A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Kassák születésnapjai
dezvényhez kapcsolódtak. A folyóirat az 1963. januári számban Lengyel József köszöntőjét és Kassák öt költeményét hozta. 11 3 A november 30-i est utóélete a képzőművészeti bemutató vonatkozásában átnyúlt a közelmúltig: Kassák a Vörös variációk című képet az írószövetségnek ajándékozta, a műtárgynak azonban a székház 1989-ben lezajlott belső felújítása során nyoma veszett. 11 4 A hetvenötödik születésnap megünneplésének eseménye volt az év végén a budakeszi tüdőszanatórium könyvtártermében rendezett kamaratárlat is. Az írószövetség klubja mellett mindössze ez a nagyközönség számára nem megközelíthető, a nyilvánosság elől elzárt, a művelődéspolitika figyelmén és ellenőrzésén kívüli kiállítóhely volt, ahol Kassák - a művészetbarát Levendel László főorvos kezdeményezésére - a születésnap alkalmával bemutathatta néhány képét. Erről a félig-meddig titokban megrendezett kiállításról az egyetlen hír, információ Dévényi Ivánnak a Vigilia 1963. januári számában megjelent egysoros közlése abban a hosszabb beszámolóban, mely Kassák képzőművészeti munkásságát méltatja. 11 5 Dévényi, aki jól ismerte az akkori hazai képzőművészeti élet belső viszonyait, a színfalak mögött zajló eseményeket, a hetvenötödik születésnapot arra is fölhasználta, hogy Kassák fő képzőművész ellenfeleit, Bernáth Aurélt és Pátzay Pált mint „a szellemi fáradtság és elbágyadás" állapotába süllyedt pályatársakat jellemezze. A születésnapok közül a hetvenötödik alkalmával fordult először elő, hogy a megünneplésnek voltak külföldi eseményei is. Közülük a legjelentősebb az Hommage à Lajos Kassák című francia nyelvű kötet megjelentetése volt. 116 A Gara László szerkesztette kiadvány Kassák rövid önéletrajzát, hatvanegy régebbi és újabb versét tartalmazza harminchét francia és belga költő fordításában; illusztrációként Kassák és Vasarely két-két grafikája szerepel benne. A jubileumról hírt adó előfizetési ív 1962 végén jutott el az érdeklődőkhöz; 11 7 a brüsszeli Maison du Poète által jegyzett kötet 1963. február végére készült el, s bemutatása egy másik kései születésnapi rendezvény alkalmával, Kassák újabb párizsi kiállításának február 26-i megnyitóján történt a Denise René Galériában a műfordító költők és a Párizsban tartózkodó Kassák jelenlétében. A születésnapi verseskötet megjelenésének egyik első eredménye az volt, hogy a kétévente rendezendő francia költészeti biennálé előkészítésére tartott vacsorára Kassákot is meghívták; az összejövetelen elnöklő belga kultuszminiszter személyesen üdvözölte őt, méltató szavak kíséretében fölolvasta a kötetből a Mesterembereket, s meghívta Kassákot a biennáléra. Hogy a kinti ünneplés és siker milyen fontos volt Kassák számára, arról hazatérte után a következőképp nyilatkozott: „Ha Magyarországon tíz százalékát kapnám annak, amit kaptam a két és fél hónap alatt Párizsban, akkor azt mondanám, meg vagyok elégedve. [...] bármilyen körülmények vegyenek itthon körül, nem csökkentik munkakedvemet, nem tolhatják ki meggyőződésemet." 11 8 Megemlékezett a hetvenötödik születésnapról - csaknem egyéves késéssel - a nyugati magyar emigráció sajtója is. A cikkírók a kommunista diktatúrával szembekerült, a „moszkovita írástudók" által „szocialista árulónak" megbélyegzett, hosszú évekre elhallgattatott írót láttak Kassákban, közölve művei sorsáról azt is, hogy az Egy ember életét „a kommunista időkről szóló fejezeteket kihagyva" jelentették meg újra. 11 9 Az Irodalmi Újság a párizsi kiállítás és a francia nyelvű kötet megjelenése alkalmából Kassák Lajos üdvözlése címmel teljes kolumnányi összeállítást közölt. 12 0 A Brüsszelben megjelent Kassák-kötet címlapja, 1963 Külföldi születésnapi ajándékról egyről tudunk: Michel Seuphor 1963. február 7-én, párizsi találkozásuk alkalmával nyújtotta át Kassáknak 1962-ben megjelent La peinture abstraite című könyvének dedikált példányát. 12 1 1967 Kassák a nyolcvanadik születésnap megünneplésének eseményei után úgy vélte, sikerült mindent elérnie, amit magyar író és képzőművész még életében Magyarországon elérhet. 12 2 Szépíróként már 1957-től mind több lehetőséget kapott a nyilvános szerepléshez. Egymás után láttak napvilágot az 1920-as, 1930-as években írott regényeit, régebbi és újabb novelláit, új verseit tartalmazó kötetei. Versei gyakran szerepeltek az országos és vidéki napilapokban, irodalmi folyóiratokban, a rádió és az irodalmi színpadok műsorán. 1965-ben irodalmi munkásságáért megkapta a legmagasabb hivatalos elismerést: április 4-én a Kossuthdíj első fokozatával tüntették ki. Még ugyanebben az évben az a kívánsága is teljesült, hogy Mesterek köszöntése című versciklusa az ő elképzeléseinek megfelelően, az általa írt előszóval, a maga választotta reprodukciókkal jelenjen meg. Ő tervezhette a könyv borítóját és kötéstábláját is. 16