A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Molnár Farkas

háztetők formajátékával érte el, és vezette a szemet a kép felső részén elhelyezett lényegi motívumhoz: a firenzei San Miniato, San Francesco, ill. az orvietói dóm ábrázolásához. A különböző nézőpontok összekomponálása, a plasztikus színkontrasztok adták a képek vizuális feszültségét, az egy­nemű, vastag felületkezelés a kiérlelt alkotás hitelét. Kortár­saik az olasz metafizikus festők és a Münchenből odautazó alkotók hidegebb és merevebb, az ún. új tárgyiasság felé mutató képeket festettek Olaszországban. A motívumfelfo­gás hasonlósága ellenére Molnár és társainak Itália-képein az új formakeresést expresszív kifejezőerő hatotta át. A pécsieknek Róma helyett tudatosan a festői toszkán városokra esett választásuk a hazai, hegyvidéki táj szerete­te és a quattrocento művészetének csodálata révén. Az As­sisiben látott freskók táji részletei, ill. Firenze és Orvieto épí­tészeti látványa egyaránt nem a természeti formációk, ha­nem az architektúra kiemelésének kedvezett. Ez összhang­ban állt az építészet felé hajló egyéniségükkel és az erősö­dő geometrizáló törekvésekkel. Sajnos Molnártól Stefán és Johan rajzaihoz foghatók nem állnak rendelkezésünkre, 38 de a nyomukban készült litográfiák és festmények bizonyít­ják az élmény hőfokát, amiről levelében imígyen szólt: „...a műalkotás értéke a motiváló érzés qualitásától és intenzitá­sától függ". 3 9 Azt is számításba kell vennünk, hogy festőként hozzá a tussal készült aktivista lendületű ecsetrajz és víz­festmény állt közel. A Szépművészeti Múzeumban található Firenze-akvarellje a városháza motívumával valójában az ég mindent beragyogó kékségétől áthatott modern veduta. Ennél lényegesebb autonóm formateremtéssel szület­tek Molnár olajképei, melyeket fénnyel dinamizált, rusztikus felületképzéssel tett egységessé. 4 0 A vörös-kék-sárga alap­színekkel dolgozó és az erőteljes kontúrokkal zárt formákat fény- és színtelítettséggel modelláló expresszionista tájké­pek Molnár által festett legszebb darabjai a Chiostro San Francesco és az Orvieto a Janus Pannonius Múzeum Kép­tárában találhatók. 4 1 Magántulajdonban őrzik a kis mediter­rán kockaházakat láttató Kék tájat, illetve vörös háztetőkkel készült színesebb változatát és a házak kristályos rendjét a hegy szikláiban folytató Monte Ceceri című vásznát. Az in­tuíció és a ráció meglelt összhangjában született képei megegyeznek Molnár 1920-ban leírt művészeti programjá­val: „A tömeg és a kontúr ritmusa, a plasztikát adó tónusok átmeneteinek finomsága, a térbe helyező kontrasztok ere­je, a színek anyagot adó értéke és az ezekben megnyil­vánuló harmónia és egyensúly az új esztétika alapvető kér­dése." 4 2 A korábban kiérlelt tudást a mediterrán valóság élménye áttüzesítette a „színes fény vagy a fényes szín dominálta" 43 vásznaikat még később is, amikor emlékeiket Pécsett vagy Németországban vászonra vitték. Egészen 1925-ig szere­pelt kiállításokon Molnár olasz tájképeivel. Például Genthon István közreműködésével küldte be Firenzei híd című olaj­képét Pesten a modern szellemű művészcsoport, a KÚT Nemzeti Szalonban megrendezett kiállítására. 4 4 Az Itália-élmény határozta meg Molnár festészetének csúcsteljesítményét, egy aukción nemrég előkerült Nyilazók (Hatalom) című nagy vásznát. 4 5 Az illusztrációról, ill. tiszta ecsetrajzos változatról ismert témát variálta tovább a mű­vész. A nyílvessző a mitologikus értelmezés szerint a sze­retet sebét üti, de Molnárnál inkább valóságos fegyver. A Szent Sebestyén képen a fájdalomtűrő, ezen a fenyegetett­ségen úrrá levő férfierőt szimbolizálja. Molnár itt a biblikus Nyilazók / Die Bogenschützen / 1922 k. általánosítástól még inkább az aktualizált értelmezés felé fordult. Az aktivista expresszionizmus életszimbólikus anya­ság motívumát a jobboldalon monumentálissá növelt két férfiakt nyilat feszítő mozdulatával védte. A fénnyel teli szín­felületek élkontrasztokkal plasztikussá tett formaegységei belső ritmussal felfokozott sugárzást adnak a képnek. A ko­rábbi rajzok után ezt az olajvariánst feltehetően már akkor festette meg a művész, amikor a délszláv csapatok által megszállt Pécs státusza egyre kritikusabbá vált. A szülőföld bizonytalan helyzete és önmaga féltése együtt élt benne egy modernebb és nyitottabb kulturális közeg igénylésével. Ennek, valamint a pécsi fiatalok továbbképzési igényé­nek leginkább megfelelt a régi weimari képző- és iparművé­szeti főiskolák egyesítésével 1919-ben létrehozott Bauha­us, melyben fennállása során 19 magyar növendék tanult a mestereken kívül. 4 6 Az új tanintézmény a modern ipari civi­lizációnak megfelelő művészeket kívánt nevelni, és mint ilyen különösen vonzotta a régi képzéssel elégedetlen, az iparilag fejletlen, politikailag konzervatív országokból kirajzó fiatal tehetségeket. 4 7 Molnár Farkas és társai Itáliában kezd­tek érdeklődni a Bauhaus után, 4 8 és bizonyos, hogy válasz­tásukba belejátszott a pécsi Forbát Alfréd (1897-1972) és Breuer Marcell (1902-1981) 1920-tól Weimarban szerzett tapasztalatainak ismerete. 4 9 Az igazgató, Walter Gropius (1883-1969) első programja még a szecesszió és az ex­presszionizmus szelleméből nőtt ki. 5 0 Amikor Molnárék 1921 októberében beiratkoztak a Bauhausba, 5 1 a Johannes Itten (1888-1967) vezette előtanfolyamon a konvencionális tudás helyett elemi anyag- és formakísérletek folytak, me­lyek megoldását a növendékek szubjektív megérzései be­folyásolták. A világos és sötét, a lágy és kemény, a vonal és a folt faktúraellentétére épülő gomolygó formájú, érzelmileg 6

Next

/
Thumbnails
Contents