A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

20. századi magyar művészet kortárs magyar írók gyűjteményéből

nagy, súlyos dombormű az érem mindkét oldala. Itt a hátsó felén egy kilendülő hatalmas harang, már-már szétveti az érem körvonalait. S a fölírás - a szinte ismeretlenségből feltörő Ady sor: „Ha most húznád meg harangját szívednek" (Mindig sokat kell lapoznom az Ady Összesben, hogy rátaláljak. S bámulom, hogy mennyire ismerhette Ady költészetét a kozmopolita világfi - aki ifjúságában volt - Ferenczy Béni, hogy ezt a hatalmas, feltámadást hirdető sort idézi a halott Ady fölött... És az én fülemben úgy szólal meg a vers, hogy akár dalolni lehetne, mintha Nagyváradon, a Rimanóczy teraszán húzná a cigány...) Ezt a csoda-érmet Firenzében kaptam Tolnay Károlytól. Amikor büszkén mutatta, nem álltam meg, hogy ne mondjam: - Az éremhez szolgáló rajz az enyém. - Amire szinte mérgesen azt mondta Tolnay: - Akkor vagy te add nekem a rajzot, vagy nekem kell neked adnom ezt az érmet. Hát nesze! - így éltünk mi Flórenc (Ady még így hívta) városában. A halott Adyval szemközt Erdély kis térképe. Szövege olasz - figyelmezteti a magyarokat, hogy a románokkal számolniok kell, erős nép. Mikorról való ez a térkép? Ősnyomtatvány... Azért tettem ide, mert Illyés Gyula azt írta egyik szép versében Adyról, hogy halotti ágyán utolsó pillantását Erdélyre vetette. Michelangelo. Ferenczy Béninek ez a kis rajza: egy Michelangelo-érem gondolata lehetett. (Elkészült-e valaha? Nem láttam.) És itt van egy modern érem is. Együtt ábrázolja Tolnay Károlyt és Michelangelói. Csíkszentmihályi Róbert alkotása. Tolnayt személyesen ismerte is. Én kértem őt, hogy Tolnay halálának első évfordulójára csináljon emlékérmet a Casa Buonarotti számára. Meg is csinálta: ilyen gyönyörű lett. Első példányát átadtam a Casa új igazgatónőjének, egy másik példány az enyém lett. Itt most már örökre együtt van az isteni (Vasari bocsánatot kér, hogy már életében így nevezi) Michelangelo és magyar rajongója. Nagyon szép az érem túloldala is, cizellált felületen eredetiben, olaszul Michelangelo vallomása: „Nincs a földön, ami úgy emelné a lelkem, mint élve együtt lenni kiválasztott szellemekkel." Még egy nagyszerű Michelangelo-motívum van itt a túlsó falon: Kéri Imre metszetén. A felénk fenekét fordító Teremtő Úristen, aki röptében igyekszik - talán örökre - itthagyni ezt a megteremtett világot. Számomra a kiválasztott szellemek legelsője Szophoklész, akivel igyekeztem élve együtt lenni. (Vajon a gimnazista Szabó Lőrinc nem az élő Szophoklésszel találkozott-e reggeli mosakodás közben és a Nyomtató utcán a kollégium felé szaladtában? Olvassuk csak el a Tücsökzene 151. darabját!) Szophoklész szobra szintén ott áll házioltáromon. A szobor Napóleon császársága idején került ki a párizsi Barbedienne öntödéjéből. (Az empire szalonok pompázatos díszei lettek ezek az aranyozott bronzok, híres antik szobrok kicsinyített másolatai.) Hogyisne éreztem volna én is az élő Szophoklész testmelegét, lánglelke hevét, amikor hosszú évek nekikészülődésével drámát is írtam róla. Micsoda Szophoklész tollára méltó hős a szegény öreg Szophoklész, aki egyszerre kerül szembe a fiával (mintha az élet utánozná most egykori, Odipusz királyról szóló drámáját) és az Athént megszálló idegen hatalommal, amely aztán a város nyakára ülteti a Harminc Zsarnokot. Ezek be is csukatják a Dionüszosz színházát. És Szophoklész kilencvenévesen, ebben a kétszeresen vagy százszorosan is tragikus szituációban még megírja egész életét betetőző művét (visszatér régi hőséhez), az Ödipusz Kolonoszban című búFerenczy Béni: A halott Ady /1929 csúját! Hódolat is volt ez az athéni kultúra csodája előtt, amely szinte pontosan addig tartott, míg Szophoklész élete. így lett az én darabom címe is Búcsú a csodáktól. Egy este, talán még a hatvanas években lehetett, Irke azzal érkezett haza, hogy a villamosból - akkor még járt a villamos az Erzsébet-hídon - úgy látta: fényesen ragyogó Szophoklész-szobor van kitéve a Bizományi Áruház kirakatában. Még éjszaka lementünk. Az volt, csakugyan: a lateráni márványszobornak alig arasznyi, bronzba öntött, aranyozott mása. Háromezer forintra volt árazva. Másnap kora reggel kölcsönkértem egy olyan barátnőtől ezt a pénzt, akiről tudtam, hogy megérti az ügy számomra életbe vágó fontosságát, és nyitáskor már ott voltam a boltnál. Hazahoztam a kis Szophoklészt, s föltettem az állóíróasztalom jobb sarkába. Utána kezdődött Firenze, keveset voltam itthon. Az egész házban véget nem érő átalakítási munkák 5