led Lili Ország necessarily to the mode of expression of the trend wishing to bring to the surface the dreams, the subconscious and the hidden contents of the soul's deepest layers. The "basic material" of her early collages are photos, reproductions, old book-illustrations, the cut-out details of illustrative figures. As in the case of Max Ernst who discovered the collage for surrealism when in 1919, under the influence of a catalogue containing anthropological, psychological, mineralogical, paleontological and other figures, he produced his famous series published under the title Fatagaga. On one group