A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Külföldi művészek alkotásai magyar írók gyűjteményéből

Vieira da Silva: Cím nélküli litográfia lökte őket, és szigorúan faggatott: mennyibe került egy barna műanyag dzseki.) Itthon hirtelen egy másik mozgás középpontjába kerültem. A Műcsarnok 1970-re tervezte az emigráns magyar művészek kiállítását. Ezzel tört volna meg a jég. Én rendelkeztem a legnagyobb dokumentációval itthon, s talán a legélőbb kapcsolatokkal. Kezdett összeállni az anyag. Mivel úgy szólt a politikai „verdikt", hogy az emigránsok jöhetnek, ám az 56-osok csak akkor, ha maguk jelentkeznek, én szórtam szét nyugaton a hírt, vettem rá őket a levélírásra. 10 Több folyóirat, a mienk is lázasan készült az eseményre. Passuth Krisztinát küldték a párizsi depóban lerakott anyagért. Egy zárt borítékkal, amit csak a határon túl nyithatott ki. Abban az állt, hogy a hazai „szocialista művészek" tiltakozására való tekintettel („A nyugatiak festhetnek, ahogy akarnak, nekik meg »így kell«, ne alázzák meg őket.") csak az 56 előttieket hozhatja haza. Miért kellett ez a késleltetett levélbontás? Nehogy a nagy öregek idejében tudomást szerezzenek a diszkriminációról, és szolidaritásból visszavonják a műveiket. Mégis nagy bot-